Feljegyzések a fotelból – Gálaelődás

fotelszurkolo_newNem gondoltam volna, hogy egy ilyen gála után nem találom a szavakat. Mintha lebénultam volna, három órával a bírói hármas sípszó után csak ülök a gép előtt és képtelen vagyok egyetlen értelmes mondatot is kipréselni magamból. Tudom, hogy a felhőtlen öröm néha gúzsba köti az embert. Egy régi bölcselet szerint ha az öröm nincs megosztva, az fiatalon hal meg. Pedig a boldogságnak mindig tárgya van, mert mindig valami miatt vagy boldog. Egy olyan érzelem, melynek létezése egy külső dologtól függ. Az örömnek viszont nincs tárgya. Létezik benned anélkül, hogy bármilyen megmagyarázható érved lenne. Az ő létezése hasonlít a Napéhoz. Éget, hála a saját szíve tüzelésének. Akik ma kint voltunk a Szentélyben a nap égető sugaraival kísérve egy olyan boldog 90 percet élhettünk át, melyről ha ókori görög verselő lennék, ódákat zengenék. De nem vagyok sem görög, sem költő, csak egy “öregedő” Fradista, akinek 2015 tavasza a legszebb emlékeit idézi meg. Ugye emlékeztek 1992 tavaszára? Akkor ha jól emlékszem 13 győzelem mellett 2 döntetlennel értünk a csúcsra. Akkor Diósgyőrben volt a gálaelőadás, ma meg a Groupama Arénában. És nem csak a mérkőzésen, de előtte is.

A győzelemnél nincs fontosabb, de az a fajta szurkolói ankét amit már a derbin is megtapasztaltunk, ma tovább fokozódott. Fél egytől már zöld-fehérben öltözött az Üllői út, sokan rájöttek arra, hogy minek türelmetlenkedni a bejutással, ha mindezt elkerülhető azzal, ha időben érkezünk. Komolyan sajnálom azokat akik távol maradnak attól a Fradi-pikniktől mely az aréna “aulájában” zajlik órákkal a kezdő sípszó előtt. Egyre több a program és a sörcsapoló asztal, egyre több a gyerek, akik önfeledten ugrándoznak, kapura lőnek, és ma a “T-s” cég jóvoltából egyéb programok is színesítették a várakozást (csak az a lilába hajló rózsaszín logó ne lenne). Talán a mai bemutatkozásuk előfutára volt egy szponzori szerződésnek? Az egyik legmeghatóbb pillanat az volt, mikor ketten kísértek a lelátóra egy zöld-fehérbe öltözött nénikét, akinek a járás is nehezére esett, de úgy gondolta, ezt a napot vétek lenne kihagyni.

Igaza volt. A gálaelődás pontban kettőkor kezdődött. Nem volt bennem túl nagy félsz még annak ellenére sem, hogy “kedvenc” edzőm ült az ellenfél kispadján, aki előszeretettel szokta hangoztatni, hogy milyen szuper edző és mennyire szereti megverni a Fradit. Ősszel sikerült is neki, akkor még madarat lehetett vele fogatni, de azóta elég nagyot változott a világ.

Ma meg legszívesebben elbújt volna világ elől, mert egy csapatot ritkán “aláznak” meg úgy, ahogy ma a Fradi játszadozott az ellenféllel. Mint macska az egérrel. Ha Tom és Jerry látta volna a meccset, betegre nevetik magukat. 15 perc sem telt el és már vezethettünk volna 4:0-ra. Iszonyatos tempóban rontottunk az ellenfélre, úgy ment a zsuga mint Terence Hill-nek a Különben dühbe jövünk híres jelenetében. Egy igazi középkori ostromállapot volt a DVTK kapuja előtt, úgy záporoztak a lövések mint anno 1552-ben az egri várra a török ágyúk. A különbség csak annyi volt, hogy Dobó István megtalálta az ellenszert, Szivics mester és a vendégszurkolók meg tehetetlenségükben legszívesebben elbújtak volna. Néhány percig még biztatták a csapatukat, az edző is toporgott a kijelölt területen, de rövid idő után inkább leültek és csendben maradtak.

Mert ilyen offenzívát talán ők sem láttak még. Ettől függetlenül a vezetésünkhöz egy buta védő, buta mozdulata kellett, a felkínált lehetőséget Mateos megköszönte és kíméletlenül bevarrta a büntetőt. Majd jött Böde bombája, a két gól között volt még néhány helyzet, de amikor a bíró végett vetett az első félidőnek, az aréna 10 ezres tábora felállva tapsolta meg a csapat produktumát. A szünetben egyrészt arról folyt a diskurzus, hogy ha jobban figyelünk, bajnoki gólcsúcsot is felállíthatnánk, másrészt próbáltuk megfejteni a tavaszi Fradi titkát. Vajon mi a titkunk? Vajon az ellenfelek miért nem tudnak felkészülni a Fradiból? Ennyire jobban vagyunk, ennyire egységes és szervezett a játékunk? A válasz jelenleg nagyon egyértelműnek tetszik: egyszerűen jók vagyunk. Kapuban, hátul, középen, elől és a kispadon is. És már a lelátókon is. Kell lennél több? Jelenleg biztosan nem. A jövő meg úgyis kiszámíthatatlan. Nem véletlen, hogy a mérkőzés utáni sajtótájékoztatón Doll mester is mosolygott azon a kérdésen, hogy a jelenlegi Fradi vajon mire lesz képes a nemzetközi porondon.

A második félidőben már engedtünk egy kis levegőt az ellenfélnek is (Jenner kétszer is megmozgatta Dibuszt), de egy pillanatig sem forgott veszélyben a magabiztos győzelmünk. Lamah zseniális mozdulata már csak a hab volt a tortán, amit az utolsó pillanatban Varga Roland még megpróbált “ellopni”, de a kapufa ismét Antal segítségére sietett. Így a gólcsúcs helyett “csak” hárommal nyertünk, de sokkal többet nyertünk és kaptunk a csapattól.

A derbi után azt hittem, az a meccs volt a csúcs. A Dózsa-verést persze nehéz überelni, mégis azt mondom, a mai délutánt soha nem fogom feledni.

Mert szó szerint JÁTSZOTT A FRADI!

5 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Gálaelődás bejegyzéshez

  • Végre itthon szűk családi körben élvezhettem a fradi újabb győzelmét.
    Édesanyámmal hosszú ideje-kb 2 hónap ,remélem nem vagyok ezért “gagyi”-nem találkoztam személyesen,ezért ott néztem a meccset.Volt alatta beszélgetés,minden féléről,de azért végig a képernyőn tartottam a szememet.
    Jó látni,hogy a hazai pálya a régi időket idézi,-max. a vereség aránya a kérdéses-illetve tényleg alakul valami szép.
    Mint ahogy az is,hogy Drága Simon Tiborról is megemlékeztek a szurkolók.-13 éve már sajnos…

    Hajrá Fradi.

    Szokásos” ha ” számolásom:csak 2 pont a mínusz….

  • Kimondottan szép meccset làttam és még azoknak is hullt valami a perselybôl, akik nem zöld-fehér szivûek.

    Csodàlatos, hogy milyen gyorsan kezd csatlakozni a Fradi a nemzetközi szinvonalhoz, hiszen errôl van szò. Ilyen hùzàsokat nem igen làtni (csak még talàn az MTK és a Videoton képesek rà).

    Ami azonban a jelenlegi Fradit kiemeli a mezônybôl az a megbìzhatòsàga és fegyelme, amelyeket minden meccs utàn làtok fejlôdni és gyarapodni.

    Az ellenfeleket az ôrületben kergeti a szilàrd védelme. Nagyon jòl zàrnak a fiùk hàtul. Nincs rés àtbùjni még egy egérkének Sem.

    Tévedek, vagy egy régi stìlust idéz elô a “modern” labdarùgàs ? (A Fradi “modern” labdarùgàst jàtszik). A bekkek elkaparintsàk a labdàt és elôre passzoljàk.

    Ami egy kicsit megtéveszt az az, hogy nem làtok valahogy középpàlyàt. Közvetlen àtpasszolàsok még meg a legkissebb esélyt is elveszik attòl a reménytôl, hogy a középpàlyàn valamilyen dùlakodàs vagy harc legyék. A labda jön a bekketôl és Gera màr közvetlen az ellenfél büntetôjébe tovàbbìtja a labdàt.

    Ez a “középpàlya-nélküli” jàték: megbossulja-e magàt egyszer ?

    A Fradi “titka” arra lehetne visszavezetni, hogy ez a taktika még nem honos Magyarorszàgon és a Fradi màr nagyon jòl elsajìthatta ?

    Mi van akkor, ha a csapat a nemzetközi mérkôzéseken egy taktikàt hasznàl, melyet a màs csapat is alkalmaz ?

    Valahogy nem félek mégsem. Doll edzô jòl összerakta a csapatot.

    élvezet nézni ôket. A Rapid példàul még ùgy jàtszik mint a Fradi két évvel ezelôtt.

  • Szép volt fiúk! Saját magam bosszantására megvettem megint a NS-ot. Általában az osztályzatokra vagyok kíváncsi. A “tudósítók” megint más meccset néztek, vagy lehet, hogy nem is látták? Dibusz (0) -- Dilaver (5), Nalepa (4), Mateos (4), Ramirez (5) -- Somalia (4), Varga (4), Gera (4), Busai (4), Lamah (6), Böde (5); Bönig (4). Szerintem, Gera volt a mezőny legjobbja, Ramirez, Busai, Lamah (függetlenül a csodálatos góljától) ezúttal gyengébbek voltak. Természetesen a csapat egészével nagyon elégedett voltam. Hajrá Fradi!

  • Hát a Diósgyőr valóban visszakapta kamatostul a kölcsönt… lehetett volna akár 6:0 is. De hova lett az őszi DVTK??? (Nem mintha hiányzott volna.) Náluk (is) valami nagyon megtört a tél folyamán. Ám ezen tűnődni nem mi dolgunk.
    Nem érdektelen az, hogyha jól megy a csapatnak, a vitás tizenegyeseket könnyebben adják meg. Nem mintha mindegyiket befújnák (gondolok itt pl. arra, amikor Antal legázolta Napelpát), de a megadottat nem hiszem, hogy befújták volna korábban. Egyébként a csapat fegyelmezettségét jelzi, hogy Nalepa nem reklamált, hanem rohant vissza a helyére.
    Jenner – szemben pl. Laczkóval – úriemberként viselkedett. Bizonyítani akart, de nem durváskodni. Viszont Dibusz megintcsak lehúzta a rolót. Minden meccsen van egy-két olyan bravúrja, ami ritkaság számba megy mindenütt.
    Szivics mester számomra nem ellenszenves, de Kecskemét óta valahogyan alig jön össze számára valami. És nem biztos, hogy csak benne van a hiba. Sőt…
    Hogy mi a titkuk? Szerintem az, hogy nincs titkuk. Csak egyszerűen CSAPATOT alkotnak. Dibusztól Vargáig, Dolltól a szertárosokig és pályamunkásokig. Ugyanazt akarja mindenki, és tesz is érte. És valóban JÁTSZOTT a Fradi. Élvezték, valóban játékosok voltak.
    És végül: Lacikám, ha te öregedő vagy, akkor én mi vagyok? Azt nem mondhatom, hogy „öreg, mint az országút”, mert az autópályák a gyerekeim vagy unokáim lehetnének.
    Egyébként Göre Gábor bíró úr jókívánságai továbbra is érvényesek.

Hozzászólás a(z) Pipu bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
OLDALAK
Ranglisták és statisztikák:
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
FOTELSZURKOLÓ
Novák Dezső Utánpótlás Emléktornák
FACEBOOK:
HOST