Feljegyzések a fotelból – Hová lett a tavalyi hó?

fotelszurkolo_newNem vagyok meteorológus, ráadásul a mögöttünk hagyott télen inkább a “bacik” támadtak ránk és március elején már nem nagyon szoktuk hiányolni a hólapátot, de mivel elég régóta kedvelem Francois Villon költészetét, í­gy talán nem volt véletlen, hogy amikor a barátaimmal egy kissé lehangoltan a búcsú itókánkat szürcsölgettük a büfé előtt, a reneszánsz kor kiváló költőjének mondatai hoztak vissza a valóságba: “Herceg, ne kérdezd sem most, sem utóbb, hol vannak ők, nem kell itt semmi szó, hisz az utolsó sorból megtudod: hová lett a tavalyi hó!”. Pedig amikor Pintérnek a 85. percben nagy-nagy “kí­nok” után valahogy mégiscsak sikerült a diósgyőriek kapujába préselnie a labdát, egy pillanat alatt köddé vált az addig eltelt percek zsörtölődése. Mindenki talpon volt, bár voltunk annyira óvatosak, hogy négy perccel a vége előtt még sem zendí­tettünk rá a “Szép volt fiúk!-ra”, de abban a pillanatban nem volt ember az Arénában (még a lelkes vendégszektorban sem), akik egyetlen fabatkát is adtak volna a vendégek pontszerzésére. A három pont miatt elfelejtjük az addigi szenvedést – törtek fel a Fradista szí­vek sóhajtásai, melyek sajnos néhány perc múlva újra a pokol tornácán kezdtek el szambázni. “Ezt nem hiszem el!” – szakadt fel számos kiáltás a második vendég gól után, mely nemcsak a három pontunkat “kálózta” le, hanem a hangulatunkat is béka feneke alá száműzte. Emiatt sikeredett egy kissé hidegre és bánatosra a mérkőzés utáni “búcsú” sörünk és talán emiatt jutott nekem is eszembe a Fradi induló helyett, Villon kissé szomorkás és dekadens idézete a tavalyi hó kereséséről.

Villon-nak könnyű dolga volt, ő négy sorban bele tudta sűrí­teni a szép emlékek utáni sóvárgását, ezzel tovább is tudott lépni, ami nekünk sajnos nem sikerült. Pedig szerdán a Videoton elleni kupatovábbjutás után már hittük, hogy végre meghúztuk a vonalat, volt négy rosszabb meccsünk (melyekből azért kettőt meg is nyertünk), és a csapat újra az őszi mezt veszi fel és innentől már tényleg csak arra kell készülnünk, hogy melyik nap ünnepeljük a 29. bajnoki cí­münket.

Ráadásul a Diósgyőr ellen is úgy indult a meccs, hogy nem kell túl sok energiaitalt innunk ahhoz, hogy simán meglegyen a három pont. Dani már a 10. percben megmutatta, miért is nélkülözhetetlen eleme a ma Ferencvárosának. Előtte néhány perccel már Gera majdnem beköszönt, de a kapufa most nem volt velünk, vagy talán úgy érezte, hogy ahhoz még túl sok idő van hátra, hogy ismét a segí­tségünkre siessen. Daninál már nem volt mérlegelés, szerdán Juhászt forgatta be, tegnap Tamást küldte táncba, aki nemes egyszerűséggel elkaszálta a csatárunk lábát. Gerzson a kapufa után, büntetőből már nem hibázott, í­gy a sokat által kritikusnak tekintett első negyedórán belül már vezettünk. Kell ennél több?

Azt nem állí­tom, hogy visszavettünk volna az iramból, a vendégek továbbra is csak nyomozták a labdát, de újfent bebizonyosodott, hogy nem elég a magabiztos labdatartás, egy pillanatra sem szabad kiengedni, mert a vezető gólunk után hét perccel jött az, ami talán még annyira sem volt benne a levegőben, mint szerdán a Videoton gólja. A vendégek talán először jutottak el a kapunkig, helyesebben a kapunk közeléig, amikor az egyik vendég játékos (a nevét nem is í­rom le, a gólja utáni mutogatása miatt), gondolt egy merészet és 20-22 méterről belerúgott egyet a labdába, mely végül is olyan jól sikerült, hogy meg sem állt Dibusz kapujáig.

A gól egy kissé megzavarta a csapatot, bár mondhattam volna azt, hogy ott folytattuk ahol a felcsútiak ellen abbahagytuk. Tologattuk, járattuk a labdát, baloldalon néha-néha Lamah megtudta húzni a szélen, de a beadásokra rendre lekéstek a Fradi játékosok. Vargának nem ment (le is cserélték a 40 perc tájékán, igaz húzódás miatt), a középpályán Gera megpróbálta járatni a labdát, de társak nélkül ő is csak félkarú óriásnak tűnt. Nagy Ádám elveszett báránykaként kóborolt a pályán, Trinks-ről újfent nem sikerült megfejteni, hogy mit is kéne játszania (és valójában mit is tud játszani), a félidőben beálló Nagy Dominik többet futott mint a német légiósunk, de annak szinte semmi hasznát nem vettük. Az is feltűnő volt, hogy az eltiltott Dilavernek nincs helyettese, Leo idegenül mozgott a jobb oldalon, most Ramí­rez sem tudta szétfutni a védőket, hátul meg sikerült azt a bravúrt elérni, hogy a vendégek két támadásból két gólt tudjanak lőni.

Most talán egy kicsit igazságtalan voltam a védőkkel szemben (bár a megállapí­tás megállja a helyét), de ha megnézzük, hogy a tavasz folyamán lőtt 6 bajnoki gólunkból hármat védőink szereztek…igaz négyet is kaptak, meccsenként egyet, mely az őszhöz képest egy kissé lehangoló. Tudom, a védekezés mindig csapatmunka és a mai fociban nagy szerepe van a szűrőknek és az ellenfél térfelén szerzett labdáknak, de annak azért nem szabadna előfordulni, hogy az első olyan szituációban amikor az ellenfélnek sikerül a kapunk elé verekednie magát, egyből gólt is kapjunk.

A második félidőben rohantunk a győztes gól után, és ahogy fogyott az idő, úgy fogyott a vendégek ereje is, az utolsó negyedórában már a tizenhatosukról sem tudtak kijönni, mégis hiányzott az igazi átütő erő és lendület mely végleg feltörte volna a diósgyőriek hősiességét. És mikor már szinte lemondtunk a győzelemről, Pintérnek mégis csak sikerült a kapuba préselnie a labdát. Minden szenvedésünk ellenére megérdemeltük a gólt, előtte Daninak is voltak helyzetei és tényleg sokat tett a a csapat a győzelemért, pedig a játék elég messze volt az őszitől. A gólunk után jött egy kissé értelmezhetetlen csere (Lamah-Gyömbér), hazai pályán talán nem kéne a vezető gól után egyből időhúzásra berendezkedni. Jött is az újabb figyelmetlenség, mely úgy leforrázta a lelátón már a “Szép volt fiúk!-ra” készülődő szurkolókat, hogy többen egyből fogták a sátorfájukat és elindultak a kijárat felé.

Négy forduló ment le a tavaszból, ősszel ilyenkor négyből négyre álltunk, most a megszerezhető 12 pontból csak hetet sikerült összekaparni olyan ellenfelekkel szemben, akiket a papí­rforma alapján gólarányt javí­tgatva kellett volna hazaküldeni. De nem csak a pontokkal van a gond, az őszi játék (í­gérem, többet nem hozom már szóba) is tovatűnt, és bár továbbra is elegendőnek tűnik a 18 pontos előny, azért jó lenne nem játszadozni a tűzzel. Szerdán megint a Békéscsaba, szombaton újra Felcsút. Papí­ron sima 6 pont, talán nem is kéne lejátszani, mégis csak a tabella két utolsó helyezettjéről van szó.

Még sem vagyok biztos benne, még sem hiszem maradéktalanul, hogy gond nélkül győzni tudunk, és már nem is nézegetem a naptárat, hogy melyik napot kell előre zöld betűvel besatí­rozni és lefoglalni. Jó lenne a újra megtalálni a napot és nem azon morfondí­rozni, hogy vajon “hová lett a tavalyi hó”?

20 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Hová lett a tavalyi hó? bejegyzéshez

  • … a tavalyelőtti hóról nem is beszélve (amikor nem a magyar sajtó í­rt a Barcelona csipp-csupp ügyeiről, hanem a spanyol sajtó a Fradiról):

    http://www.tempofradi.hu/sarosi-iii-debutal-a-ferencvarosban

  • Ez a gárda azért elég erős,hogy az őszi 18 pontos előnyt ne szórakozza el,vagy mások gyengék a közelí­téshez.
    De mindegy a lényeg,jön majd a nyár és az ősz eleje és ezzel a garnitúrával sehol nem leszünk.
    Kellene még 2 Böde Dani ,ill középpályára is még 1-2 aktí­v játékos.
    Talán akkor meglehetne a play off kör is….

    Hajrá Fradi

  • Szerintem a Fradinak nem Volt (és nincs) semmi szégyelnivalòja a meccs utí n.

    A fiùk nem csak a sají t jí tékukat kellett, hogy jí tszí k, hanem az a jí tékfelfogí s ellen is, amely beí llìt 10 (11) emberel a kapu elé és szépen addig védekezik, amìg nem csiní l az ellenfél egy hibí t, amelyet könyörtelenül ùgy lehet érvényesìteni, hogy lerohanunk és csiní lunk belôle egy gòlt.

    Szòval a sají t jí ték fel- és kiépìtése még nem Volt az igazi, azonban a szégyenletes sündisznòtaktika ellen sikerült a mérkôzés.

    Ha nem is lett 3 pont, mégis Doll mester mondata összegezné a legjobban a talí lkozòt.

    “Ez (a sündisznòtakika) nem az én labdarùgí som.”

    A 2:2 miatt nincs szégyelnivalò. A sají t jí ték kialakìtí sa nem sikerült, a mí sik harc azonban igen. A mérleg 2:2, vagyis döntetlen.

    A sportközvetìtôktôl szeretném a következôket megkérdezni:

    Miért kell mindig ugyanazokat a kérdéseket kérdezni.

    Nincs több í sz a kézben mint A: a hatí rtalan dicséret és — ha az A nem jön be: a hatí rtalan kritika ?

    • A szurkoló már csak ilyen. Régen is ilyen volt, emlékszem apám egy vereség után a világból kizavarta volna Flóriékat…aztán két nap múlva már újra a foci istenei voltak. 🙂

      Sokunk számára (megjegyzem, totál amatőrként) az a legtöbbet emlegetett kifogás, hogy nem tudunk “mást” játszani. Van egy remekül begyakorolt játékstí­lus, mellyel ősszel nem tudtak mit kezdeni az ellenfelek. Tavasszal változott a kép, azért a többi kispadon sem analfabéták ülnek, és kitalálták, miképp kell felvenni a kesztyűt a Fradi ellen. Mert panaszkodhatunk, hogy az ellenfeleink csak védekeznek, de ősszel is ezt tették. Akkor eredménytelenül, most egy kicsivel eredményesebben. Ez ellen kéne valami “mást” kitalálni.

      • lalolib, egyetértek veled, hogy az ellenfelek most valamit kitalí ltak a Fradi ellen.

        Szerintem azonban visszatértek a “kick és rush” taktihí hoz.

        Kirùgni a labdí t és 11 jí tékosal vagy az ellenfél kapuja elôtt sôdörögni, vagy a sají t kapu elôtt í llni.

        Ez egy visszalépes !

        Remélem Doll mester ki fogja hùzni a méregfogukat !

        A “kick és rush”-ot most mí r valòjí ban oda kellene elküldeni, ahonnan jôt: A mùltnak mélységes mély koporsôjí ban !

  • Kár volt a két pontért! A csapat végig fölényben volt, nem volt sziporkázó a játéka, de azért a győzelmet megérdemelte volna. Én sem értettem sok mindent. Leginkább Lamah lecserélését, aki Gerával együtt kimagaslott a csapatból. Nem akarom Gyömbért bántani, de talán nem a győzelem küszöbén kellett volna becserélni. Ha az eredmény megőrzése volt a cél, akkor Csukicsot kellett volna beállí­tani. A két kapott gól borzalmas volt. Az elsőnél Varga nem tudta a neki szánt labdát megállí­tani, Nagy Ádám nem támadott ki (egyébként a 37. perc táján szerzett először labdát, mint “védekező középpályás”), a kis Bognár takarásból lőtt, de azért olyan távolságról nem illik gólt kapni… A második gólnál teljes káosz volt a védelemben, nem volt senki, aki egy jó egészségeset rúgott volna a labdába. Mindezek ellenére nem szidom a csapatot, annál inkább Ondó játékvezetőt. Nagyon jó memóriája volt, meg tudta jegyezni, hogy melyik diósgyőrinek adott már sárgát, és gondosan elkerülte, hogy azoknak még egyet adjon. A mi játékosainknál viszont nem felejtkezett el, indokolatlan esetekben sem, a sárga lapról. A 3 perces hosszabbí­tás is nevetséges volt, a cserék miatt kellett volna annyi + az időhúzásért, fetrengésekért legalább még egyszer annyi. Vigyáznunk kell a következő két fordulóban a kiesőjelöltek ellen! Messze vagyunk az őszi formától. Hajrá Fradi!

  • Jó lenne, ha a csapat kicsit kiegyensúlyozottabbá válna. Mert valami eltört. Nem a lábakban. Sokak fejében. Nem csak a játékosokéban. A clubban. A Groupama aréna stábjában. Minden kissé szürke és egyhangú lett. Talán fáradt? Fantáziátlan? Nincs tűz. Hol van már a tavalyi hó és a Kupék Éve 2015? Amikor látunk egy hatalmas hánykolódó jéghegyet. Csak a csúcsát látjuk. Mint mi a zöld gyepen a játékosainkat, akiket szeretünk. A Titanic sem a jéghegy csúcsával ütközött. Azt gondolom, az okokat most már -- azok után, hogy tendencia a gyengélkedés -- 40% -bán keresem a pályán. Kijárok a meccsekre és sajnos vagy nem sajnos, a dolgok kimenetelére van egy furcsa adóvevőm. Talán másnak is, csak nem hisz benne. A szereplésünk kimenetele benne van, volt a levegőben. Egészen pontos és sziporkázó játékosok -- Gera, Ramí­rez, Lamah, Varga -- váltak pontatlanná és görcsössé. Azt hiszem, kellene a csapatba, a lelátóra, és minden zöld fehér helyre egy kis felszabadultság. Jó lenne kibékülni a kintmaradók józanabbik részével. Jó lenne, ha a club is belátná, hogy sok minden a mennyekben köttetik és dől el és nem jó haragra gerjeszteni a döntéshozó isteneket.

  • Igaza van Lalolibnek! Sokan vagyunk, akit rengeteg mindent nem értünk! Én most már legalább ötven éve azt tapasztaltam, hogy bármilyen legyen is az őszünk, mindig fergeteges tavaszt produkálunk, de olyanra, hogy ez fordí­tva lett volna, nem nagyon van példa! Mi történt a télen? Mert nem csak az imádott csapat játékát látva vannak kérdőjeleink, de más kérdések is felmerülnek. És nem csak a Lamah-Gyömbér csere…
    Ilyenek: miért nem kellett nekünk Holman? Miért adtuk el Harasztit, mitől jobb Nagy Dominik, mint ő? (Talán azzal, hogy korábban német földön szerepelt…) Mit játszunk? Mert azért valószí­nű, hogy a nemzetközi kupában hasonlóan sprőd és bunkerfocit játszó ellenfelekkel fogunk találkozni (ilyenekkel, mint a BATE Noriszov, aztán a dél-szláv csapatok, stb.), és ők még keményebben fognak rugdosódni, mint a hazai ellenfeleink. Mire lesz elég, ami most van? És főleg: mi roppant meg a csapatunkban az őszi idény végén, és mennyi ebben Doll szerepe?…

    • Tisztelt Csupor Iství n

      Ön többet tud Holman és Haraszti sorsí ròl ?

      Nem térnek vissza a Fradihoz ?

      Külföldi szurkolòként ez a kérdés nagyon érdekelni.

      Mindkét jí tékossal kapcsolatban ezt a döntést (azt, hogy nem kellenek a két jí tékosok többé) nem tartaní m jònak.

      • Holman biztos hogy nem, mert több éves szerződést kötött.
        Miközben Nagy Dominikkal hosszabbí­tottunk…khhm… 😳
        Haraszti sem mostanában, ameddig Doll itt van.

        • Köszönöm Green Army

          Meg vagyok egy kicsit nyugodva, hiszen Holman a Debrecenben elég jòl tejesìt.

          • ugy értettem, hogy a Debrecennel kötött 4 éves szerződést…
            sajnos…

            • Ezt nagyon sajní lom

              • Ehhez az egész szövegfolyamhoz: Holmant nagyon sajnálom, pont az ilyen saját nevelésű, be is váló fiatalokat kellene jobban megbecsülnünk, már a lengyelországi kölcsönadása is baklövés volt. Nem szeretném, ha ugyaní­gy járna Batik is -- még ha nem is saját nevelés -- a felépülése után, mert a mostanság labilis védelemben simán elférne. És nem mellesleg kéne jobbhátvédbe is egy B-verzió.
                Haraszti nálam más tészta, ő nekem nem volt Fradi-szint. Nagy Dominik jelenleg, mint kiegészí­tő ember, elmegy, vannak momentumai is időnként, még lehet fejlődőképes, bár most tényleg annyi látszik csak belőle, amennyi… Egyébként pedig ő nem játszott Németországban, az a másik Nagy D. volt, Dániel, aki onnan jött és oda is ment vissza, még ha más csapathoz is -- Osnabrück/Würzburg -, de mind Bundesliga3, ami minden különbséggel együtt sem az NB1 dobogója.

                • Kedves L.I. alias kispufi on !

                  érthetetlen szí momre Holman esete; érthetetlen és bosszantò.
                  Valòjí ban: jobban kellene megbecsülni a sají t nevelésüeket.

                  Batik sérülése meg mí r egy végtelen història és nem is tudom, mikor kezdôdött (és mikor fog véget érni). Egy nagyon tehetséges jí tékosròl van szò. Az ilyen esetben talí n jogos az a kérdés, hogy nem-e kellett volna egy kicsit jobban vigyí zni (jò taní csok stb) egy ilyen fiatal, tapasztalatlan jí tékosra, minthogy mí r az elsô mérkôzésekben tûzben dobni és sérülést riszkìrozni.

                  Haraszti esetében aza itéleted (“fradi szint”) egy kicsit keménynek tûnik nekem. Amit akkor lí ttam tôle, igéretes volt, habí r csak rövid idôre szoktí k bedobni.

                  Holman-al kapcsolatban : Vannak a Fradinak még sají t nevelésû, jò és kitartò jí tékosai. Bìzok benne, hogy egyszer az ùtja vissza az Üllôi ùtra fog vezetni.

                  A B-tervekrôl szìvesen hallaní k többet tôled. A jelenlegi kisérletezések a védelmet fellazìtottí k és í tjí ròhí zzí  tették nem egyszer.

                  Sok mí s lehetôségét Doll-nak sajnos nem lí tok. Batik még meddig sérült ?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

OLDALAK
10.20. 21:00, m4sport
10.24.19:30, m4sport
10.28. 21:00, m4sport
10.31. 19:30, m4sport
11.04. 21:00, m4sport
11.08. 17:00, m4sport
Novák Dezső
Tárhelyszolgáltatónk
25 ÉVES A BL-SIKER
FOTELSZURKOLÓ