Feljegyzések a fotelból – Kényelmes győzelem

fotelszurkolo-29“A május nap aranyos derűje káprázatosan szép keretet adott a két örök rivális találkozásához. A Hungária-út friss zöldje körül a kopott tribünök már kora délután megnépesedtek s amint a csilingelő villamosok, robogók, tülkölő autók kiértek az MTK sporttelepéhez, egyre-másra ömlött a tavasz eddig legnagyobb s legszínesebb közönsége befelé. A tribünök és állóhelyek után hamarosan megteltek a korzóülések is, sőt a kapuk mögötti karéj szinte a pálya sarkára ült rá, hogy a sarokrúgásokat nem is igen tudták rúgni a szélsők. Ez azonban nem zavarta az egész, ragyogó délután harmóniáját, mely olyan nagy örömet hozott a ferencvárosiaknak.” – mielőtt bárki azt hinné, hogy a két héttel ezelőtti epekövek nem csak a májamat támadták meg hanem az agyi térfogatomat is csökkentették, az előbbi idézetre szombat délelőtt találtam rá, miközben oldalunk hétfői naptárának az anyagát böngésztem. A stílusból nem nehéz kitalálni, hogy a számomra oly kedves (irodalom és sport terén) ’20-as és ’30-as évekig kell visszamennünk, pontosan 1927-ig, amikor is a Ferencváros és a Hungária derbyje még igazi társadalmi eseménynek számított, ráadásul az május 8-i rangadó el is döntötte a bajnoki címet a Fradi számára. Ahogy belemerültem a három oldalas beszámolóba, ahol a mérkőzés minden apró rezdülését megírták, azon morfondíroztam, hogy 90 évvel később vajon milyen élményben lesz részünk a 212. örökrangadón az új Hidegkúti stadionban?

Bár az MTK-nak új stadionja van, de az nem volt veszélyben, hogy lekörözi az 1927-s, 25 ezres nézőszámot. Ahhoz néhányszor egymás tetejére kéne pakolni a nézőteret, és akkor arról nem is értekezünk, hogy a két kapu mögötti fal a harmadik szintnél már úgy nézni ki, mint a Trónok Harcában az Éjjeli Őrség által védett jeges erődítményt. Annyi előnye azért van, hogy itt a kapuk mögötti karéj (derékszög) nem zavarja a sarokrúgások elvégzését. De ne ragadjunk le a stadion “furcsa” kinézetén (a nézőszám már más tészta, de azt sajnos megszoktuk), a nagyobb gond az, hogy a tegnapi örökrangadó nem a bajnoki címről döntött, tétje igazán csak a kék-fehéreknek volt, akiket a kiesés réme úgy fenyeget mint anno minket a törökök. Nekünk meg a tisztes bajnoki véghajrá maradt, no meg megpróbálni visszatalálni az egy évvel ezelőtt Fradihoz, hogy május végén legalább a magyar kupát begyűjthessük.

Hiába nem kapott ki az MTK az utolsó négy meccsen hazai pályán a Fraditól, az előjelek nekünk kedveztek. Az elmúlt hetekben már a “kedves” arcát mutatta a csapat, olyanok voltunk mint a grizzly medvék, akik több hónapos szunyókálásból felébredve felfalnak mindent mely az útjukban kerül. Ami a medvéknél több ezer éves evolúciós “hagyomány”, addig nekünk sajnos meghiúsította a bajnoki címvédést, plusz egyenlőre munkanélkülivé tette a varrónőket. De ne sopánkodjunk az elszalasztott lehetőségen, ezen már úgy sem tudunk változtatni, legfeljebb a tanulságok levonása után nyáron (mely újfent átkozottul rövid lesz) megtalálni a jó irányt.

Amiből a tegnap mérkőzés első 45 percében kaptunk is jó nagy adag ízelítőt. Mintha az egy héttel ezelőtti Mezőkövesd elleni első félidőt kopírozta volna le a csapat azzal a különbséggel, hogy ott 30 percig tartott az “örömóda”, és az ellenfél már az első félidőben szépített. Az MTK ellen 45 percig folyt a nagybetűs játék, három remekbe szabott góllal, kiváló szélsőkkel, kombinatív játékkal. Azt persze nem könnyű megállapítani, hogy vajon mi voltunk-e ennyire jók, vagy az MTK villantotta fel azt a tudását, mely lassan (de biztosan) a nagy múltú és új stadiont kapó klub másodosztályú tagságát jelenti, bár elnézve a Mezőkövesd vergődését, talán megúszhatják. Ha azonban a tegnapi játékukat, hozzáállásukat nézzük, akkor bizony megérdemelnék a kiesést, mert ilyen lélektelenül és rossz taktikával játszó csapatot régen láttam.

Vagy mi voltunk ennyire jók? Természetesen ebben is van igazság (főleg nekünk, a zöld-fehér színek szerelmeseinek), tény, összeállt a csapat, Doll sem változtatott, mintha kezdene működni a Sternberg-Moutari és a Lovrencsics-Varga szélsőpáros, azzal, hogy Dilaver egyre jobb szűrőként, Gerzson is szabadabban mozoghat, és ott van még Bognár, aki bár képes tíz percekre úgy eltűnni a mezőnyben, hogy a Kepler űrtávcső sem lelne rá, néha egészen pofás labdákat tud adni és most néhányan biztosan összeráncolják a homlokukat (szerkesztőtársam biztosan), de néhány átadása, meglátása már Fodor Imit idézi…ehhez persze örökre ki kéne iktatni azt a bizonyos Kepler távcsövet. Bár Böde Dani most nem lőtt gólt, de látszik a játékán, hogy azáltal, hogy van szélsőjáték, neki is van mozgástere.

Mindezeket összegyurmázva kaptunk egy kényelmesen begyűjtött három pontot és egy igazán élvezhető 45 percet. Gyönyörű volt az első gólunknál Sternberg beadása és a régi Vargát idéző rakéta szerű berobbanása az álmélkodó védőket megelőzve. Roland egyre jobb, az egy kicsit rejtély, hogy miért kellett ilyen sokáig jegelni, tudjuk, az autós kaland megviselte, de robbanékonysága, gyorsasága, lövőtechnikája fontos eleme a Fradi játékának. A második gólunk is varázslatosra sikeredett, Bognár tökéletesen látta, hogy a tömörülő védők felé fölösleges beívelni, hiszen Lovrencsics magányosan készülődött 20 méterre a kaputól, ha egy pincér beszalad és kávéval kínálja, még azt is elfogadhatta volna, de ő inkább Bogesz mértani pontosságú passzának “rontott neki”, és tökéletes rúgótechnikával, leszorított “csüddel” olyan sistergő bombát küldött Petkovics kapujára, hogy a hálóőr ijedtében el is ugrott előle. Ez az “ugrás” egy kicsit túlzás (vagy nagyon is az), hiszen a lövés súrolta egy védő hátát – szegény azóta is kenegeti valamilyen hidratáló krémmel az égési területet -, de ez semmit sem von le Gergő csodaszép találatából. A harmadik gólunk meg hű tükre volt az addig látottaknak. Az MTK labdaszerzése után visszatámadtunk, majd jött egy remek Gera-Varga-Gera passz, változatosság kedvéért most Gerzson adott be mértani pontossággal és mire a labdával szemezgető MTK védők feleszméltek volna, valahonnan a “távoli messziből” előbukkant Moutari és valahogy (térddel, lábbal?) bepofozta a labdát a hálóba.

Vége is lett a félidőnek…és sajna a meccsnek is. A második félidő úgy alakult mint az elmúlt hétvégén, annyi különbséggel, hogy most ott kaptuk a gólt, ami az MTK egyetlen épkézláb akciója volt, bár szokásunkhoz híven kellett hozzá a védelmünk aktív közreműködése. Ez persze túl sokat nem változtatott a játék képén, kényelmes passzolgatásokkal múlattuk az időt, szinte “sort cseréltünk” játsszon más is elv alapján. A félidő közepén már Sanyi is megunta a vergődést, inkább elment zuhanyozni, miközben azon gondolkodott, hogy bár jövőre lehet a Fradinak már nem lő gólt, de az NB II-ben azért termelhet még néhányat.

1927. május 8-án a Hungária körúton 4:1-re nyertünk, mely a 10. bajnoki címünket jelentette. Jó lett volna 90 év múlva egy újabb kerek számmal megszentelni az új Hidegkúti stadiont, de a tegnapi győzelem csak arra volt elég, hogy felkapaszkodjunk a dobogóra. De ne legyünk telhetetlenek (pedig azok vagyunk), örüljünk annak, hogy visszataláltunk a helyes útra, mely talán reményt ad arra, hogy ez a szezon sem fog arany nélkül eltelni, igaz nem a 30-s szám fog csillogni, hanem a 23-s. Az meg különösebben nem hoz lázba, hogy a bajnokság végén melyik csapat fog örömködni, bár két hét múlva Felcsúton segíthetünk a kispestieknek.

90 évvel ezelőtt, a mérkőzés után Szigeti Imre, a Ferencváros akkori elnöke ezekkel a szavakkal magyarázta a bajnoki címet: “A körültekintő vezetés, a céltudatos, komoly munka s a játékosok szívvel-lélekkel való lelkes küzdelme vitte idáig a csapatot s remélem, viszi ezután is további diadalok útján.”

Ehhez már nem szükséges semmilyen egyéb magyarázat. Csak követni, folytatni kell, hogy újra rálépjünk a “diadalok útjára”.

8 Vélemény a cikkhez: Feljegyzések a fotelból – Kényelmes győzelem

  • Örültem ennek a meccsnek, mert làttam, hogy van értelme a kitartàsnak, valami, valaki és persze a Fradi mellett is.

    Vajon azok, akik Doll edzôt illetik ezzel, azzal emlékeznek-e még a Davis féle “amatör”-Fradi csapatàra és fel-e tudjàk fogni, hogy milyen sokat vàltozott a Fradi taktikàja azòta.

    Bàr — ha kritikusok vagyunk — a taktikàbòl egy kicsit nagyon is sok van jelenleg (az MTK elleni màsodik félidô talàn inkàbb az Volt) a csapat és a fiatal jàtékosok àt tudtak venni legalàbb olyan sok taktikàt, hogy màr nem csak magunkat akarjuk utòlérni futtamban, hanem célokat is.

    Ez a “Fradi-szìv” és a német “Geist” örökös ellentéte.

    A magyarok hiàba a szìvükkel gondolkoznak, a németek meg a fejükel.

    Remélem, de bìzok is benne, hogy a jelenlegi csapat mindkettôbôl a jòt vàlasztja ki.

    Vegyünk àt Doll-tòl azt, amit elsajàtìtani tudunk, aznélkül, hogy elfeledjük a “Fradi-szìvet”.

  • Ezt az mtk-t legalább 5-6 góllal kellett volna verni.”Nyugodtan” lap topról kísértem figyelemmel a meccset.Annyira szellősen védekeztek,hogy ezt még amatőr szemmel is könnyű volt észrevenni.Végre már kezdő Varga és Bognár,de sajnos ott van Nalepa-aki megint pocsék volt,Dilaverrel egyetemben és akkor a német különítményről ne is beszéljünk.
    A légiósok közül remélem csak Moutarit marasztalják, a többi egy kalap sz…r.
    Sajnos vége a bajnoki álmoknak,de ezt csak saját magának és DOLLNAK köszönheti a csapat.

    Bízzunk a szebb jövőben,mást úgysem tehetünk.

    Hajrá Fradi

  • Az előző heti hozzászólásaim folyamányaként csak azt tudom most is mondani, hogy talán elindult valami, de az igazi az lenne, ha most már a bajnokság végéig meg lenne ez a lendület. Viszont továbbra sem értem, hogy miért nem lehet 5-6 góllal nyerni egy meccset. Szurkolók ezrei mennének ki, ha látványosabb focit játszanánk 90 percen keresztül.

  • 3:0 után sokadszorra 3:1 idén. Olyanok vagyunk, mint ha egy tízezres futó az első ötezer méteren szerezne ötszáz méter előnyt, aztán kocogni kezd. Amíg gyenge az ellenfél, megengedhető, hogy közelebb kerüljön a célig. Holott éppen itt kellene többet beleadni, hogy majd az erősebbekkel szemben is állni tudjuk a sarat. Ez is egy árulkodó jel, miért nem sikerült az idei bajnokság. Ezt mi vesztettük el, nem a többiek nyerik meg.

  • Először is nagyon örülök, hogy a Fotelszurkoló »épen és egészségesen«, szokott stílusával jelentkezett.
    Ez volt az a meccs, amikor egy percig nem idegeskedtem. A derék „mötökát” az első pillanattól kezdve megbénítottuk, érdemben képtelenek voltak bármire is. Az újak nálunk most kezdenek beérni. A második félidőben enyhült a szorítás, de ez nem jelentett sokat. Külön örömömre szolgált, hogy »mindenkikedvence Sanyikát« lecserélték. Ezt is megértük. A kékek szépítő gólját az a Ramos lőtte, aki a legjobbjuk volt.
    Ami az egyéni teljesítményt illeti: Bödét sokan elmarasztalják, mondván, hogy nem csinált semmit. Holott állandóan két embert lekötött a védelemből, és az MTK kapusa két legnagyobb védését ellene mutatta be. Ha csak az egyik beakad, most bírálói hallgatnának. [Megjegyzem annakidején Nyíl kapott Dalnokitól nemegyszer olyan feladatot, hogy kösse le az ellenfél legjobb védőjét, és vigye el a kapu előteréből. Utána a bírálatok Nyilasít elmondták mindennek – bár a ma szokottnál sokkal enyhébb stílusban – de Jenő bá’ megvédte.]
    Annakidején Jovát én mindig védtem, de most számomra egyértelmű, hogy Holczer nála jobb teljesítményt nyújt. A gól a játékba egyébként jól és megbízhatón bekapcsolódó Koch és az egyébként bravúrosan játszó Lovrencsics közös sara. De csak ez az egyetlen közös hibájuk volt.
    A csapat pedig CSAPAT volt.

  • Kedves Szurkolótársak! Az elmúlt hetek produkcióit látva egy kicsit kevésbé keserű a szám íze, de csak önmagunkat csapjuk be, ha azt hisszük, minden megjavult! Ha egy csapat (ez azért már kezd azzá válni, végre!) egy félidőn át remekel, miért nem teszi ezt a másodikban is? Néhány játékost nem tartottam Fradi-szintűnek, közülük Sternberget megkövetem, ő egyre többször megmutatja képességeit. Moutari esetében azonban világosan látszik, hogy nagyon gyors, de sokszor zavarja a labda, és bár ő a jobb oldalon szeret játszani, ott felére sem képes, mint a másikon! Ha csak negyedannyi jó beadás jönne tőle, mint Varga Rolitól, klasszis lehetne! Nem tehetek róla, de nekem most megnyugtatóbb lenne a kapuban Jova, mint Holczer… A védelmünk pedig még mindig lyukas, bár Dilaver védekező középpályásként elfogadhatóbb, mint szélsőhátvédként… Nálam Bota játszana jobbhátvédben, és Lovre előtte, jobboldali védekező középpályásként.
    Ami nem sok jót vetít erőre, hogy Doll továbbra is ragaszkodik egyes emberekhez. Ilyen meccseken kellene szerepeltetni, beépíteni a fiatalokat, nem értem, miért nem cserélte be Radót, miért a bűnrossz Djuricin megy be, aki a hírek szerint amúgy is távozik a nyáron, miért nem ül a kispadon Csernik, Kundrák stb.? (De legalább Hüsinget nem erőlteti, nálam már ez is pozitívum!) Furcsa ilyet kimondani, de a kispadunk egyáltalán nem erős!
    Bár az utóbbi időben Doll mester legalább hagyja játszani a csapatot, és ez meg is látszik az eredményeken, de amíg a Fradi nem arra törekszik, hogyha megy neki a játék, akkor annyit rúgjon az ellenfelének, amennyit tud, hanem a biztos vezetés birtokában visszaáll (elnézést erőre mindenkitől, de nekem ne mondja senki, hogy az MTK javult fel a második félidőre!…), addig nem lesz itt tartós fejlődés, és tartok tőle, Doll-lal nem is várható. Nem egy ilyen meccsen kéne lehetőséget adni azoknak, akik a csapatba kerülésért küzdenek? Mit várunk mondjuk Djuricintól? A védelmünk a semmiből is képes gólt kapni, ez nem sok jóval bíztat minket. Lalolib helyzetjelentése most is hajszálpontos. mint mindig. Ezzel együtt legyen meg a harmadik hely, és nyerjük meg a kupát, az valamit kozmetikázna az imádott FRADI idei szezonján!

    • Dollnak mennie kell. Az, hogy ilyen a tavasz, az annak is köszönhető, hogy Bogeszt végig padoztatta amikor nyilvánvaló, hogy ő sokat hozzá tud tenni a játékhoz. Ahogy Radesz is tudna, ha békén hagyná és játszatná őt is Doll.

  • Kedves Lalolib! Újfent egy remekbe szabott írás ez a részedről, láttatva a tegnap esti produkciót, köszönet érte!
    A pohár nálam is félig tele van, tetszett az első félidő letámadásos, iramban és színvonalban is fogyasztható játéka. A szép gólok mellé csak halvány, örök elégedetlen felem teszi oda zárójelbe, hogy szívesen láttam volna egy hasonló második játékrészt, egy félidőt Radóval és egy stabilabb védelmet, mert még ez a harmatgyenge MTK is többször bóklászott az ötösünkön belül, sorozatos helyezkedési hibák és Holczer alapvonal-kapus-i tevékenysége és asszisztenciája mellett…
    De ezek csak az idei év okozta frusztrációm miatti morgolódások. Vajon lesz-e a jobb Fradi jövőre?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
Hírfolyam
OLDALAK
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
Következik: 11.25. 19:30 Haladás-FTC (TV:M4)
FACEBOOK:
HOST:
FOTELSZURKOLÓ