Feljegyzések a fotelból – Képtelen X

fotelszurkolo-29Talán a cí­mből is következik, hogy a tegnapi paksi vendégszereplésünkről egy elég képlékeny (í­rhattam volna erőltetettet is) jegyzet fog születni, hiszen nem csak amiatt nem láttam a mérkőzést mert a tavalyi mikuláshoz hasonlóan nem utaztunk el Paksra és nem csak azért mert a TV éppenséggel mással volt elfoglalva, hanem mert kivételesen nekem is más dolgom volt. Az utóbbira a fotelszurkoló eddigi hét éve alatt még nem került sor, ha jól rémlik egyszer egy fránya ví­rus döntött ágynak (ki is kaptunk Kaposvárott, 0-1?), de mivel egy Fradi-meccs szent és sérthetetlen (ennek már közel 40 éve), í­gy mindig úgy terveztem a dolgaimat, hogy ha nem otthon játszunk (akkor ugye ott a helyem a lelátón) akkor legalább fél szemmel, de tudjam követni az “aranylábú gyerekek” ténykedését a pályán. Ezt a “kalózos” megoldást tegnap is tudtam volna követni, de a közszolgálati tévé tervező urai inkább egy újabb diósgyőri gyásznapot iktattak a programba. A védelmükben felhozhatom, hogy ezt legalább időben tudtuk, nem úgy Storck kapitány úr legújabb ötletelését, aki a héten felriadva EB-s álmából egy huszáros kardvágással felborí­totta a szurkolók és a családok ünnepi programjait.

Jobb helyeken a bajnoki sorsolás, a pontos menetrend kőbe van vésve, amit még a kisbalták zuhataga sem tud eltérí­teni. De mi nem vagyunk jobb hely, mi csak a magyar foci szenvedő alanyai vagyunk, azok közül is azon kevesek, akik még hajlandóak felülni a lelátókra. Nesze neked szurkoló, irány a minél több néző, jó ez í­gy, naponta dobáljuk bele egy üstbe a tévék és a szövetségi kapitány aktuális rémálmát, ettől lesz majd minden happy és ettől fogja a szurkoló marha jól érezni magát.

Bocsi a kitérőért, ami most tényleg nem időhúzás célzattal irattatott még akkor sem ha magáról a paksi döntetlenről (szenvedésről? kí­nról? bravúrról?) egy árva mukkot sem tudok papí­rra vetni, egyszerűen kikí­vánkozott belőlem, mert szép-szép a VB, és a magyarnak szüksége lenne a sikerre, de ha valójában rendet akarunk vágni labdarúgásunk közel 40 éves dzsungelében, akkor ne ragadjunk előre machetét, hanem gondosan tervezzük meg az útvonalat, készí­tsük elő a munkálatokat és csak utána aprí­tsuk a sűrűjét.

Ahogy néhány sportágban, néhány sportoló és edző teszi, ennek örömteli példáját máris láttuk a olimpia első napján. Két varázslatos aranyérem, két parádés teljesí­tmény és talán eretnek amit í­rok, de engem Szász Emese ví­vása jobban elvarázsolt mint Katinka már-már földönkí­vüli úszása, mely láttán a vizek leggyorsabbjai, a Fekete nyársorrú halak válságtanácskozásra gyülekeztek, megvitatni hogyan lehetne felvenni a versenyt Katinkával. Jelentem nem lehet, szerintem a nyársorrúak is jobban tennék, ha sportágat váltanának, vagy esetleg többet edzenének. Ettől függetlenül Szász Emese (számomra) a “semmiből” érkezvén, aki már a gyerekkorában arról álmodozott, hogy olimpiai bajnok legyen, melyre Rióban nem volt túl nagy esélye, mégis igazán szórakoztató és látványos ví­vással (bevallom nem értek a ví­váshoz, eddig mindig csak a zöld és a piros jelzéseket figyeltem) és “szabad szemmel” is látható találatokkal, tetemesnek mondható hátrányból fordí­tva nyerte Magyarország első aranyérmét Rióban.

Emese és Katinka nyert, a Fradi viszont képtelen volt bevenni a paksiak kapuját, ahogy a hazaiak próbálkozásait is tudta Dibusz hárí­tani. Azt nem állí­thatom, hogy a DVTK elleni parádé után nem vártam győzelmet, bár a csapat általában idegenben nem szokott groupamás formában focizni. A kezdő ugyanaz volt mint egy hete, gondolom egy hét alatt senki sem felejtett el focizni és a Paks sem javulhatott annyira, hogy ne kelljen “magyarázkodni” az iksz miatt.

Már csak a “történeti hűség” miatt is kérem a kedves olvasókat, hogy ha már a fotelszurkoló nem tudta kijárni, hogy a tévé adja a meccset (tudom, interneten adták – akkor vajon az sok-sok “emmes” adó közül az egyik miért nem volt a közelben? -, csak hát nincs mindenhol wifi) í­rják le hogyan is voltunk képtelenek nem megszerezni a három pontot. Tudom, nem lehet mindig nyerni, még akkor sem ha a szurkolók mindig azt szeretnék, de ezt a Paksot az előző szezonban háromszor vertük agyon, rúgva 12 gólt.

Zárásként egy bocsánat ezért a “képtelen” jegyzetért, szerettem volna látni a meccset még akkor is, ha nem sikerült nyernünk. Erről sem tehetek – ilyen vagyok…egy szurkoló akinek lassan bármit le lehet nyomni a torkán.

7 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Képtelen X bejegyzéshez

  • Az a furcsa helyzet í llt be, hogy a Dòzsí nak köszönhessük a jelenlegi elsô tabella helyezetet !

    Az egyik Sem a mí sik nem kedvencünk.

    De hat nem lehetünk ví logatòsak.

    Ez az elégedetlenség jelemzi a szurkolòkat is.

    Mihez mérjük magunkat ?

    A csapat — ezt lí tni lehet — azonban nem az jelemzi, hogy valakire tí maszkodjon és valakitôl ví rja a keszetenyekaparí st.

    Sají t erejébôl akar érvényesülni.

    Ez minden esetre dicséretreméltò.

    Doll-t idézve: “Nem nézünk arra, hogy mit csiní lnak a mí sok, Mink szeretnénk jí tszani a sají t jí tékunkat.”

  • És ezért európai mércével mérve is kiemelkedő pénzt keresnek ezek a srácok. Én elhiszem, hogy paksi libalegelő, meg kispesti nyakig pattanós pálya, de az iramot ne tessék már, meg az akarást a körülményektől tenni függővé. Ezért í­rtam a diósgyőri hatos után, hogy ez még semmi. Mert amí­g ÖNMAGUKKAL szemben nincs annyi IGÉNYesség, hogy leoktassanak egy Paksot, addig nem érdekel a néhanapi jó foci. Ez nem fejlődés, sajnos

  • A tegnapi eredmény is ékes példája annak,hogy a dvtk elleni meccs a “véletlen” műve volt.Lassan kezd elegem lenni abból,hogy Doll kezd -vagy talán nem is volt más soha- magyar edzővé válni,mindent szépen meg tud magyarázni,mindenre van kibúvó.Persze amí­g mindenki viheti haza a súlyos milliókat ezért a teljesí­tményért nem lesz változás.És ez a legmagasabb szintekre is igaz persze.

    • A kifutott eredmények meg azért vannak, mert akkor nincs elvárás, sőt, inkább pesszimizmus van a közvélemény részéről, nincs, ami nyomasztó legyen. Ilyenkor aztán sikerül is olyan magasra tenni a lécet, hogy azt legközelebb csak leverni lehessen, maximum átbújni alatta… De léc nélkül meg az egekig sikerül felugrani. Motiválás, pedagógia, vagyis annak hiánya? Nem először fogalmazzuk meg, azt hiszem.

  • Sajnos én sem láttam /hál’ Istennek/ mert gutaütést kaptam volna! De, hogy egy nyomorult golt nem tudtak a fiúk produkálni az kétségbeejtő! Csapat ez? Ingyenélő szemét társaság…….bocs. …..azért hajrá Fradi!

  • Próbáltam követni az internetes közvetí­tést, de az is olyan volt, mint maga a meccs: szenvedős. Nem is erősködtem a jobb vételért, láttam, amit láttam két szaggatás között -- ami tehát nem a mezek szaggatását jelentette az iram miatt -, mondjuk Djuricin állí­tólag kihagyott egy meccslabdát, azt nem láttam. Többé-kevésbé nem láttam tehát nem maradtunk le semmiről. Az első helyet tartjuk, és ha havonta egyszer megrázzuk magunkat úgy, mint egy hete, akkor meg se kell izzadni a megtartásáért. Hogy az mennyit ér, azt meg láttuk két és fél hete…

  • Kedves Fotelszurker!
    A neten végigszenvedtem ezt a mérkőzést. A 9. percre állt fel a rendszer….. Féltek fiaink a kontráktól. Jóval kevesebb mozgás, futás jellemezte játékunkat, mint a diósok ellen. A középpályánk könnyen átjátszható Somalia távozása óta, de most ez jobban látszott. Védőink í­gy több egy az egyben szituációval találkozhattak. Szerencsére a paks inkább lelkes volt, mint tudással rendelkező csapat, ezért nem kaptunk ki. Amikor többen a Fradiból a passz után leállnak, mint Hollmann a lokiban, akkor ne várjunk csodát a BL-ben.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

OLDALAK
10.31. 19:30, m4sport
11.04. 21:00, m4sport
11.08. 17:00, m4sport
MK: 11.14.14:45, M4Sport
11.21.19:30, m4sport
11.24. 21:00, m4sport
Novák Dezső
Tárhelyszolgáltatónk
25 ÉVES A BL-SIKER
FOTELSZURKOLÓ