Feljegyzések a fotelból – Kicsordult a pohár

fotelszurkolo-29Tanár úr, én készültem – állt fel révedten Simonyi Béla 7/C osztályos tanuló, miközben megpróbált szimpátiát átplántálni a mindig is mogorva Beke tanár úr felé, de már félúton tudta, hogy ma semmi esélye. Végül is egyetlen mondatot sem í­rt a Mohácsi vészről, pedig a doga előtt még anyával át is vették a csatát, persze neki könnyű, most megy a kedvenc sorozata Szulejmánról, bár azt soha nem értette, a magyarok miért is kedvelnek egy olyan szultánt, aki minden gond nélkül átmasí­rozott az országon. – Maga Simonyi egyetlen sort sem í­rt a Mohácsi csatáról, és mégis felkészült? – förmedt rá Beke tanár úr, akkor már tudta, ennek a próbálkozásnak vége, mégis kicsúszott a száján – Tanár úr, egy ilyen csúfos vereségről mit is lehetne í­rni? Tegnap este, a hármas bí­rói sí­pszó után valami hasonlót éreztem én is. Egy kicsit Simonyi Bélává változtam, révedten meredtem a képernyőre, miközben halottam a “fülesemben” barátaim beszélgetését, de megszólalni sem volt erőm. – Most én inkább át is kapcsolok egy másik csatornára – ennyit sikerült kipréselnem magamból. Nem voltam kí­váncsi a levonuló játékosokra, a kék-fehérek örömére és nem érdekelt Thomas Doll magyarázkodása sem. Betelt a pohár, helyesebben inkább kicsordult, az elmúlt hetekben, hónapokban annyira megtelt már, hogy a tegnapi este “maradványa” már nem fért bele. A távkapcsoló után a második gondolatom az volt, hogy kész, ennyi, vége, finita, egy időre talán be kéne fejezve, nyugdí­jaznom kéne magam, nyugodtan szürcsölni a kávét a rózsafák alatti padon és mindent, ami zöld-fehér, egy időre elfelejteni.

Utoljára 2003-ban, azon az “emlékezetes” május végi napon éreztem ezt, akkor hat éves pauza következett, amin a barátaim segí­tettek át, ha velük akkor nem találkozom, talán örökre fotelszurkoló maradok. Tudom és érzem is, hogy talán túlzás az a depresszió (természetesen nem orvosi értelemben) ami a hármas sí­pszó óta rám telepedett, de tudom azt is, hogy nem elsősorban az MTK elleni csúfsággal felért vereség í­ratja velem a mondatokat. Ez csak a végső csepp volt a pohárba és talán csak a véletlennek köszönhető, hogy az most telt meg és csordult ki.

Azt már régen megtanultam, hogy a folyamat lehet folytonos és szakaszos, és valami még rémlik egy Wiener nevű fizikusról is akiről el is neveztek egy jellemző vonást a folyamatokról, de mivel soha nem voltam túl nagy barátságban a fizikával és a matematikával, inkább nagypapámat idézem, aki azt mondogatta, hogy a folyamat az fiam, ami egyszer véget ér. És ha ez tényleg í­gy van, akkor talán a Fradi mélyrepülése is véget ért az MTK elleni vereséggel? Jó lenne bí­zni benne, de jelen pillanatban ennek semmi jelét nem láthatjuk.

Rossz formaidőzí­tés, rossz igazolások, rossz taktika, rossz mentális felkészülés. Pedig nem is volt olyan rég, amikor az előbbi kijelentéseknél a rossz szó helyett a jó, vagy inkább a kiváló jelző ékeskedett, azóta sajnos elég nagyot fordult a világ kereke, dicstelenül kiestünk a BL-ből, olyan játékosokat engedtünk vagy adtunk el akikre épí­teni kellett volna, helyettünk olyanokat hoztunk akikre rövidesen csak a kihagyott gólhelyzetek, az öngólok és a buta tizenegyesek előidézőiként fogunk emlékezni. Van köztük olyan is, aki általában csak 60 percet bí­r a pályán eltölteni, mert vagy elfárad, vagy annyira kivonja magát játékból, hogy még a labda is elcsodálkozik, mikor felé száll. Eközben meg azok, akik tavaly hozták az eredményeket, totális csődöt jelentettek vagy már olyan régóta sérültek, hogy ha meglátnám őket a pályán, azt hinném, hogy ők az új igazolások.

Plusz itt vannak az “EB hősei”, akik a belgáktól elszenvedett ünnepelt 0-4 óta (atyaég, fél Pest az utcán szambázott) úgy leeresztettek, hogy már a feröeri amatőrök elleni “nagyszerű” döntetlennek sem tudtak a részesei lenni. Hogy ennek valójában mi az oka? Azt nem tudom, de azt igen, hogy nagy a baj a Futrinka utcában, ahol hiába gyűlt össze Buksi, Cicamica és Morzsa, jelenleg csak a fejüket vakargatják, bár lehet, hogy Cicamica azért megszokásból dorombolgat egy keveset.

Mi meg csak kapkodjuk a fejünket, próbáljuk megérteni a folyamatokat, néha össze-vissza í­rogatunk a ránk törő depresszióról (ebben én is az élen járok), néhány ezren meg éppen Pécsre tartanak, biztos jó buli lesz, egy nagyszerű happening, jót lehet majd szurkolni, de ezzel csak az árok fog mélyülni, de kérdem én: ez érdekel bárkit is? A megoldást nem tudom, ötletelésekbe nem bocsátkozom, jelenleg csak szenvedek a monitor előtt, néha nem is tudom kontrollálni az ujjaimat a billentyűzeten (ezt már utólag eddig is megbántam néhányszor), záporoznak a megválaszolatlan kérdések melyek mázsás súlyként telepednek rám.

Csak ismétlem magam, a tegnap esti vereség már csak hab volt a tortán. Mert nem magában a vereség a fájó, hiszen az benne a sportban, hanem az, hogy az a folyamat, mely még Moniz érkeztével elindult, majd Doll irányí­tása alatt csúcsosodott ki az elmúlt másfél évben, végérvényesen vége szakadt. Nem látom a kiutat, nem látom a játékosokban, az edzőkben és a klub vezetésében sem a megoldás lehetőségét. Biztos akarják, valószí­nűleg ők sem értik mi történik körülöttünk. Valami nagyon elromlott, hogy mi, “azt nem tudom, de ez benne a szép” (Szerelmes Shakespeare). A filmben végül is megoldódik sok minden és az eddig leí­rt zagyvaságaim ellenére bí­zom a feltámadásban, bí­zom abban, hogy ki tudunk lábalni a gödörből és valahogy sikerül azt a bizonyos túlcsordult poharat is “tisztába tenni”.

És bár túl tudtam lépni azon, hogy Simonyi Béla egyetlen mondatot sem í­rt le a Mohácsi vészről, de abban még nem vagyok biztos, hogy ki is adtam magamból minden csalódottságot ahhoz, hogy a Debrecen ellen elfoglaljam a helyem a lelátón.

Mely továbbra is a második otthonom marad.

20 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Kicsordult a pohár bejegyzéshez

  • Fradista barátaim! Mindent elmondtatok már, végtelen szomorú vagyok, attól függetlenül, hogy ma sikerült egy NB,III-s csapat ellen nagy nehezen 1-0-ra nyerni! Hajrá Fradi!

    • Egyetértek Veled (Hajrá, VM Egyetértés … :-DDD) … tökéletesen összefoglalod 1-2 mondatban, ami nekem sok-sok locsogással sem sikerül … valahol nagyon szomorú az ember … persze, azért HAJRÁ FRADI!!!
      Mi már csak í­gy fogunk meghalni … a zöld-fehér zászlóm a ’70-es évekből -Nyí­l, Ebi, Rab Tibi, Magyar Pista stb. aláí­rásával- félre van téve, a temetésemre …

  • Mit össze nem sí­rtok egy rövid hullámvölgy miatt…. Jót fogok nevetni rajtatok májusban, amikor a 30.-t ünnepeljük, hitetlenek.

    • Én már a pezsgőt is behűtöttem. 🙂

    • Vajon 2011 òta még mindig hullí mvölgyezine a Fradi és a bajnoki cìm valòjí ban kiskilí s lett volna ? Vajon 2011 òta csak alibi lett volna az egész csapatépitkezés(ek) és csak becsaptak volna benünket ?

      Véletlenül szereztük volna-e a bajnoki cìmet, mert megkönyörültek rajtunk és odaají ndékoztí k nekünk. (Nesztek, de most mí r ne sìrjatok !)

      Szerintem nem ìgy volt.

      Nem vagyok biztos abban, hogy valòjí ban Doll-e a ludas abban, hogy elûzi a jí tékosokat.

      Ahogy ezt egy szurkolòtí rs mí r megtette (érdekes lenne, ha tudatní  velünk azokat az eredményeket, amelyekre rí jött) és összehasonlìtotta a 2011-es meccseket egészen mostig, csodí t venne, hgy hogyan épült valòjí ban a bajnokcsapat.

      Ami biztos az az, hogy valòjí ban épült. Doll a Moniz í ltal lerakott alapokra épìthetett, de ô sem tud épìteni, ha nincs mibôl.

      Mi maradt a bajnokcsapatbòl ? Egy alapròl lenne szò amelyre — kiegészìtve, kijavìtva — ùjra meg ùjra rí épìtené az edzô a “jövô” csapatí t.

      Ami biztos, szerintem, az az, hogy jelenleg (valòdi utí npòtlí s hií nyí ban) arra kell épìteni, ami van, és ami bejön.

      Azt veszem észre, hogy nem jön be annyi jí tékos (minôségben, lelkesedésben), mint ami elmegy

      Lalolib “kicsordult pohí r” képletét Széll Kí lmí n is haszní lta, amikor az 1873-as krach utí n pénzügyi reformokba kezdett.

      Talí n nem illô egy “munkí sklub”-ot mint a Fradi is és annak jelenlegi helyzetét egy, kapitalista szempontokbòl több mint szí z évvel ezelôtti helyzettel összevetni. De mí r arròl van szò, hogy mi (ki) folyik be és mi (ki) megy el, akkor mí r a könyvelésnél tartunk.

      A következô Széll Kí lmí n soroknak meg vannak a mí ra is érvényes igazsí gai: Következzék itten egy hosszab idézet:

      “….oly rendszerví ltoztatí st én nem ismerek, a mely ennek az orszí gnak közadminisztratiòjí t javìtsa és egyùttal és annyira olcsòbí  tegye, hogy önöknek ne legyen szükségük adòemelésre…”

      Azt hiszik tehí t, hogy nem fokozatosan, hanem egyszerre, valami rettenes nagy ugrí ssal lehet e gyönyörûen szép euròpai í llapotokba lépni oly solszor emlegetett az í zsiaibòl ? Ìgy értik a gyökeres rendszerví ltoztatí st ? S hiszik-e az lehetséges, hiszik-e igazí n, ezt éppen azok ellenünkben, a kik a conservativ eszmék képviselôinek mondjí k magukat ? Ha igen, akkor nem e a mi í llí spontunk conservativ, — kik e fokozoatos fejlôdést, a fokozatos í talakìtí st, a fokozatos haladí st tartjuk csak lehetôségesnek ? Mert azt hisszük, hogy a stabilití s ebben az orszí gban minden térn annyira meg van ingatva, ha most egyszerre nekimennénk azon radicí lis és legradicí lisabb í talakìtí soknak, melyeket önök talí n kézelnek, mert nem mondottí k meg, hogy miben í llanak: — akkor igen is azt hiszem, hogy megzavarnòk az orszí gban a fejlôdés folytonossí gí t, a javìtí s fokozatossí gí t, azon javìtí st, amely egyedül hoz gyümöcsöket, azon javití st, mely lassan bí r, de folytonossan és miniden irí nyban halad elôre, és ezért egyedül mûködik sikerrel. …” (Törvény, Jog, Igazsí g, Széll Kí lmí n életmûve, 2015, 127,128. oldal).

      Jelenleg a Fradi tí jí n és csak javìtani lehet. Hií nyzik az amibôl épìthetnénk, habí r létezik az az alapzat, amelyre lehetne.

      Ezért javìtsunk.

    • én egyszer végre már nyáron szeretnék ünnepelni, nem a szemétdomb kiskappanjának lenni. (július közepe óta két hónap telt el -- ha ez a rövid hullámvölgy, akkor őszintén remélem, nem ismerkedünk meg azzal, amit esetleg te is tartós formahanyatlásnak, esetleg krí­zisnek érzel).

    • Csak nehogy jöjjön utána egy balkáni, kecskébe dudáló csapat … Azért, a tavalyi, és idei “európai” szereplésünk eléggé sokkolt … tudod, kedves “Klubélet”, nem akarok azzal jönni, amin felnőttem, amikor mi az angol, olasz, spanyol bajnok szintjén voltunk … de, hogy már egy Dinamo Zagreb, egy Legia, egy Viktoria Plzen, egy Hapoel Beer-Sheva (!!!) is lassan beláthatatlan távolságba kerül tőlünk … ünnepelj, hűts pezsgőt helyettem is …
      Vagy Neked a Gyirmót legyőzése a szint??? Hip-hip-hurrá, Gyirmót és Matyókövesd ellen 4 pont! Szép statisztika!!!

  • Már régen í­rtam ide, nem is szeretnék gyakran…
    Sajnos ez egy mesterségesen felfújt lufi, ami kezd kipukkanni.. Ezt sokan nem látták, főleg akkor, amikor megnyertük a bajnokságot. Ez egy olyan épület, aminek nincs alapja. Az alapnak az EEE-nek kellene lennie. Ehelyett hazugság, terelés, mellébeszélés, ellenkampány zajlik, miközben a minden idők legnagyobb költségvetésével, akarom mondani állami támogatásával is csak ennyire futotta, egy partizánok elleni fiaskóra. Lassan a többség is felébred, divatszurkolók elillannak, a nézőszám fogy, az évek telnek, és mire a kinntmaradottak újra bejuthatnak, megint csak romok lesznek…
    ha egyáltalán, addigra lesz még, aki be szeretne menni…

    • IGEN, IGEN, IGEN.

      Pedig addig álltam az Elnök mellett, amí­g lehetett … most már nehéz … ebben semmi politika nincs … a hitvallásom a FRADIZMUS …

  • Tisztelt uraim,

    csak csatlakozni tudok a mélységes elkeseredés hangjaihoz. Próbálnék kapaszkodni olyasmikbe, hogy pl. amikor már semmit nem vár el az ember, olyankor rázzák meg a fiúk magukat, de hát ilyesmi idén is volt már, egyszeri eset maradt -- a Partizani-blama utáni DVTK-hatos -, mostanra viszont egyértelművé vált, hogy valami eltört, megtört, szétesett. Hogy mikor, a fene se tudja rekonstruálni, talán már tavaly ősszel, amikor egyharmadnyi szezon után az “ezerpontos” előnyünkkel a tutira vett bajnoki cí­münk is megvolt; talán csak tavaszra, amikor az őszvégi leült állapotot nem sikerült meghaladni; de hogy idén nyárra ez betetőződött, az biztos. És várhattuk ugyan a háromhetes bajnoki szünetet a ráncfelvarrásra, látszik, hogy annál mélyebb a baj -- szeptember végén megint ugyanekkora szünet jön, de addig le kell tudni a mai formánkban és mentális állapotunkban egy Loki-Vidi-Dózsa etapot (irgalom atyja, ne hagyj el!); és utána vajon? Nem lepődnék meg rajta, ha már előrehaladott tárgyalások folynának azzal, akitől az új csodát várjuk, és akinek ez a három hét lenne az ismerkedési ideje, hogy mentsük a menthetőt (no meg persze ugyanilyen tárgyalások mindazon anyagiak előteremtése ügyében is, ami egyrészt az új szakvezetés bérezéséhez, és nemkülönben az időtlen időkig meghosszabbí­tott német páros kiváltásához szükséges -- hát ez a látatlanban meghosszabbí­tás ugyaní­gy “bejött” már Döménél is, aki utána még kemény 4 hónapig ült még a kispadunkon, más kérdés, hogy az akkori 11. helyhez képest most még ez egy érthető fejlemény is volt, de talán illene egy alkalmas főnöknek a saját hibáiból is tanulni, hogy a halnak a fejéről és szaghatásáról ne kezdjek szólásmondani). Amit pedig Csupor István fórum- és szurkolótárs mond a régiek elüldözéséről és a látatlanban hozott újak alkalmatlanságáról, ezer százalékig ül, mit is lehetne hozzáfűzni.

    Nehéz mást mondani. Változtatás nélkül nincs változás. És miként másként lehetne. Amit talán már július 20-án, a végképp ví­zválasztó albán-sokkal meg kellett volna lépni. De ha máskor nem, a mostani három hét előtt, az augusztusi Kövesd-iksz után. Minden más azóta csak mellébeszélés, már elnézést, sz@rpofozás

  • Kedves szurkolòtí rsak.

    Az olimpia elnyelte az M4-es közvetìtéseket, ùgy hogy az utolsò (az MTK elleni meccset kivéve) meccs, amelyet lthattam, az a 4-1-es a Vasasok elleni gyôzelem volt.

    Azòta sok ví ltozott. Elment Nagy ídí m, elmenôben van Nagy Dominik (nagy eladí s folyik ezekbôl a Nagyékbòl) és most meg Sestí k.

    Az MTK elleni vereség körülbelôl ùgy hií nyzott, mint ablakos tòtnak a hanyatesés.

    Mí r sokat gondolkoztam Trinks-en, akinek eddig egy jò meccsét lí ttam. Nem illô személyes kritikí t fogalmazni, de szerntem bebizonyìtotta, hogy kimondottan jò vészfék és kézifék egyben. Sajnos elfeledkeztek ròla, behùzni. ìgy az egész elsô félidôn í t fékezett.

    Djuricin … hadjuk.

    Azoban mégis a dél-Kòreai fiù valòjí ban meghí lí lta, hogy jí tszhatott és nem akí rhogy.

    Vannak ezért derûs pillanatok is.

    Nem csoda, hogy el mennek a legjobb jí tékosok.

    ùgy tùnik, hogy a jò jí tékos nem marad Magyarorszí gon. Akkor hogyan maradjon meg a Ferencví rosban ?

    Tùl sok a kavaradí s és a nyugtalansí g. ìgy nem lehet a “jövô csapatí t épìteni”.

    Megint ùjra kezdôdik a türelemjí ték.

    Mégis bìzok benni, hogy ki fogunk alagutazni ebbôl az alagùtbòl.

    Minél elôbb, anní l jobban.

  • Kedves Fradista sorstársaim!
    Igen, minden ott van már a többi hozzászólásban, amit Lalolib esetleg nem í­rt (nem akart) leí­rni. Csupán néhány gondolat, kiegészí­tésként.
    Elsőre: már a tavaszi vergődésünk idején, majd főleg a Partizani után, elkezdtem végignézni minden Fradi-mérkőzést vagy összefoglalót, ami csak Moniz érkezése óta játszott meccseinkről fellelhető. A Moniz-féle csapatban volt öt-hat, játszani és képes játékosunk (Leonardo, Besic, Jenner, Mateos, Holman stb.), akik valamennyien képesek voltak a váratlanra, képesek voltak a pályán magukkal ragadni a többieket (Fradi-szí­v), és nem egyszer az utolsó percekben hoztunk pontot egy elveszí­tettnek látszó meccsből, vagy nyertünk! A mostani csapatban az egyetlen talán Gera, aki még tudna valamit, ő meg védekező szerepbe kényszerül, és hiába hajtunk, ez a gárda, ha az ellenfél behúzódik a kapuja elé, képtelen bármit is kitalálni! (De legalább tegnap már nem egyedül kellett azt a munkát elvégeznie, amit korábban Nagy Ádámmal ketten csináltak, ott volt Gyömbér is…)
    Másodjára: Doll, akárcsak Dalnoki annak idején (aki minden olyan játékost elüldözött a csapattól, aki valaha vele együtt játszott vagy játszhatott), most Doll csinálja ugyanezt, azzal a különbséggel, hogy ő a Moniz-féle játékosokat zavarta el, a régiek közül nem véletlen ma már csak Böde és Gyömbér maradtak, és őket is igyekszik perifériára szorí­tani, akiket pedig ő hoz, egyszerűen nem alkalmasak komolyabb feladatok elvégzésére (Dilaver, Nalepa, Hüsing, Trinks, Duricin, stb.) és nem hogy arra nem képesek, de egész egyszerűen minden pontrúgást megesznek! Ráadásul egy ideje Dibusz is óriásikat hibázik…
    Harmadjára: Doll nem először mond csődöt a csapat összeállí­tásával és taktikájával, az igazolt játékosok zömével, de egy gondolat: ha jó erőnléti edző lenne, akkor nem lenne a keretből egyszerre 10-15 tartós sérültünk!
    El vagyok én is keseredve, mert ez a csapat jó, ha a 4-6. helyre jöhet be, ha nem lesz változás! De akkor legalább nem kell szégyenkeznünk jövő nyáron, amikor az andorrai bajnok kiver minket a kupából… Ennek ellenére: hajrá Fradi!!!

  • Tisztelt Fradista Barátok!
    Igazat adok lalobibnak én is azonnal kikapcsoltam a tv-t első dühömben valóban nem érdekelt Doll magyarázkodása Torghelle ismét kiszúrt velünk anno Kuttor emelkedett ilyen magasságokba a Siófokban ellenünk.Ez a Djuricin csak a bajt hozza ránk (kivétel a Diósgyőr ellen) valahogy sehogyan sem jön ki neki a lépés.Azért Hajrá Fradi egyszer vége lesz ennek a folyamatnak talán a Debrecen ellen.

  • Tisztelt Fradista Barátaim,

    csakhogy én is “tollal”közelí­tsem meg a dolgokat,persze nem ilyen magasságokba viszem a gondolataimat,de én sem/nem járok ki véletlen 2003 óta meccsekre.Persze jó ideje külföldön élek a munkám miatt,de itt már régóta csak MI szurkolók tudjuk mi az a FERENCVÁROS.Mit jelent valójában a mez,a cí­mer, a KLUB.Akik “benne” vannak,azok csak a pénzt látják.Siralmas ,hogy Doll most is megmagyarázta,amit inkább nem kellene.A keret az igazolások röhejesek.Lassan már í­rni sincs kedvem,persze itt azért kivételt tesz az ember.Csak számomra az a fájó,hogy a klub hí­rnevét foci szinten most ilyen focisták adják.

  • Tisztelt Fotelszurkoló! Kedves Lalolib! (Nem mellesleg drága Barátom)

    A tegnap esti hallgatásodat mélységesen megértettem, de nem rajtad múlik, hogy hol leszel szombaton, pontosabban nem igazán van választási lehetőséged. Hisz hogy jutnék el a Szentélybe a nyóckerből, ha nem gördülne be értem a kalocsai különí­tmény már 16 óra körül és kezdenénk egy alapos felkészülést fél 7-ig, amikor is valamelyik mellékutcából elindulnánk zöld-fehér sállal nyakunkba jól megszokott könyöklőnkhöz, a IV. szektorral szembe. Ezt a három meccset még megadjuk nekik, aztán max. én megyek Kalocsára a hazai meccsek idején, és oda ülök melléd a másik fotelbe.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

OLDALAK
10.28. 21:00, m4sport
10.31. 19:30, m4sport
11.04. 21:00, m4sport
11.08. 17:00, m4sport
MK: 11.14.14:45, M4Sport
11.21.19:30, m4sport
11.24. 21:00, m4sport
Novák Dezső
Tárhelyszolgáltatónk
25 ÉVES A BL-SIKER
FOTELSZURKOLÓ