A kis “matekomat “majd elfelejtettem,amit nemrég elindítottam:
szóval:Pápa idegenben,hali Paks hazai nyíregyháza idegenben és akkor 53 pontosok lennénk.
Milyen szép is lenne.
Számomra az az érthetetlen,hogy biztos vezetés tudatában miért kell visszaállni és a szurkolót az őrületbe kergetni?
Az első félidő nekem is tetszett,de a második az maga volt a rémálom.Sajnos nyáron még folytatódnia kell-ene új védőket és csatárokat keresni.Mert támadóposzton egyszerűen nincs meg az áttörés.
Miért kell alkalmazni 5 bírót,ha ezek a alapvonalbírók vakok,semmit sem csinálnak.Ja ,de felveszik a nagy dohányt.
Nagyon tetszett ez a meccs. Talí n az elsô félidô jobban, mint a mí sik. Az elsô félidô megmutatta nekem, hogy nem tesz lépést vissza a csapat. Az eddig elért fejlôdését okosan tudja kamatoztatni és arra is képes, hogy ùjakat tanuljon.
Taktikailag is fejletebb lett a csapatunk. A fiatalabbik jí tékosok (Nalepa-ra és Batik-ra gondolok fôleg) természetesebben í tveszik a taktikai intelmeket és el is tudjí k sají tosìtani sají t (Batik fiatal jí tékos korí hoz képest nagyon higgadt jí tékos !) elgondolí saikal vegyìtve.
Most egy megint mí sképpen jí tszò csapatot lí ttam, mint az MTK ellen. Nem Volt az egyéni drí ma minden egyéni pí rharc közt, hanem a jí ték simí ban zajlott a sorainkon belül.
Lehet, hogy eggyes szurkolò ezt a mindig ví ltozò és az ellenfélhez idomulò jí tékot “köppenyforgatò”-nak neveznék el. Nem tudok hozzí szòlni. De lehet, nem is lehet, hiszen a csapat még mindig alakul. Ezt észre lehet venni.
Ami talí n egy kicsit figyelemmel kellene kisérni az a Puskí s Akadémií hoz képest “fordìtott” jí tékfelfolgí s. A Puskí s — a szpiker szerint — akkor jí tszik jobban, ha erôs ellenfél ellen jí tszani kell neki. A Fradiní l — udvariassí g vagy nem ? — azt vettem észre ezen a meccsen, hogy egy gyengébb ellenfél ellen még nem tudjí k egészen összeegyeztetni a taktikí t meg a lehetôségeket. Ha nincs nyomí s, akkor még nem bontakozik ki a csapat.
A Puskí sní l nem Volt nagy baj, de a “nyomrult” vak labda egyszer vakul be mehet és aztí n 2:2 az eredmény.
A csapat nem lépet vissza. Ennek még jobban örültem, mint az eredménynek.
Egy Fradi szurkoló ismerősöm nem mer kijárni a mérkőzésekre a szívinfarktusát követően, mert fél, hogy az izgalmak nagyon megterhelnék az épen maradt szíviznait. Nos, a második félidő utolsó fél órájában én sem a finom húsvéti sonka illatára gondoltam, mert a stressz, a kiegyenlítés félelme teljesen maga alá gyűrt. Nagy megkönnyebbülés volt, amikor a sípszó véget vetett a meccsnek. Azért jó, hogy voltak bravúros másodpercek, amire jó visszagondolni. És ez a legfontosabb. Szebb lett volna, ha Dinii nem kapja meg azt a gólt. A Felcsút nem könnyű csapat, mert (ez az én saját véleményem) három olyan bázis személyiségjeggyel bír, amit nehéz kezelni. Először is a Jászai Mari díjas színészkedéseik, a szélsőséges szabálytalankodásra való hajlamuk és az agresszívitásuk. Persze lehet, hogy én vagyok elfogult, és zöldfülű, hogy a Felcsút elleni mérkőzések nehézségeit ennek tulajdonítom. De mindegy is, ami a fontos, hogy hí rom pontot sikerült elhozni a Makovecz arénából.
Sokmindenben egyetértek veled. S ehhez vegyük hozzá, hogy van néhány -- magyar viszonylatban -- kifejezetten jónak mondható játékosuk, és Bencze Miklós sem rossz edző. A felcsútiaktól jobban tartottam, mint pl. az MTK-tól.
Valahogy én is így voltam vele. Az MTK ellen biztosra mentem, de mivel vidéken -- főleg a kiscsapatok ellen -- eddig sem fényeztük magunkat, volt bennem egy kis félsz. Ami nem tartott sokáig, hiszen az 1 félidő kimondottan jóra sikerült. A második már nem, de ebben biztos benne volt a biztos előny tudata, a “dósza” elleni derbi és az, hogy senki sem akart kipontozódni. Gerának négy sárgája volt és Soma is elég hamar besárgult, így a pálya közepén egy kicsit óvatosabban játszottunk -- megjegyzem, meg is értem.
Én is nagyon jónak tartom a játékosállományukat, viszont minden racionalitásnak és jó ízlésnek ellent mond, hogy egyfelől mondjuk egy Kleinheisler, Lencse, Tischler, Zsótér pályája a kiteljesedés helyet egy ilyen művi kanyarral a felcsúti vegetálásba fordul, másrészt az akadémiai csapatnak a nevében rejlő jellegét nem a saját képzés, hanem más akadémiák termékeinek már-már begyűjtés-szerű egybeszerveződése domborítja ki… Egy-egy Polonkai a rutinjával még rendben is volna, hogy összefogja a fiatalokat, na de hát nem mindegy, hova valósi fiatalokat. Az aréna szép, szívesen látnám, akiket kinevelnek bele. Unokáink fogják-e látni?
Magának a meccsnek az érdemi részéről, azaz az első 20 percről pedig pont gyermekem edzése és hazafuvarozása miatt maradtam le, 2-0-ra estünk haza, simának tűnt akkor és végig az első félidőben is, meg ha a nem sok, de annál nagyobb második félidei helyzetekből csak egyet sikerül kihasználni, marad is a sima ügy, így meg izgulhattunk,hogy mi van, ha egy meg nálunk akad be. Ha viszont a fociban nincs se pro, se kontra, a lényeg a lényeg, és hogy megint a régi Böde Danit láttuk.
Nem is volt rossz meccs. Az első félidő üdítően élvezetes, a második is elfogadható. Ha azt nézzük, hogy az idei számon tartott 13 mérkőzésen (5 bajnoki, 5 nemzetközi, 2 MK, 1 LK) 12 győzelem mellett mindössze egy döntetlenünk volt, s a gólkülönbségünk 45:6, igazán jó évadkezdésről beszélhetünk.
Kedden még lesz egy MK meccsünk a Szolnok ellen, s aztán jöhet az Újpest. Ám számomra, mint» őskövület «számára többet jelent az MTK sima legyőzése.
Amúgy nem tudom, hogy a Vidi-Újpest meccsre mit kívánjak? Talán egy döntetlent?
A kis “matekomat “majd elfelejtettem,amit nemrég elindítottam:
szóval:Pápa idegenben,hali Paks hazai nyíregyháza idegenben és akkor 53 pontosok lennénk.
Milyen szép is lenne.
Hátha “elizgulja” a vidi!
Hajrá Fradi
Számomra az az érthetetlen,hogy biztos vezetés tudatában miért kell visszaállni és a szurkolót az őrületbe kergetni?
Az első félidő nekem is tetszett,de a második az maga volt a rémálom.Sajnos nyáron még folytatódnia kell-ene új védőket és csatárokat keresni.Mert támadóposzton egyszerűen nincs meg az áttörés.
Miért kell alkalmazni 5 bírót,ha ezek a alapvonalbírók vakok,semmit sem csinálnak.Ja ,de felveszik a nagy dohányt.
Mindenkinek Kellemes Húsvéti ünnepeket Kívánok.
Hajrá Fradi
Nagyon tetszett ez a meccs. Talí n az elsô félidô jobban, mint a mí sik. Az elsô félidô megmutatta nekem, hogy nem tesz lépést vissza a csapat. Az eddig elért fejlôdését okosan tudja kamatoztatni és arra is képes, hogy ùjakat tanuljon.
Taktikailag is fejletebb lett a csapatunk. A fiatalabbik jí tékosok (Nalepa-ra és Batik-ra gondolok fôleg) természetesebben í tveszik a taktikai intelmeket és el is tudjí k sají tosìtani sají t (Batik fiatal jí tékos korí hoz képest nagyon higgadt jí tékos !) elgondolí saikal vegyìtve.
Most egy megint mí sképpen jí tszò csapatot lí ttam, mint az MTK ellen. Nem Volt az egyéni drí ma minden egyéni pí rharc közt, hanem a jí ték simí ban zajlott a sorainkon belül.
Lehet, hogy eggyes szurkolò ezt a mindig ví ltozò és az ellenfélhez idomulò jí tékot “köppenyforgatò”-nak neveznék el. Nem tudok hozzí szòlni. De lehet, nem is lehet, hiszen a csapat még mindig alakul. Ezt észre lehet venni.
Ami talí n egy kicsit figyelemmel kellene kisérni az a Puskí s Akadémií hoz képest “fordìtott” jí tékfelfolgí s. A Puskí s — a szpiker szerint — akkor jí tszik jobban, ha erôs ellenfél ellen jí tszani kell neki. A Fradiní l — udvariassí g vagy nem ? — azt vettem észre ezen a meccsen, hogy egy gyengébb ellenfél ellen még nem tudjí k egészen összeegyeztetni a taktikí t meg a lehetôségeket. Ha nincs nyomí s, akkor még nem bontakozik ki a csapat.
A Puskí sní l nem Volt nagy baj, de a “nyomrult” vak labda egyszer vakul be mehet és aztí n 2:2 az eredmény.
A csapat nem lépet vissza. Ennek még jobban örültem, mint az eredménynek.
Hajrí fiùk, csak ìgy toví bb !!
Kellemes Hùsvéti ünnepeket mindanjiatoknak.
Egy Fradi szurkoló ismerősöm nem mer kijárni a mérkőzésekre a szívinfarktusát követően, mert fél, hogy az izgalmak nagyon megterhelnék az épen maradt szíviznait. Nos, a második félidő utolsó fél órájában én sem a finom húsvéti sonka illatára gondoltam, mert a stressz, a kiegyenlítés félelme teljesen maga alá gyűrt. Nagy megkönnyebbülés volt, amikor a sípszó véget vetett a meccsnek. Azért jó, hogy voltak bravúros másodpercek, amire jó visszagondolni. És ez a legfontosabb. Szebb lett volna, ha Dinii nem kapja meg azt a gólt. A Felcsút nem könnyű csapat, mert (ez az én saját véleményem) három olyan bázis személyiségjeggyel bír, amit nehéz kezelni. Először is a Jászai Mari díjas színészkedéseik, a szélsőséges szabálytalankodásra való hajlamuk és az agresszívitásuk. Persze lehet, hogy én vagyok elfogult, és zöldfülű, hogy a Felcsút elleni mérkőzések nehézségeit ennek tulajdonítom. De mindegy is, ami a fontos, hogy hí rom pontot sikerült elhozni a Makovecz arénából.
Sokmindenben egyetértek veled. S ehhez vegyük hozzá, hogy van néhány -- magyar viszonylatban -- kifejezetten jónak mondható játékosuk, és Bencze Miklós sem rossz edző. A felcsútiaktól jobban tartottam, mint pl. az MTK-tól.
Valahogy én is így voltam vele. Az MTK ellen biztosra mentem, de mivel vidéken -- főleg a kiscsapatok ellen -- eddig sem fényeztük magunkat, volt bennem egy kis félsz. Ami nem tartott sokáig, hiszen az 1 félidő kimondottan jóra sikerült. A második már nem, de ebben biztos benne volt a biztos előny tudata, a “dósza” elleni derbi és az, hogy senki sem akart kipontozódni. Gerának négy sárgája volt és Soma is elég hamar besárgult, így a pálya közepén egy kicsit óvatosabban játszottunk -- megjegyzem, meg is értem.
Én is nagyon jónak tartom a játékosállományukat, viszont minden racionalitásnak és jó ízlésnek ellent mond, hogy egyfelől mondjuk egy Kleinheisler, Lencse, Tischler, Zsótér pályája a kiteljesedés helyet egy ilyen művi kanyarral a felcsúti vegetálásba fordul, másrészt az akadémiai csapatnak a nevében rejlő jellegét nem a saját képzés, hanem más akadémiák termékeinek már-már begyűjtés-szerű egybeszerveződése domborítja ki… Egy-egy Polonkai a rutinjával még rendben is volna, hogy összefogja a fiatalokat, na de hát nem mindegy, hova valósi fiatalokat. Az aréna szép, szívesen látnám, akiket kinevelnek bele. Unokáink fogják-e látni?
Magának a meccsnek az érdemi részéről, azaz az első 20 percről pedig pont gyermekem edzése és hazafuvarozása miatt maradtam le, 2-0-ra estünk haza, simának tűnt akkor és végig az első félidőben is, meg ha a nem sok, de annál nagyobb második félidei helyzetekből csak egyet sikerül kihasználni, marad is a sima ügy, így meg izgulhattunk,hogy mi van, ha egy meg nálunk akad be. Ha viszont a fociban nincs se pro, se kontra, a lényeg a lényeg, és hogy megint a régi Böde Danit láttuk.
Nem is volt rossz meccs. Az első félidő üdítően élvezetes, a második is elfogadható. Ha azt nézzük, hogy az idei számon tartott 13 mérkőzésen (5 bajnoki, 5 nemzetközi, 2 MK, 1 LK) 12 győzelem mellett mindössze egy döntetlenünk volt, s a gólkülönbségünk 45:6, igazán jó évadkezdésről beszélhetünk.
Kedden még lesz egy MK meccsünk a Szolnok ellen, s aztán jöhet az Újpest. Ám számomra, mint» őskövület «számára többet jelent az MTK sima legyőzése.
Amúgy nem tudom, hogy a Vidi-Újpest meccsre mit kívánjak? Talán egy döntetlent?