Kertész Vilmos

Kertész II Vilmos (1890. március 21., Borskisfalud – 1962, Sydney), az MTK (1908-24: 257 bajnoki / 53 gól; kilenc bajnok- és négy kupagyőztes csapat tagja) jobbösszekötője és jobbfedezete, 1909 és 1924 között 47 alkalommal játszott a válogatott csapatban és 11 gólt ért el. Az MTK örökös tagja.

A Kertész testvérek (Kertész I Gyula és Kertész III Adolf) közül a zömök, erőteljes Vilmos bizonyult a legkiválóbb labdarúgónak. Károly Jenőhöz hasonlóan ő is jobbösszekötőben kezdte sportpályafutását, de legnagyobb sikereit a jobbfedezet helyén érte el. Bí­ró Gyula méltó utódjának bizonyult. Szinte üstökösszerűen „robbant” az élvonalba. Az MTK harmadik csapatából két hónap leforgása alatt a válogatott tizenegybe került, amelynek másfél évtizeden át egyik oszlopos tagja volt. Erőteljes fizikuma tökéletes technikai felkészültséggel és taktikai érzékkel párosult. Játékát szellemesség, ötletgazdagság, mozgékonyság, lendület és harcosság jellemezte. Népszerűsége Schlosseréval vetélkedett. Ezt kitűnő képességei mellett eleven humorának, kifogyhatatlan tréfáinak köszönhette. Kedélyessége olykor a pályán is megnyilvánult. Szeretett cseles trükkökkel szórakozni, „firkálni”, ami azonban néha megbosszulta magát. Pályafutása végéig fáradhatatlan harcosa maradt a magyar labdarúgásnak. Tudása harmincadik életévén túl is teljes fényében csillogott. 1922-ben, egyik válogatott mérkőzés után í­gy í­rtak róla: „Olyan Kertész II, mint a nemes bor. Minél öregebb, annál jobb!” Ezt igazolja, hogy sok kiváló teljesí­tménye közül az 1923. szeptember 23-án, az Ausztria elleni találkozón (2:0), 33 esztendős korában nyújtott játéka a legemlékezetesebb. 1912-ben az Oroszország elleni két mérkőzésen (9:0 és 12:0) három három gólt ért el.

(Antal Zoltán és Hoffer József í­rásainak valamint az MTK kiadványainak és a magyarfutball.hu felhasználásával)