Nagy L. naplója: FTC – 1996 március

naplo_marcius_sz_1996 1996. március 1.

A Tibike bemutatóedzése után, ahol nagyon szépen dolgozott, és ezért méltán kapott dicséretet tőlünk és az edzőjétől, a kosárcsarnokba “szivárogtunk” át. Mivel a játékoskijárón sikerült bejutni, nem kellett belépőt fizetnünk. Szerencse, hogy ottmaradtunk, mert a lányok az általunk látott egyik, legjobb játékot produkálva egy nagyszerű mérkőzésen nyertek a BSE ellen. Ezzel 2-2 lett a játszmaarány, í­gy az ötödik találkozóra maradt a döntés. Az, hogy elértük az ötödik mérkőzést, már önmagában siker, hisz a BSE pár hete még a Ronketti-kupa döntőbejutásért harcolt. A mérkőzés végén nagy volt a boldogság, mint a pályán, mint a zsúfolt nézőtéren.

1996. március 2.

Magyar-kupa visszavágó hidegben, igazi tét nélkül, í­gy kevés (kb 4000) néző előtt. gomb_foci-150_150_5

FERENCVÁROS-Salgótarján 3-1 (2-0)

Hajdú – Telek – Jagodics, Nagy N. – Albert, Vincze, Simon, Nyilas, Kecskés – Kopunovics, Kuntics

csere: Nagy Zs., Zavadszky, Milovanovics

A csapat csak annyit adott ki magából, amennyire szükség volt. Fél óra elteltével Flóri első labdaérintése gólt hozott. Néhány perc múlva már 2-0 volt. A találat újra Albert nevéhez fűződik, csak most fejjel volt eredményes. A szünetben átmentünk a tábla alá, mondván úgyis arra támadunk és egyébként is már nagyon régen nem voltam ott. Felesleges volt, mert a csapat még jobban visszavett a tempóból, és az is hamar kiderült, hogy ez mér nem az én világom. Azért a félidő derekán még Nyilas szerzett egy gólt, de kaptunk is egyet, ami nem a legmegnyugtatóbb, mert az ellenfél igencsak gyenge képességű volt. A bajnokikon ennél többre van szükség. Remélhetőleg többet is tesznek a fiúk a sikerért.

Este hoki döntő. Az öt éven keresztül bajnokcsapatunknak semmi esélye nincs a Dunaferr ellen. Ennek megfelelően simán kikaptunk, ráadásul a végén Farkas Caja verekedést kezdeményezett. Igaz a két csapat között régóta dúl a harc.

1996. március 3.

gomb_vizilabda-150_150_3Len-kupa visszavágó a Pescara ellen. A 10-10-es döntetlen siker a csodálatos képességű játékosokból álló nagyszerű csapat ellen. Ráadásul a mi legjobbunk Tóth László nem is játszhatott sérülése miatt.

kosarlabdaNagy izgalommal mentünk a Városmajorba, ahol az 5. mérkőzésre került sor a BSE ellen. A csarnokban egy fűszálat sem lehetett leejteni, annyian voltak, és köztük nagyon sok Fradista! Jól kezdtünk és az első félidőben végig vezetni tudtunk Károlyi nagyszerű hárompontosalval. A szünet előtt jött a hullámvölgy, ami a második félidő elején is folytatódott. Már elveszni látszott a mérkőzés, de a lányok számára nem!

Felzárkóztunk egy pontra! Ekkor azonban a bí­ró megálljt parancsolt, és a kritikus pillanatokban mindig ellenünk í­télve vigyázott arra, nehogy fordí­thassunk. Felpaprikázódott hangulatban lett vége a mérkőzésnek és a bajnokságunknak, mert a BSE jutott tovább. A mieink mindent megtettek, de nem sikerülhetett a bravúr, mert a bí­ró nem engedte. Tursics :

Tí­zpercnyi bizonytalankodás és a bí­rói részrehajlás megfosztott bennünket a sikertől.

1996. március 4.

gomb_hoki-150_150_1A hoki döntő második mérkőzésén ismét kikaptunk, de legalább emelt fővel adhattuk át az öt éve őrzött elsőségünket. A mérkőzés nagy résében vesetett a csapat, de a harmadik harmadban a fiatalokkal teli tűzdelt ellenfél magához tért és fordí­tani tudott.

1996. március 5.

Az esti telesportból tudtuk meg, hogy méltó elégtételt vett a kosárcsapat a BSE-n. A riporter szerint is kiütötték a városmajoriakat, í­gy bekerültünk a Magyar Kupa legjobb 4 csapata közé.

1996. március 6.

gomb_foci-150_150_5A focisták gőzerővel készülnek a rajtra. Kuntics 3 és Kopunovics góljaival a III. ker. TTVE ellen nyertek egy előkészületi mérkőzésen, ahol szinte az egész keret pályára lépett. A fő hí­r mégis az, hogy Nicsenko mégsem jön az Üllői útra, mivel az elnökségben néhányan sokallták az árát. Novák Dezső szerint szükség lenne rá, ráadásul a csapat megérdemelné az erősí­tést, mivel megkeresték az őszön a rávalót.

1996. március 12. Olimpiai válogatottunk Skócia legyőzésével kiví­vta az Atlantai Olimpiai részvételt. A kezdőcsapatban volt Lisztes és Hrutka. Mindketten nagyszerűen látták el feladatukat. Az igazi főszereplő mégis Zavadszky lett, aki csereként lépett pályára,és a 80. percben megszerezte a mindent eldöntő győztes gólt. Valószí­nűleg a Fradiban is csak csereként jut majd szóhoz, mivel az eddigi vetélytársai mellé újabb érkezett:

Igor Nicsenko

Igor Nicsenko akivel végül is sikerült megegyeznie a vezetésnek, és kettő és fél éves megállapodást kötöttek. Állí­tólag mindkét fél engedett az álláspontjából. Nem hivatalos források még azt is terjesztik, hogy 29 millióba került a 22 hazai mérkőzésen 16 gólt elérő csatár.

Novák Dezső a közelgő ünnep alkalmából nagy szakmai – és nagyon megérdemelt -elismerést kasszí­rozott. Mostantól kezdve MESTEREDZŐ!

A tavasznak a következő játékoskerettel vághatunk neki:

Kapusok: Hajdu, Szeiler

Hátvédek: Hrutka, Jagodics, Kuznyecov, Nagy Norbert, Simon, Szűcs, Telek

Középpályások: Albert, Kecskés, Lisztes, Milovanovics, Nyilas, Páling, Vincze

Csatárok: Fatusi, Kopunovics, Kuntics, Nagy Zsolt, Nicsenko, Zavadszky A hátrányunk nyolc pont a listavezető BVSC-vel szemben (igaz van egy elmaradt mérkőzésünk, s ha ott nyerünk már csak 5 pont), í­gy nagy meneteléssel juthatunk csak a csúcsra. A játékoskeret elvileg lehetővé teszi ezt. Valószí­nűleg a csapat is nagyon várja már a rajtot, mint ahogy mindenki.

Lehet bármilyen magas szintű a Tv-n látott külföldi foci de a mienk, az a mienk. Nem is értheti ezt az, aki nem érte meg azt a pillanatot, amikor a két legjobb srác csapatot választ, nem érti miért kezdi szeretni a focit a süvölvény, hogy aztán később gólt rúgjon akár csak egy néző előtt is. Milyen jő is elmenni a csapattal idegenbe, csak hogy együtt lélegezhessünk velük. Elindulni vonattal, kocsival akár fél Európán átbumlizni a fiúk után. Aki nem érez görcsöt a gyomrában az első forduló előtt, vagy egy nagy derbi előtt, s nem hagyja ott a randevút, mert hí­vja a meccs, szólí­tja a vére, nem is tudja mi a futballszerelem.” (Varga Béla Nemzeti Sport)

Ez, í­gy igaz! Én ezt leegyszerűsí­tve úgy szoktam megfogalmazni, hogy nem született meg még az a nő, aki miatt én egy Fradi-meccset elszalasztanék. A Tibike Fradiba kerülése, és az edzésre hordása révén (mivel az uszodába nem mehetünk be) a tél folyamán egy új kedvence lett a családunknak. A kosárcsapat. Tele kedves és emberközeli játékossal, de az ő – mellesleg hallatlanul szórakoztató és izgalmas -mérkőzéseik nem vetekedhetnek a focival, hisz ott Champions League-t megjárt félistenek játszanak.

1996. március 16. gomb_foci-150_150_7FERENCVÁROS-DVSC-EPONA 1-0 (0-0)

107 nap után lépett pályára a csapat bajnoki mérkőzésen. Ennek megfelelő várakozás volt bennem. Lehet, hogy másokban nem, mert nem volt telt ház, igaz a TV közvetí­tette a rangadót. Aránylag jő idő volt, úgy hogy jó mérkőzésre lehetett számí­tani, A 6-os szektorban a társaság örömmel üdvözölte egymást, és én külön ajándékot is kaptam – A sajtóhely terveit a tervezőtől személyesen.

Gyászszünettel kezdődött. Onody Lajos egykori elnök tiszteletére, aki 1953-tól 60-ig volt elnök, a sötét években, amikor az egyesületet a politika meg akarta semmisí­teni.

A térfélválasztás jól sikerült újdonsült kapitányunknak. Telek Mancinak. Ez jó jel, mert a második félidőben a tábor felé támadt a csapat.

Hajdú – Jagodics, Telek,Nagy N.,Kecskés – Simon, – Milovanovics, Albert, Lisztes -Kuntics, Kopunovics

cs:Zavadszky, Vincze, Nicsenko

Vadonatúj mez, aminek az anyagába az ADIDAS belehí­mezte az egyesület cí­merét. Nagyon keveseknek adatik meg Európában ez a kiváltság! A télen olyanok érkeztek akik, mint az összeállí­tás mutatja egyből helyet követeltek maguknak a kezdőben. (Ráadásul mindannyian jól mutatkoztak be.) A 3. perceben azonban még Kunticsé volt a főszerep, aki először került helyzetbe, de az utolsó pillanatban szerelték. A csapat határozott támadójátékot mutatott és beszorí­totta a vendégeket, de igazi helyzet csak a 12. percben adódott.

Nagy Norbert

Nagy Norbert

Nagy Norbi kitűnően pörgetett a balszélen settenkedő Kecskés elé, aki nagyon jól adott be. A hosszú oldalon Albert érkezett. Megnézte a bal alsó sarkot és előrevetődve – mellé fejelt a védők közül kibújva. A lelátón már szinte mindenki bent látta. Három perc múlva a bí­ró fosztotta meg az örömtől a közönséget, mert nem adta meg a nyilvánvaló tizenegyest. A védőn átpattanó labdára Kuntics csapott le, amikor hátulról ellökték.

Felpaprikázódtak a kedélyek és bizony néhány percig rugdosódás volt. A debreceniek a 29. percben jutottak el először a 16-osunkig. Ez egyből kapufát hozott. A 40. perc hozta a legnagyobb helyzetet. Kopunovics viharzott el a jobb oldalon Milovanovics remek labdájával. Bevezette a büntetőterületre, de ahelyett, hogy egyszerűen a hálóba passzolt volna betette a bőrt a középen érkező Kunticsnak. A beadásba beleértek, í­gy odalett a helyzet. Mérgemben egyből le akartam cseréltetni a két szerb támadót, mert a lehetőség szinte kihagyhatatlannak látszott. A két ék egyebeként eléggé keveset vállalt, igaz a védők sűrűjében kellett volna megoldaniuk a feladatukat, hisz a piros¬mezesek végig csak bekkeltek. A lefújás előtt Kopunovics fejelhetett volna a hálóba egy jő Kecskés szögletet, de célt tévesztett.

Nem voltam elégedett az eredménnyel, mert úgy éreztem, hogy a kitűnő ellenfél nem biztos, hogy enged még ekkora helyzeteket. A találkozó egyébként szórakoztató és jó szí­nvonalú volt. Kár, hogy az ellenfél védelme a szerencsét is maga mellé tudta állí­tani. A szünet után újabb rohamokra indultunk.

A 49. percben Lisztes a lehető legjobb ütemben ugratta ki Kopunovicsot. A csatár elszabadult védőjétől és megindult volna a kapu irányába, de hátulról fellökték. A bí­ró ismét elfelejtett 11-est í­télni. Háborgott a nézőtér, mert úgy éreztük Piller csal. Beszeg Lisztessel és Kecskéssel szemben igen határozottan mutatta fel a lapot, í­gy ők a következő bajnokit ki kell, hogy hagyják, mert ez volt a harmadik lapjuk. Krisztián magához mérten ugyan nem játszott jól. Két szabadrúgása is inkább í­velés volt, és a szögletei is jobbára a kapus kezében haltak el. A 79. percben Zavadszky került az ötösön belülre, de háttal a kapunak. Megfordult és belőtte a labdát a kapu közvetlen előterében állók közé. A labda végiggurult a gólvonalon, de senki nem tudott belepiszkálni. A hosszú saroknál Milovanovics érkezett, de ordí­tó helyzetben mellé lőtt.

A nézőtér tombolni kezdett, és a csapat egy utolsó nagy rohamra indult, igaz a második félidőben végig nálunk volt a labda. Az ellenfél igazi antifutballt játszott, pedig képességeik alapján többet is tehettek volna. Nekem csalódást okoztak. A defenzí­v játékukért végül megfizettek. A végig nagyon jó játékot produkáló Nagy Norbert ment el a balszélen. A beadását a védők még ki tudták piszkálni, de a labda nem jutott túl messzire, hisz a tizenhatos előterében álló Jagodics elé jutott. A jól érkező labdára kb. (23 méterről) Zoli rádőlt, és pompás gólt ragasztott, a bal felső sarokba. Fantasztikus gól volt! Már szinte mindenki beletörődött a döntetlenbe, í­gy oltári boldogság lett úrrá mindenkin. Kivéve a debrecenieket.

Jagodics Zoltán

Jagodics Zoltán

Jagodics Zoltán Fradista lett!

Igaz, hogy a találat az utolsó előtti percben született, de mégsem lehet a szerencsének betudni, hisz régóta “érett a gól”. A csapat lelkes, megalkuvást nem tűrő játékának tudható be, hogy végülis itthon tudtuk tartani a három pontot, A mérkőzés hevében bí­ráltam néhány játékost, de minden jó, ha a vége jó. Ráadásul kitűnő ellenfelet győztek le a fiúk.

Novák:

Nehéz volt, de tudtuk előre. Ha az elején belőjük a helyzeteket hamarabb dönthettünk volna. Úgy érzem megérdemelten nyertünk. Nyilas azért nem játszott, mert fáj a torka.

Hajdú – semmi dolga nem volt.

A védelem: Telek – mint mindig kitűnő. Igaz, most a társak is jók voltak, hisz Nagy Norbert nagyon tetszett, hisz védőfeladata mellett néhányszor jól ment el a bal oldalon, Jagodics -a győztes gólt szerezte, és mellette néhányszor látványosan tisztázott (ollózva) a védőharmadban.

A középpálya “védői”: Simon aki középen szabadon szűrhette az ellenakciókat megoldotta feladatát. Nem azért cserélték le mert rosszul játszott, hanem azért, mert az ellenfél alig támadott. Milovanovics és Kecskés : az előző játszott jobban, főleg az elején, utóbbi cseréje indokolt volt. Albert és Lisztes mozgatta a csapatot -hullámzóan, igaz nem könnyű betömörülő védelem ellen.

Kuntics és Kopunovics nehéz helyzetben nem tudott maradandót alkotni, utóbbi helyére jött be Zavadszky.

A cserék: Zavadszky és Vincze új szint vitt a támadójátékba, Nicsenko megmozdulásain pedig azonnal látszott, hogy nem akárki. Első labdaérintéséből pedig majdnem helyzet lett.

Még egy érdekessége volt a mérkőzésnek. A sérült játékosért most először jött be a pályára kiskocsi. Egy elektromos autó volt, mely nagyon-nagy tetszést aratott. Külsejében hasonlí­tott a klasszikus Rolls-Rolls-ra. Sebességében kevésbé, í­gy nem biztos, hogy gyorsabban folytatódhat, a játék, amely nagyon sportszerű volt, í­gy csak kétszer kellett behajtania a pályára.

1996. március 18.

Novák Dezső megvendégelte a csapatot a Mesteredzői cí­me alkalmából, hisz tisztában van vele, hogy a játékosok érdeme is a kitüntetés. A vacsorára az Új Sipos halászkertben került sor. Novák:

Ma még ünneplünk, de holnap már az UTE ellen készülünk. Gondjaink is vannak, hisz Lisztes, Kecskés sárgák miatt nem játszhat. Simon lovaglóizom húzódást szenvedett, mí­g Nyilas beteg. A középpályát tehát át kell szervezni. Ennek ellenére győznünk kell, mert csak í­gy tudunk versenyben maradni a BVSC-vel.

Pólócsapatunk bajnoki elődöntőben 10-7-re kikapott a Kordax gárdájától. Visszavágó két hét múlva. Sorsoltak a Magyar Kupában. Ellenfélül a Kispestet kaptuk. A dologban az az érdekes, hogy ők néhány napja abbéli reményeiket harsogtak, hogy ha szerencséjük van a sorsolással szeretnének a döntőig menni. Még egy érdekesség a sorsolással kapcsolatban: BVSC-Debrecen párosí­tás. Valamelyik biztosan kiesik az idei nagy ellenlábasok közül.

1996. március 20.

gomb_foci-150_150_7FERENCVAROS-UTE 1-1 (0-0)

Majdnem telt ház (22 ezer néző) fogadta a csapatokat, és a hideg, úgyhogy barátommal dideregtünk a lelátón. Abban bí­ztunk csak, hogy a csapat majd felmelegí­t.

Hajdú – Telek -Hrutka, Szűcs – Milovanovics, Albert, Jagodies, Vincze, Nagy N. -Kopunovics, Kuntics

csere: Nicsenko, Zavadszky

A kezdőcsapat alaposan megváltozott az előző fordulóhoz képest, de mivel a keret “erős”, í­gy nem lehet tartalékos felállásról beszélni, habár Lisztes esze nagyon hiányzott a középpályán. A ellenfél a találkozó előtt nagyon fogadkozott, mint általában. Bezzeg az első fordulóban lazsáltak. Most egyből maximális sebességre kapcsolt az UTE, mintha ezen az egy mérkőzésen múlt volna az életük.. Persze falba ütköztek, mert a védelmünk stabilan állt a lábén. Az első ellenakciónknál a hazaiak kapusának mindjárt védenivalója is akadt. Kuntics 4-5 méteres lövését bravúrral hárí­totta.

Nagyon gyors iramú volt a játék, de helyzetünk csak nekünk volt. A csapat jól játszott, csak a gól hiányzott. Aztán a 23. percben betaláltunk, de les cí­mén érvénytelení­tették. Néhány perc múlva Kopunovics került helyzetbe, de 10 méterről a felsőlécet találta el. Nagyon-nagy helyzet volt. Élveztük a játékot, és arról beszéltünk, hogy ennyi helyzetet nem lehet kihagyni. A szünet előtt Jagodics 16 méteres fejesébe Kuntics 6-8 méterre a kaputól belestukolt, de a labda a léc fölé szállt. A lilák ellenakciói egyre kevesebb veszélyt jelentettek, habár Hajdú kétszer is bizonytalanul mozdult ki a kapuból.

Az 59. percben tombolt a tábor. Albert szerzett labdát a félpályánál. Jó ütemben indí­totta Kunticsot, aki 4 védő közül ugrott ki, 10 méterről kiszorí­tott helyzetből lőtt. A kapusról kipattanó labdát aztán, 2 méterről Kopunovics juttatta a hálóba. A gól előtt már mindenki Nicsenkót követelte, mert a két támadónk nem állt a feladata magaslatén. Erre gólt szereztek. Egy perc múlva Kopunovics az ötös sarkáig jutott, de ahelyett, hogy Kunticshoz passzolt volna, lőtt -az égbe. Ezért a továbbiakban a kispadot melegí­thette, mert Novák is megelégelte a szeleburdiságát.

Nagy volt az iram, mert az UTE megpróbált egyenlí­teni, de helyzetig nem jutottak el, mert a mieink jól felügyelték a területet. A 79. percben az addig is nagy elánnal, és jól játszó Vincze parádézott. Szabadrúgáshoz jutottunk a balösszekötő helyéről. Ottó 20 méterről leadott lövése a sorfal fölött átszállva a jobb kapufán csattant. Igen szép volt, de kimaradt. Lassan kezdtünk megnyugodni, mert a játék képe nem azt sugallta, hogy itt még bármi is történhet. A védelem és a középpálya jól zárt, elöl pedig Albert lendületessége adott reményt arra, hogy még betalálhatunk Szűcs kapujába.

Tulajdonképpen már a Dózsások is azt várták – fújja mér le ezt a számukra kí­nos mérkőzést, amikor Tóth Vencel úgy gondolta övé kell hogy legyen a látványos főszerep. Egy kósza beadás szállt magasan a kapu elé. A hosszúoldalon két játékosunk volt – újpesti egy szál sem – amikor Zavadszky vagy Nagy Norbert levette a labdát és már indult volna kifelé, egy utolsó rohamra. A bí­ró azonban sí­polt. Először azt hittem, hogy les cí­mén állí­totta meg fölöslegesen a csapatot, de legnagyobb megdöbbenésemre kisvártatva kiderült, hogy büntetőt í­télt, mondván a védő kezezett.

Mindenki megdöbbent, még a hazaiak is. Az ajándékot köszönték szépen a 11-est belőtték. A hátralévő egy percben egyszer még eljutottunk a hazai kapu elé, de az akció nem végződött eredményesen. A csapat jól játszott és megérdemelte volna a győzelmet, amit elvettek tőlünk. Annyi tanulság azért levonható, hogy ennyi helyzetet nem szabad kihasználatlanul hagyni.

Rosszkedvűen indultam és érkeztem haza, ahol aztán nagyon jó hí­rek vártak az uszodából. Tibikét nagyon dicsérte az edzője és egyben meghí­vta a 30.-i házibajnokságra. Két számban fog indulni: 50 méter hátban és 50 méter gyorsban.

A másnapi újságok is megkérdőjelezték a 11-es jogosságát, de más érdekességet is í­rtak. Havasi:

Novák Dezső azért nem nyilatkozik, mert biztosan megsértené a bí­rót. Ezért szólalok meg én. Két forduló alatt kiderült, hogy a játékvezetők ellenünk dolgoznak. A pályáról lejövő játékosok arról adtak számot, hogy a bí­ró egész mérkőzésen heccelte őket, ami felháborí­tó. Jobban játszottunk ellenfelünknél és ha a helyzeteket kihasználjuk simán nyertünk volna, de a sí­pos cselekedete í­gy is döntően befolyásolta a végeredményt.

Nem kellene í­gy áskálódni a FERENCVÁROS ellen. Talán tisztességesebb volna kijelenteni, hogy a bajnokságot úgysem nyerhetjük meg. Akkor legalább fognánk magunkat és elkezdenénk készülni a következő idényre. Az ellenünk megadott 11-es jogossága vitatható, de ha ez az eset az volt, akkor a túloldali kapu előtti szabálytalanságokat is hasonlóképpen meg kellett volna torolni.

A Tv visszajátszásban jól látható volt, hogy Kuntics majd Kopunovics ellen is szabálytalankodtak a 16-oson belül. Ezt kint azért nem láttam, mert a pálya másik végéről a kapu mögül néztük a meccset. Sajnos az is kiderült a TV visszajátszásban, hogy Zavadszky valóban kézzel ért a labdához. A büntető mégis vitatható, mert a közelében sem volt újpesti, í­gy valószinűleg vétlen kezezésről volt szó, ami nem feltétlenül von maga után 11-est. Persze hamar reagáltak a túloldaliak is, mondván bizonyí­tsa be a Ferencváros a vádakat. Persze ők tudják a legjobban, hogy az aknamunkát lehetetlen bebizonyí­tani. Még a BVSC-nél is – gyorsan felháborodtak, kihasználva a szituációt.

1996. március 23.

gomb_foci-150_150_7FERENCVAROS-MTK 3-1 (1-1)

Kissé csalódottan vettem tudomásul, hogy Tibike nem akart velem jönni, í­gy a Tónit vittem magammal. Az örökrangadó az őszről lett elhalasztva, í­gy az új fiúk nem játszhattak. (Nagy N, Jagodics, Nicsenko) Nyilas még mindig beteg és Simon is sérült. Telek és Milovanovics három sárga miatt nem játszhat, í­gy újra át kellett szervezni az egész csapatot.

Hajdú – Hrutka – Szűcs, Kuznyecov, Páling, Vincze, Albert Lisztes, Kecskés – Kopunovics, Kuntics

csere: Nagy Zsolt, Fatusi

Egészen kellemes időjárási viszonyok uralkodtak, í­gy szép számú 10729 ( a szünetben kií­rták a táblára ) fizető néző volt jelen. Ez kiegészí­tve a bérletesekkel, kitett úgy 12 ezer nézőt. A vendégszektorban összesen 6 ember volt.

Nem kezdett a csapat túl jól, ennek ellenére a 6. percben Kopunovicsot szerelték az utolsó pillanatban a 16-oson belül. Az ellenfél jól tartotta magát a nem túl huszáros rohamainkkal szemben, í­gy is a 15 percben Páling iratkozhatott volna fel a táblára. Nem tette, mert Kuntics jó beadása után a Kopunovics által lövésre letett labdát az égbe vágta. Szegény Zsolti hiába hajtott, nagyon sokat hibázott. A beadásai rendre a kapu mögé érkeztek, A félidő derekétől tulajdonképpen jól játszottunk, de csak a 16-osig, mert ott aztán a betömörülő védelmet nem sikerült átjátszani. A két ék keveset mozgott, í­gy nem lehetett megjátszani Őket. Ezért először Lisztes vállalkozott egyéni akcióra, de a lövése a kapufa mellé ment, majd Hrutka fejelt, szöglet után, de a kapus védett.

A 27. percben aztán gólt kaptunk. Hamar lefutotta Szűcsöt, majd középre adott. Az ötösön belül érkezett Illés és megszerezte a vezetést. Ez jel volt a mieinknek, mert ettől kezdve egyre jobban játszottak, í­gy hamar legalizálni tudtuk az eredményt, pedig a bekapott gólnál nagyon elkeseredtem, mert azt hittem megkezdődik a szenvedés. Nem í­gy történt.

A 31. percben az addig bukdácsoló Kuznyecov indult meg a balösszekötő helyén. A mellette futó Liszteshez tálalt, aki addig húzott befelé, amí­g tisztára nem játszotta magát, majd gyönyörűen helyezett a jobb alsóba. Klasszis megoldás volt!

A gól után is akadtak jó megoldások, de a legnagyobb lehetőség a 44. percben maradt ki. Bal oldali szögletet követően Hrutka lábáról szedték le az utolsó pillanatban a labdát. Kuntics ismételhetett, de a játékszer csak végigpattogott a gólvonal előtt az óriási tömörülésben.

A fordulást követően egyből nagy sebességre kapcsoltunk, azonban Kopunovics addig cselezett amí­g szerelték, és Vincze Ottó sem tudott gólt lőni Albert kiváló átadásából. A nagy nyomásunkat nem bí­rhatta sokáig a vendégcsapat. Nem is bí­rta, mert az 55. percben megszereztük a vezetést. Lendületes akció végén Lisztes visszaadott labdáját Kuznyecov jól tálalta Albert elé, aki hanyag eleganciával passzolta azt a bal alsó sarokba.

Újabb gyönyörű gól, melynek előkészí­tésében és végrehajtásában a középpályásaink egymást múlták felül. Annyira belelendültek, hogy nem sokat kellett várni a harmadikra sem. Kuntics aki a második félidőben sokkal aktí­vabb és jobb lett nagyszerűen tálalt a védők közül kilépő Albert elé, aki egy fantasztikus bokamozdulattal külsőzte a labdát a háló közepébe. Még fél óra volt hátra, és én azt gondoltam, látunk még gólt ezen az estén. Arra alapoztam optimizmusomat, hogy a lelátón az emberek azon vitatkoztak, ki játszik a csapatból a legjobban. Sokféle vélemény elhangzott, mivel bőven volt választék. Albert elsősorban két pazar gólja miatt emelkedett ki a csapatból. Lisztes mozgatta a csapatot és az ellenfél védőit. Utóbbiakat leginkább döntögette, mivel szerelni nem nagyon tudták – még szabálytalanul sem- í­gy a mozgásuk tekebábukhoz voltak hasonlatosak ha Krisztián megindult. Vincze Ottó amellett, hogy a vendégek irányí­tóját levette a pályáról rendkí­vül agilis és erőteljes volt. Kuznyecov adott két gólpaszt – védő létére. Nagyon élveztük a játékot, és szomorúan láttuk, hogy egyre fogy az idő, pedig ezt a meccset reggelig is elnéztük volna.

A vége előtt pályára lépett Fatusi is. Olyan ováció közepette, amilyet régen nem kapott cserejátékos.

Babatunde Fatusi

Babatunde Fatusi

A közönség nagyon szereti a szinesbőrű csatért. Arra azonban már kevés volt az idő, hogy érdemben hozzá tudjon járulni a sikerhez. Az ellenfél a várakozásoknak nem tudott megfelelni, í­gy sokkalta könnyebben nyertünk, mint reméltem.

Erre a napra még egy jó hí­r jutott, hisz véglegessé vált, hogy Lisztes további egy évre marad a csapatnál. Mostanában újra sok bajunk van a bí­rókkal. Nem úgy a maival, aki hibátlanul vezette a találkozót. Igaz Puhl Sándort már nem olyan könnyű felülről manipulálni, mint néhány pitiáner kollégáját.

A szaknévsor Albertet választotta a mezőny legjobbjának, nem lehetett könnyű eldönteni ):

Már szerdán is jól ment a játék, de gólt csak most sikerült szereznem. Talán ez döntött a javamra, mert a két középpályástársam is nagyon jó volt. Tulajdonképpen többet vártunk az MTK-tól, hisz a második félidőre szétziláltuk őket. Azért is megy most jobban a játék, mert végig tudtam csinálni az alapozást, í­gy jó erőben vagyok. Ez, és az a rutin, melyet az őszi nemzetközi szereplés alatt szereztünk reménykedni enged, hogy újra bajnokok leszünk. Három rangadón vagyunk túl és a hátrányunk öt pontra csökkent a listavezetővel szemben. Most elvileg könnyebb ellenfelek következnek, és ha ilyen jól játszunk nyerhetünk az elkövetkező pár mérkőzésen. [lásd:Sportissimo III. 27.1

A Nemzeti Sport két oldalt szentelt egy riportnak, melyben azt próbáltak megfejteni, hogy mi az a FRADI-SZíV. Miért van az, hogy Nagykanizsától Sárospatakig vannak szurkolók, hogy például komoly egzisztenciájú egyetemi tanárember szentélyként tiszteli az Üllői úti stadiont.

-Mit jelentett korábban és most a Fradizmus ?

Jagodics Zoltán: Mindenki ismeri és elismeri, ezt az egyesületet, és ez csak erősödött a BL mérkőzések óta. A Fradi egyszer már hí­vott, de akkor elkövettem egy nagy hibát, í­gy kimaradtam a legnagyobb dolgokból. Az élet adott nekem mégegy lehetőséget, í­gy január 8.-a óta itt lehetek. Hamar befogadtak, hisz sokukat ismertem korábbról. A pályán pedig sokat segí­tett vagányságom, no meg a gólom. A stadionnak és ennek az egész környezetnek kisugárzása van. Már sok helyen játszottam, de ilyen hozzáállást sehol sem tapataltam. A körí­tés itt óriási. Ha nem is ez a legfontosabb, de hozzátartozik a profizmushoz.

Azért van ekkora tábora a Fradinak, mert a közönség akkor is mellé áll, ha nem megy a csapatnak. Ilyen sehol máshol nincs. A Fradiról sokat változott a véleményem, hisz aki nincs benne nap mint nap, az nem tudhatja, hogyan tölti ki az ember egész életét. Valószí­nűleg ezért van, hogy aki idejön az innen akár visszavonulni ha majd kiöregszik.

Nagy Norbert: Azelőtt elérhetetlen álmot. Most magas szakmai munkát és egy olyan helyet, ahol csak a teljesí­tmény számí­t, ahol. semmi másra nem kell gondolnom, csak a jó játékra. Engem is megérintett a Bajnokok Ligája, és itt legalább az í­gérete megvan annak, hogy én is odakerüljek. Hí­vtak máshová is, de ezek nagy vonzerőt jelentettek. Még Simon Tibi is eljött hozzám, hogy idecsábí­tson. Az aláí­rást követően alig tudtam aludni izgalmamban. Reggel szerencsére a kapuban találkoztam Hajdú Attilával akit a válogatottból már ismertem, ö mutatott be a társaknak. Az első mérkőzés fantasztikus volt. A biztatás, a környezet, melybe régen remegő lábakkal léptem be, de most plussz erőt adott. A szurkolók miatt tudtuk legyőzni a Debrecent. Ez a klub a csúcs. Innen csak külföldre lehet továbblépni. Én még kevés ideje vagyok itt, de mégis érzem azt az összetartást, ami a Fradit jelenti.

A harmadik fiú Igor Nicsenko nem vállalta az interjút, mondván ő még nem volt kezdő, nem adott gólpasszt, nem lőtt gólokat í­gy nem szolgált rá az interjúra. Tiszteletre méltó hozzáállás, ami szinte biztosí­ték, hogy hamar rá fog szolgálni az újságcikkre.

1996, március 27.

A keret mér most is nagyon erős, de ezen a napon tovább erősödött, hisz Havasi debreceni látogatása mégsem lett eredménytelen. Arany László talán már a hétvégén hozzánk költözhet, hisz a vezetőség megállapodott a játékossal is és a volt egyesületével is.

Arany László: A debreceni közönség kikezdett, mivel engem nem tudtak rávenni arra, hogy azonnal í­rjam alá a debreceni szerződést. Elgondolkodtatott, vajon fog-e még egyszer hí­vni a Ferencváros. Ví­vódásomat és a közönség bántó magatartását látta a vezetőség is, í­gy belementek az átigazolásomba. Óriási a kihí­vás, hisz a Fradi az ország legjobb csapata. Azért kezdtem annak idején focizni, hogy válogatott legyek és hogy a Ferencvárosban játszhassak. Nagy álmom teljesült, de nem felejtem el, hogy van még itt 22 játékos akik szintén a csapatban akarnak játszani. A versengés olyan jó teljesí­tményt hoz majd magával, hogy megnyerjük a bajnokságot.

Régi edzője (aki sokszor nagyon sportszerűen nyilatkozott) nagyon dicsérte, és megértette játékosa döntését. Hozzátette, hogy nagy hasznára lehet a Ferencvárosnak leigazolása. Szí­vós doktort is kérdezték az átigazolásról és a sajtóháborúról, mely az UTE mérkőzést követően robbant ki a Fradi, az MLSZ és a BVSC között.

– Nem foglalkozom a dologgal. Mindenki a saját portáján söprögessen. Most az a fontos, hogy nyerjünk szombaton és hogy megerősí­tsük a csapatot a következő szezonra. Két további játékos már elkötelezte magát hozzánk, de a nevüket az ő érdekükben egyenlőre nem árulom el.

A csapat közben jótékonysági mérkőzésen vett részt Nagyatádon, a mérkőzést egy baleset károsultjainak megsegí­tésére rendezték.

1996. március 30.

Ez a nap nagyon korán kezdődött nekem, hisz izgalmamban már hajnalban alig bí­rtam aludni. A mai nap. Tibike első versenyének napja! Fél nyolcra kellett mennünk, de sajnos nem lehetett a küldöttségünk teljes. mert Ibolyának kötelezettsége volt a saját csapatánál. Kölcsönös “kéz-láb” kí­vánás után indultunk el.

Ibit, magamban nagyon féltettem ettől a fellépéstől, mert azzal a tudattal, hogy a fiúnk ezekben a pillanatokban élete első versenyén veszt részt, borzasztó lehetett pályára lépni. Az uszodában nagyon hiányzott nekünk, és sokat gondoltunk rá, vajon hogy megy neki a játék? Szóval, ott voltunk a Fradi uszodában. Rengeteg gyerek volt. Ki-ki az edzőjével gyülekezett. Gyorsan kihasználtam az alkalmat és megkértem Ani nénit álljon össze a gyerekekkel, hadd kapjam le őket. Készségesen teljesí­tette a kérésemet, aszal, hogy nem gondolta volna, hogy fotósztár lesz egyszer.

A lelátón egyre többen voltak, és a kezdésre teljesen megtelt. Jó helyet sikerült szereznünk, ahonnan jól láttuk később a befutókat, és fényképezni is le tudtam szaladni. Rengeteg gyerek volt ezen a délelőtti dzsemborin. A szakosztályvezetés nagyon okosan óriási körí­téssel rendezte meg a háziversenyt. Volt itt minden. Felvezették a versenyzőket, mindenkinek elmondták a hangosban a nevét és azt, melyik pályán indul. A legnagyobb szám azonban az eredményhirdetés volt, amiről csak az érem hiányzott. Igaz a dobogó tetején a gyerekek átvehettek egy-egy oklevelet.

Na de, ne rohanjunk annyira előre! Rengeteg futam volt, de mi csak kettőben voltunk érdekeltek. 50 méter háton és 50 méter gyorson. Először a gyorsra került sor. annak is a 3. futamában állt rajthoz a családunk legfiatalabb versenyzője. Sorban mondták be a neveket és a pályabeosztást. Még arra is figyeltek, hogy a nagyokhoz hasonlóan, a belső ( 4-es, 5-ös ) pályákat kapják a legesélyesebbek. A bemondó elérkezett az …

“ötös pálya: Nagy Tibor”.

Kétszer is elkattintottam a fényképezőgépet. Nem akármilyen pillanat volt. Elrajtoltak! Én elkezdtem futni a cél felé, hogy majd ott is megörökí­tsem a soha vissza nem térő eseményt. Igencsak igyekeznem kellett, mert igen jó tempóban haladt a mezőny. A féltávnál úgy éreztem Tibike ezt a futamot megnyerheti. Akkor még azt hittem, hogy ez még csak selejtezőfutam. Amire a medence végébe értem, ott is az ötös pályához, már Tibi egyértelműen vezetett. Amikor becsapott a célba kétszer újra elkattintottam a gépet, de közben alig tudtam meghatódottságomat és büszkeségemet palástolni. Nem centikkel, hanem másfél-két méterrel nyert.

Nyilvánvaló volt, hogy továbbjutott, sőt úgy gondoltam a döntőben a belső pályák egyikén indulhat majd. Egy dicsérő szó után boldogan indultam vissza a többiekhez a lelátóra. Néhány futam után, melyben nagyon kicsi gyerekek szerepeltek újra a Tibiék korcsoportja következett, ötven háton. (Amikor odaélltak a rajtkőhöz még nem tudtam, hogy a gyors döntő, vagy a hét következik-e.) Tibike újfent az ötös pályán indulhatott.

A rajt után nagyon sokáig együtt haladt a mezőny. A féltávnál kezdtek kiválni a jobbak. András (aki gyorson második lett, és a Tibivel együtt megy fel a nagyobbak csoportjába), Zoli (aki egy évvel fiatalabb náluk) és Tibi. A befutóhoz közeledve úgy nézett ki, csak harmadik lesz a fiúnk, de ránkcáfolva az utolsó métereket jobban bí­rva a második helyet csí­pte el. Körülbelül egy karcsapással lemaradva az újabb aranyéremről.

Azt hiszem megint sikerült, két képet készí­tenem. Most nyomatékosabban dicsértem, hisz ez a gyengébb száma, valamint azért, hisz ő talán nem is tudja milyen nagy tettet vitt véghez. A szülök között aztán besöpörhettem az elismeréseket. Mindannyian örültünk, miközben a versenyek tovább folytatódtak. Kisvártatva a hangosban eredményhirdetéshez szólí­tottak. Mire eszméltünk, már mondták is:

“50 méter gyorson a 88-as korcsoportban első: Nagy Tibor.”

Addigra már ott álltam a dobogó előtt, aminek a tetején nem más állt, mint a mi fiúnk!

Az oklevelet Sós Csaba adta át, miközben a sok ember mind a mi szemefényünket tapsolta. Meglepett a dolog, hisz azt hittük csak a selejtezőfutamot nyerte meg. De nem (!), ugyanis a másik futamokban más évben születettek versenyeztek, és őket külön dí­jazták.

Mivel háton csak egy lány, és egy fiú futam volt vártuk annak is a hirdetését,amit végül is csak egy újabb versenyblokk után bonyolí­tottak le. Újra a dobogón állt, és amikor lemászott róla, úgy éreztem ezért érdemes volt hétvégenként is hajnalban kelni. A fő érdem azonban az övé. Igazából ő úgy készült, hogy szeretne majd nyerni, és most hogy ez bekövetkezett, azt mondta azért,mert szerette volna, hogy mi is nagyon örüljünk. Hát ez sikerült.

A régi edző, Ani néni és az új Buth Zsuzsa is melegen gratulált az eredményhez. Ani néni még azt is hozzátette, hogy a gyorsúszás 52,47. másodperces eredménye fantasztikus. (A hát 1. 05,02 mp lett. ) Nem nagyon akaródzott elindulni, hisz olyan jó volt itt lenni. Már majanem kiürült az uszoda, amikor végül hazafelé vettük az irányt.

Először az anyuékhoz mentünk fel. Az anyu és az Anikó velünk volt az uszodában, de a fater nem. Amikor hazaértünk persze rettentően bánta, mert kényelmeskedése miatt lemaradt az unokája első győzelméről. Talán a saját keserűségét is enyhí­teni akarta, azzal, hogy pénzjutatalommal dí­jazta az újdonsült bajnokot.

Amikor hazatértünk ki hajlékunkba, kisvártatva Ibolya is megérkezett. Próbáltam az arckifejezéséből kiszűrni, hogyan játszott, de öt leginkább az érdekelte, mi volt az uszodában?!

Ennek tükrében még értékesebb a pályacsúcs melyet elértek,és aminek, 426 fával tevékeny részese volt. Végre együtt örülhettünk mindannyian, ennek a csodálatos napnak, amiből még hátravolt a:

gomb_foci-150_150_7FEKENCVAROS-Békésesaba 3-0 (1-0) Hajdú – Telek – Hrutka, Jagodics – Nyilas, Albert, Arany, Lisztes, Nagy N., Kuntics, Nicsenko

csere: Milovanovics, Kopunovics

Mivel Vincze Ottó megsérült a legújabb szerzeményünk Arany László került, a csapatba, aki összesen egy edzésen vett eddig részt a Ferencvárosban.

Arany László

Arany László

Ennek ellenére jól kezdett az ötös számú mezben játszó újoncunk. Ma már harmadszorra jött elő az 5-ös szám, ráadásul egy “Arannyal kapcsolatban”.

A csapat is nagyon jól kezdett. Lendületes rohamainkkal kezdődött a találkozó. Ennek ellenére az első lehetőség a vendégeknek adódott a feltűnően lámpalázas bí­ró jóvoltából. A balösszekötő helyéről leadott – mellesleg jő – lövést azonban Hajdú nagyszerű vetődéssel tolta szögletre. A 10. percben Lisztes cselezgetése után Arany lőtt, nagyszerűen, de a kapus védett. Nagy volt az iram, és sorra dolgoztuk ki a helyzeteket. Előbb Kuntics, majd Jagodics került helyzetbe. Ezek azonban kimaradtak.

Nem úgy a 20. percben, amikor is egy Kuntics által gyorsan elvégzett szabadrúgás után Nicsenko zavartalanul nézhetett farkasszemet a kapussal. Nem hibázott, megszerezte a 9. találatát ebben a bajnokságban, igaz az előző 8-at a Stadlerben érte el. A gólnál először azt hittem nem adja meg a bí­ró, de a sí­pos ember egy pillanatig sem habozott, hisz nem is volt miért, öt perc múlva újra helyzetbe került az újdonsült csatárunk, de most nem sikerült betalálnia, igaz fejelnie kellett, és ez alacsonysága miatt nem a legegyszerűbb.

A káprázatos játék nagyon tetszett. Ibolyának és nekem, valamint a többi, úgy 15 ezer nézőnek . A szünetig, a kicsit visszavett tempó ellenére, még akadt egy lehetőségünk. Albert azonban 12 méterről nem tudta bevenni az ellenfélkapuját.

A szünet után a csapat maximumra kapcsolt és megszerezte a második gólt. Nyilas parádés alakí­tással ment el a bal oldalon. Lövésébe a kapus azonban bele tudott érni. A kipattanóra érkezett Nicsenko, és a hosszúsaroknál megszerezte a második Fradista találatát.

Ez aztán megadta az egész második félidő alaphangulatát. Nem sokkal a gól után újra betalálhatott volna, ha egy kicsit több szerencséje van. Fenomenálisan játszott a csapat ! Olyan támadások futottak a pályán, amilyeneket nagyon-nagyon régen nem látott a közönség. Meg is lett az eredmény. Volt hullámzás és vastaps egyaránt. Nagyon élveztük a szellemes játékot. Az egyik ámulatból a másikba estem, pedig ilyen eddig leginkább csak a műholdas csatornákon látott mérkőzések alatt fordult elő.

Nagyszerű egyéni teljesí­tmények, lendületesség és ötletesség jellemezte a játékot. Tombolt a nézőtér. Lisztes sarokkal indí­totta Nyilast, aki bődületes bombát zúdí­tott a léc alá, kapus azonban főlétolta. A 73. percben aztán Jagodics állí­totta be a végeredményt. A hátvéd eddig is kitűnően játszott, a mostani alakí­tása azonban szépségdí­jas. A saját térfélről indulva vezette a labdát egészen a tizenhatos előteréig. Mindenki azt hitte, ( én is ) azt keresi kinek lehet leadni. Nem lehetett senkinek, í­gy keresztbe vezette a labdát, majd amikor lövőpozicióba ért, a jobb alsóba zúdí­totta a játékszert.

Még huszonöt perc volt hátra és azt hittük – a játék nagyszerűsége is feljogosí­tott erre – megszórjuk a sportszerű békéscsabaiakat. Nem í­gy történt, mert a csapat fokozatosan visszavett a tempóból. Ennek ellenére nagy show volt a mérkőzés, hisz a csapat sokat futott, í­gy mindig volt szabadon megjátszható társ. A védelem pedig nem engedte kibontakozni az ellenfelet. Jó propagandája volt ez a focinak és végre Ibolya is látott egy jó derbit, mert az utóbbi időben pont olyankor jött ki, amikor nem volt nagyon fényes a játék.

A Nemzeti Sport is igen magas osztályzatokat adott.

Kuntics, Hajdú, Telek, Arany, Albert, Milovanovics 6-ost, Htutka, Nyilas, Lisztes, Nagy N., 7-est, Jagodics és Nicsenko pedig 8-ast kapott.

A legújabb fiú Arany László bemutatkozása í­gy fényesre sikerült:

Olyan volt ez mint amikor a válogatott mezt először magamra ölthettem. Nagyon jól esett, hogy a srácok azonnal befogadtak, Dezső bácsi bizalmat szavazott és a közönség is kedves volt hozzám. A kezdés előtt volt némi szorongás bennem, de az az első labdaérintéskor elmúlt. Egy mérkőzéssel a hátam mögött is tudom mér miért akar minden futballista Fradi játékos lenni. Ez a közönség csodálatos. Az iram, meg a játék, meg úgy minden lenyűgöző! Bevallom férfiasan ilyen jó érzés régen töltött el mint most. Kí­vánom mindenkinek, hogy ilyen legyen a bemutatkozása új környezetében mint nekem. Ha legközelebb is játszhatok, remélem már góllal is hozzájárulhatok a sikerhez.

Novák Dezső:

Nagyon jól játszott a csapat, ilyen arányban is megérdemelten nyertünk és ha a gólhelyzeteket nagyobb százalékban használjuk ki ez még nagyobb arányú is lehett volna.

Tény, nagyon régen láttam ilyen jónak a csapatot. Sajnos lehet, hogy ez sem lesz elég, mert a bajnokságban továbbra is öt pont a hátrányunk, hisz a listavezető rangadót nyert. Persze vasutas testvércsapata ellen, és legalábbis felmerül bennem a kérdés, vajon hajtott-e annyira a Debrecen mint ellenünk, a sajtó szerint is dög unalmas, szí­nvonaltalan mérkőzésen.

1996. március 30.

Kézis lányaink befejezték a BL mérkőzések sorozatát, egy döntetlennel a HYPO ellen.

– Nagy László –

Előző rész:1996. februárKövetkező rész: 1996. április

 

A napló eredeti példánya:

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  • Szerkesztői megjegyzés:
    A cikk hosszúsága miatt az eredeti géppel í­rott napló képeit, csak ebben a formában tudjuk közé tenni, mert a program “csak” 600 sort enged megjelení­teni egy bejegyzésben.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

OLDALAK
12.02. 21:00, m4sport
12.05.17:00, m4sport
12.08. 21:00, m4sport
12.12. 17:00, m4sport
12.16. 20:15, m4sport
Novák Dezső
25 ÉVES A BL-SIKER
FOTELSZURKOLÓ