Kell ott fenn egy Császár

Lakat T. Károly: Kell ott fenn egy Császár – 30.

Ég áldjon, Császár, Isten veled, Flórikám

Sokszor tett már az élet kíméletlenül durva pontot emberek pályafutásának, vagy akár egész sorsának végére, de olyan brutálisan keményet, mint amilyennel Albert Flóriánt elintézte, talán még soha nem bánt el senkivel.

Az egyetlen magyar Aranylabdás páratlan pályafutását 70. születésnapjának tiszteletére feldolgozó életrajz sorozatunkból már csak egyetlen, a zárófejezet, az a bizonyos epilógus volt hátra, amikor 2011 októberének utolsó napján hajnalban érkezett a hír: három nappal sikeresnek mondott szívműtétje után 70 évesen és 46 naposan elhunyt a magyar futball-Császár.

Az élet, pontosabban a halál írta meg ezt az utolsó fejezetet helyettem, ahogy említettem durván, kíméletlenül, és brutálisan, mert a halált a legkevésbé sem érdekli, hogy van-e aranylabdád vagy nincs, hogy hajléktalanként tengeted, vagy a nemzet büszkeségeként éled-e a mindennapjaidat.

A halál az olyan hátvéd, akit a földkerekség legjobb csatára sem tud kicselezni. Tovább olvasom

Lakat T. Károly: Kell ott fenn egy Császár – 29.

Albert nélkül nem létezik a Ferencváros

1975. június 7-én Ferencváros-Vojvodina mérkőzést rendeztek az Üllői úti stadionban.

Ez már az az új stadion volt, amely mára úgy elaggott, olyan régi, hogy nemsokára lebontják, és egy újat építenek a helyére.

A jugoszláv csapat budapesti vendégjátéka nem lett volna több az akkori első csapat számára egy egyszerű, idényvégi levezető tréning-meccsnél, ha az akkori ferencvárosi vezetés nem határoz úgy, hogy ezzel egy kalap alatt elintézi a klub valaha volt egyik legnagyobb játékosának, Albert Flóriánnak a búcsúztatását is. Tovább olvasom

Lakat T. Károly: Kell ott fenn egy Császár – 28.

Egy világkarrier végjátéka, avagy búcsú a meggypirostól

Azt talán mondanom sem kell, ha valakit Albert Flóriánnak hívnak, s olyan remekmívűre cizellált pályafutást tud maga mögött, mint amilyet ő, akkor annak a válogatottbeli pályafutása sem fejeződhet be egy drasztikusan durva dán karambol okán.

Feltéve, ha egy olyan súlyos sérülést követően, mint amilyen a Fradi futballistáját érte azon az 1969-es koppenhágai délutánon még valaha egyáltalán kifut futballmezben a pályára.

Márpedig (mint az a korábbiakban kiderült) Flóri 1970 áprilisában már újra élvonalbeli bajnoki mérkőzést játszik, azaz elméletileg válogatható, s nagy a gyanúm, ha a világ sok-sok alberti-formátumú futballistája él át hasonló traumát, felépülése után nem kell 22 hónapot és 29 napot várnia arra, amíg ismét nemzeti színekbe öltözhet. Tovább olvasom

Lakat T. Károly: Kell ott fenn egy Császár – 27.

Búcsúszimfónia császári hangszereléssel

Ha 1968. december 15-én Győrben, amikor az utolsó fordulóban a befejezés előtt nem sokkal az ETO hálójába fejelte a Fradi harmadik, győztes, s egyben NB I-es bajnokságot jelentő gólját valaki azt mondja Albert Flóriánnak, hogy most negyedszer, ám egyben életében, egyben utoljára ünnepelhet bajnoki címet, biztos, hogy kineveti az illetőt.

Márpedig ez történt.

1969-ben bronzig jut a zöld-fehér gárda, 1970-es visszatérést követően elbukják az Újpest elleni bajnoki döntőt, marad az ezüst, miként 1971 és a visszavonulását jelentő 1974 között sem képesek az Újpest hegemóniáját megtörve a dobogó legfelső fokán végezni. Tovább olvasom

Lakat T. Károly: Kell ott fenn egy Császár – 26.

A térd már (szinte) a régi, de a gólt a kapus rúgja…

1970 júniusában az Újpestet a Megyeri úton legyőzni tulajdonképpen csak elméletileg lehetett!

Ilyen elmélet minden odalátogató csapat edzőjének a fejében megfordult. Amikor az Újpest otthonába készültek egy héten át mást sem tettek, mint taktikai variációk sorát dolgozták ki magukban és persze naponta kétszer a tréningeken is a játékosokkal közösen.  Hogy miként teszik majd hidegre Fazekast, hogyan semlegesítik az elsőszámú játékmestert Göröcsöt, miként követi a megbízott ember Benét még az öltöző WC-jébe is, ki lesz az, aki a gólyalábú Dunai II Antalt távol tartja a kaputól és fejjátékban is felveszi vele a versenyt? S, akkor még mindig ott van a zseniális Zámbó, akiről csak az ellene futballozók, no és természetesen saját társai tudták, hogy az újpesti szárnyalás egyik atyamestere. Tovább olvasom

Lakat T. Károly: Kell ott fenn egy Császár – 25.

Csak egy szimpla Fradi-Tarján

Az már az élet örökre megválaszolatlan kérdése marad, hogy abból a 30 000 nézőből, akik 1970. április 26-án, egy gyönyörű, napsütéses délutánon kimentek a Ferencváros-Salgótarján NB I-es bajnoki labdarúgó mérkőzésre, hányan maradtak volna otthon, ha a zöld-fehérek kezdőcsapatában (közel egy esztendős kihagyás után) nem Albert Flórián újra a center.

Nem kettős meccs volt a Népstadion programja azon a napon, tehát, aki kiment az a Fradi vagy a Salgótarján, vagy a Fradi és a Salgótarján bajnoki csatározására volt kíváncsi. A szurkolói részarányokat, nevezetesen, hogy a szektorok 30 000-es közönségéből hányan szorítottak a zöld-fehérek és hányak a „Stécé” sikeréért, most ne forszírozzuk, ám, hogy Albert nagy comeback-je nem hagyta hidegen az embereket, azt fényesen bizonyítja: amikor két héttel korábban ugyanitt kettős meccs volt műsoron (Ferencváros-Bp. Honvéd, Újpesti Dózsa-Vasas) 50 000-en voltak jelen a létező legjobb leosztású, akarom mondani, szereposztású futball-gálán. Tovább olvasom

Lakat T. Károly: Kell ott fenn egy Császár – 24.

Nincs mese, a Fradinak kell egy középcsatár

Az a tény, miszerint az 1969-ben még mindig messze az első számú magyar futballistának számító Albert Flórián nincs a pályán, nincs harc– és frontközelben mind számára, mind most, ebben a fejezetben nekünk is kiváló alkalmat teremt arra, hogy egy kicsit szétnézzünk az öltözőkön túli világban.

Régen jártunk már a stadionokon kívül, aminek kézenfekvő az oka: főhősünknek 1958 novembere és 1969 júniusa között annyi teendője van a magyar, az európai és a világ futballpályáin, hogy azok lelkiismeretes számbavétele is statisztikus lelkületű krónikásért kiált.

Pedig a világban attól még nem állt meg az élet, hogy Magyarországon hol futball-lakodalmat, hol futball-temetést rendeznek a szurkolók (gyakorta, sajnos ugyanezt teszik a sportágért felelős illetékesek is). Kiválóan jellemezte labdarúgásunkat az az osztrák futballfőnök Hugo Meisl, aki már az 1938-as világbajnokság alatt megállapította: „A magyarok vagy lakodalmat ülnek, vagy halotti tort tartanak!”. Tovább olvasom

Lakat T. Károly: Kell ott fenn egy Császár – 23.

A fradista Love story a filmvásznon folytatódik…

Flóri tehát újra jár.

Mit jár, játszik, a tarcsiban győztes gólt rúg, a fradista tábor lélegzet-visszafojtva figyeli minden lépését, még az edzéseken is a megszokottnál többen vannak – Albert-vizitben…

Hogy jó lesz-e a lába, vagy, hogy lesz-e még egyszer olyan, mint a dániai traumatikus karambol előtt volt, azt nem tudhatja senki, ő maga pedig szemérmesebb és babonásabb annál, minthogy naponta tartson „sajtótájékoztatót” lábának pillanatnyi állapotáról a tréningekre kijáró nyugdíjasok számára.

Így aztán mindenki csak figyel és megpróbálja magában összevetni Flóri mozgását, mozdulatainak látványát azzal a mozgással és azzal a látvánnyal, amelyet tőle az évek során láttak és megszoktak. Tovább olvasom

Lakat T. Károly: Kell ott fenn egy Császár – 22.

„Örkényi” 90 perc, a hátsó földesen…

Örkény István óta tudjuk: virtuóz tehetséggel (Ö. I. esetében a zseniális jelző is bőven megengedett) tíz-tizenöt sorban akár a világmindenség is leírható.

A remekműnek nem a terjedelem a mércéje.

Így aztán majdhogynem szentségtörés számba megy, hogy egy Népsport tudósítást bármilyen összefüggésben is örkényi környezetbe helyezzek, de mit tegyek, amikor az ominózus beszámolóra ráleltem, azonnal a nagy magyar remekíró „egypercesei” jutottak az eszembe.

Tizenegy (11) sorban ennyi drámát, ennyi sorsot, ennyi életutat és ennyi továbbgondolásra késztető pályafutást összesűríteni előre megfontolt szándékkal lehetetlen. Tovább olvasom

Lakat T. Károly: Kell ott fenn egy Császár – 21.

Felfordul a világ, csak a bicegés a régi…

A Ferencváros történetének valaha volt egyik legnagyobb csapatának széthullását Albert Flórián nem az Üllői úti öltözőben, hanem orvosi rendelőkben, az Árpád fejedelem úti lakásban és a gödi nyaraló teraszán éli végig.

1969 őszének Albert nélküli kudarcsorozata közben nagy élet zajlik a klubon belül, az erőviszonyok jelentősen kezdenek átrendeződni.

Szerencsére apám mániákus naplóíró volt (ne hosszú fejezetekre, csak egy-egy odavetett mondatra kéretik gondolni, ám ezekből a félszavakból tökéletesen nyomon követhető minden későbbi változás előtörténete), így onnan tudom, hogy Flóri hetekig a Sportkórház lakója, hiszen valamelyik játékos társaságában a napi edzés után minden nap meglátogatja, (előfordul olyan is, hogy csak egy kórházi szobával kell tovább mennie, mert ott meg a sérült Páncsics fekszik) de, hogy augusztus 11-én már a gödi nyaralóban pihen az biztos, hiszen a naplóbejegyzésben ezen a napon ez áll: „Katonával, Novákkal Albertéknál Gödön!”. Tovább olvasom

Lakat T. Károly: Kell ott fenn egy Császár – 20.

Egy „fél” Albert már csak a bronzéremhez elég…

Azt kérdezi tőlem Esterházy Péter (mert ő szokott ilyeneket kérdezni, ha nem dolgozik éppen egy minimum 15 000 oldalas nagy regényen) jól emlékszik-e: az 1966-os, ’67-es , ’68-as Fradi rengeteg 11-est kapott annak köszönhetően, hogy a Varga-Albert duó rávezette a labdát az ellenfelek védőire, aztán vagy addig adogattak, kényszerítőztek egymással, amíg valamelyikük kihagyhatatlan helyzetbe nem került, vagy a védőknek nem maradt más választásuk, mint, hogy vagy Albertet vagy Vargát felvágják a 16-oson belül, hiszen a biztos gólnál még mindig jobb a büntető.

Mert azt, ugye ki is lehet hagyni. Tovább olvasom

Lakat T. Károly: Kell ott fenn egy Császár – 19.

Egy dollármilliókat érő térdben minden tropára megy…

Már önmagában az a tény, hogy Dániába kell utazni válogatott mérkőzést játszani 1969 júniusának közepén a magyar válogatott számára nem jelentett többet egy kínlódós, nyüglődős, „ha már kötelező, menjünk, de legyünk gyorsan túl az egészen” jellegű kötelezettségnél, hiszen Dánia válogatottja akkoriban még nem volt tagja az európai futball királyi elitjének.

1955 és 1969 között a magyar és a dán nemzeti tizenegy ötször találkozott egymással: öt magyar győzelem (6:0, 6:0, 3:1, 6:0, 2:0) 23:1-es gólarány!

Lehet (kell?) ehhez bármit hozzátenni? Tovább olvasom

Lakat T. Károly: Kell ott fenn egy Császár – 18.

Az Akácos út és egy bajnoki aranyat érő fejes…

1968. május 4-én 80 000 néző fergeteges tombolása közepette a magyar válogatott Európa-bajnoki selejtezőn a Népstadionban 2:0-ra veri a Szovjetuniót.

Több, sokkal több volt ez a mérkőzés és ez a győzelem egy prózai futballsikernél (amely ráadásul még nem is jelentett katarzist, hiszen egy hét múlva Moszkvában visszavágót kellett játszani, amely véglegesen döntött az EB négyes döntőjében való részvételről) a zsúfolásig megtelt Népstadion 80 000-es közönségének jószerivel 90 percen át tartó tombolása felért egy politikai tüntetéssel is.

Szimpátiatüntetés ez, hiszen senki sem fujjol vagy fütyül, hanem szinte transzba esve őrjöng a boldogságtól, mert egyébként hivatalos mérkőzésen Budapesten először verjük a szovjeteket (akkoriban még csak otthon, szigorúan egymás között, akkor is szinte suttogva volt használatos az „oroszok” megjelölés), méghozzá olyan játékkal, hogy a vége akár egy négyes is lehetett volna. Tovább olvasom

Lakat T. Károly: Kell ott fenn egy Császár – 17.

Egy elveszített VVK-döntő, és egy Albert gól Rióban…

1968 egyszerre volt drámai és varázslatos Albert Flórán (s, persze a Ferencváros) életében.

Ha sokkal nehezebben is, mint 1967-ben, de újra megnyerik a bajnokságot, ezzel szemben elveszítenek egy VVK-döntőt és egy csatárzsenit.

A Leeds United a Népstadionból vitte haza magával Angliába a mérkőzésen látottak alapján minden létező tekintetben a Fradinak járó serleget, Varga Zolit pedig valami belülről fakadó, legyűrhetetlen elégedetlenség és a 23 évesek lángoló becsvágya hajtotta egy új, egy más világ felé.

Pedig a csapat olyan díszes keretet varázsol az esztendő képe köré, amelybe Munkácsy festményeket szoktak helyezni.

Január 9-én (kéretik figyelni a dátumra) 1:0-ra nyerni Liverpoolban, ráadásul úgy, hogy, ahogy apám fogalmazott „a csapat korábbi tengelye” a Géczi-Mátrai-Albert hármas nincs a pályán, még akkor is világraszóló eredmény, ha akkoriban ezt megtapsoltuk bár, de hasra olyan nagyon nem estünk előtte. Tovább olvasom

Lakat T. Károly: Kell ott fenn egy Császár – 16.

„Európa legjobb labdarúgójával beszélek?”

Hogy Albert Flórián futballista pályafutásának koronagyémántja az a bizonyos 1967-ben elnyert Aranylabda, azt a megátalkodott Albert ellenesek sem vitathatják.

Már csak azon egyszerű oknál fogva sem, hogy egy futballista egyénileg ennél többet a labdarúgásban nem érhet el. Lehet sokszoros bajnokcsapat tagja a saját országában, nyerhet idegenlégiósként hazájától távoli vidékeken is aranyakat, lehet Európa-bajnok, sőt világbajnok is, de az Aranylabda a futballban olyan, mint a színészeknél az Oscar-díj, nélküle a legkáprázatosabb pályafutás és karrier is torzó marad csupán.

1967-ben Albert Flórián úgy kapott „futball-Oscart”, hogy elsöprő fölénnyel utasította maga mögé az angolok világsztárját Bobby Charltont, a Celtic akkoriban éppen BEK-győztes csapatának csodaszélsőjét, Jimmy Johnstont, de Franz Beckenbauernek sem jutott jobb helyezés a 4.-nél, míg Eusebio, Gerd Müller és George Best is kénytelen volt beérni az 5-6-7. helyezéssel. Tovább olvasom

Lakat T. Károly: Kell ott fenn egy Császár – 15.

Egy meccs, három gól, három Michelin-csillag…

1967-ben a Fradi úgy repült át a magyar NB I-es bajnoki mezőny fölött, mint az a Concorde gép az óceánon, amelynek prototípusát éppen ennek az esztendőnek az őszén készítették el, s mutatták be a tervezői.

Míg a Concorde a hangsebességet túllépve, az addiginak a felére, három és fél órára szűkítette a Heathrow-Kennedy repülőtér (London-New York) közötti távot, addig Alberték egy fél idény alatt megnyertek egy éves bajnokságot!

A Ferencvárosnak erről az egyetlen esztendejéről könyvet lehetne írni, meg sem kísérlem tehát, hogy néhány újságoldalnyi terjedelemben minden olyan eseményre kitérjek, amelyek amúgy ezt bőven indokolnák és megérdemelnék. Hihető, vagy sem, tény: az is csak egy erősen bővített mondat erejéig fér ide, hogy: a tavaszi szezon zárásakor a tabella élen a Ferencváros állt, ilyen eredménysorral: Tovább olvasom

Lakat T. Károly: Kell ott fenn egy Császár – 14.

Egy hiányzó Aranylabda és egy hiányzó képaláírás…

Még a legsikeresebb emberek életében is ritka az olyan, hogy eljön egy év, amikor csillagról csillagra lépdelve járják az útjukat.

Ilyen esztendő volt Albert Flórián életében 1967.

Formabontó módon, kezdjük a legvégén.

A Képes Sport 1967-et egy olyan címlappal zárja, amely, hogy egyáltalán elkészüljön, mi több az akkoriban hihetetlen rangnak és tekintélynek örvendő sport hetilap ezzel a felvétellel kínálja magát az olvasóknak, s egyben búcsúztassa az évet, ahhoz a főszereplőnek Albert Flóriánnak kellett lenni!

Maga a fotó és annak címlapra kerülése szinte megszámlálhatatlan szempontból kordokumentum. Tovább olvasom

Hírfolyam
OLDALAK
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
Következik: 08.27. 19:30 Videoton-FTC (TV:M4)
FACEBOOK:
HOST:
FOTELSZURKOLÓ