PAFC (PFLA)
Feljegyzések a fotelból – Képzelt riport…
…egy Amerikai popfesztiválról – vágnák rá sokan, hiszen a Déry Tibor regényéből készült musical Presser Gábor zenéjével és Adamis Anna dalszövegével a hetvenes és nyolcvanak évek meghatározó műve volt, mely a mai napig szerepel a színházak repertoárjában. “Normális” esetben valószínűleg nem jutott volna az eszembe, hisz annyi év távlatából a darab történetét már nem nagyon tudnám felidézni, bár az elhangzott dalok közül jó néhány még mindig itt cseng a fülembe. Menni kéne…Arra születtem…Valaki mondja meg…Ringasd el magad – van aki nem ismeri ezeket az örökzöld slágereket? Ha már belekezdtem egy teljesen fölösleges címmagyarázatba, valahogy vissza kéne zökkenni a foci világába, bár a magyarázkodást tovább kell folytatnom, mert ma egy speciális fotelszurkoló kerül ki az oldalunkra, kivételesen közvetlenül a felcsúti mérkőzés után. Melynek az eredményét tudni fogom, bár a meccset valószínűleg nem fogom látni. A Tempó, Fradi! közel 10 éves történetében (gyorsan öregszünk!) csak néhány “rendkívüli” esetben maradt el a fotelszurkoló jegyzet, volt mikor szerkesztőtársam próbálta “oltani a tűzet” (kapott is érte) és talán egyszer hasonlóan a mostanihoz, egy “képzelt riport” íródott, nem a mérkőzés után, hanem előtte. Szerencsére most nem az epém mondta fel a szolgálatot és a vírusokat is távol tudtam tartani, de a néhány hónappal előre kalkulált “hosszú hétvégét” nem sikerült úgy szervezni, hogy az ne ütközzön a Fradi felcsúti fellépésével. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2018.X.20. Puskás Akadémia – Ferencváros: 1-0
Feljegyzések a fotelból – A szív és az akarat diadala
Tudtuk, hogy nehéz lesz. Tudtuk, hogy a Pinyő-féle gladiátorharc a Fradi ellen mindig megsokszorozza magát, mintha a meccsünk előtt felpumpálná a játékosait, vagy beléjük tömködne néhány kiló adrenalint. Tudtuk azt is, hogy a tél még egy utolsót belénk akar rúgni, az időjósok már a hét elején elénk tárták a fagyos valóságot, melyre mindenki készült, egyedül a magyar labdarúgás irányítói nem olvastak híreket, nekik eddig sem voltak fontosak a szurkolók, ebben olyan túl nagy meglepetést nem kell szimatolni. Ettől még bosszant, hogy “tavasszal” már a második hazai meccsünkön vagyok kénytelen felcserélni az arénát az otthoni fotelommal. Tehetnék fel kérdéseket, folytathatnám is az egyre elhatalmasodó zsörtölődéseimet, de mivel oly mozgalmas és eseménydús 90 perc van mögöttünk, így inkább egyből belecsapok a lecsóba és nem untatom a kedves olvasót egy túltengő prológussal, mely néha csak arra jó, hogy a meccs unalmát próbáljam kitölteni. A jó lecsó ismérve a jó és friss alapanyag, mely elnézve a két csapat összeállítását meg is felelt a kívánatnak, az rendben is van, hogy mi az élen állunk, de az egy kicsit elgondolkodtató, hogy a tömérdek pénzzel kitömött Felcsút, ezzel a játékosállománnyal hogy a fenébe tanyázhat a tabella végén. Ebben meg vastagon benne van Pinyő – ha tetszik neki, ha nem. Ettől még tartottam egy kicsit a meccstől, az utóbbi időkben nem is bírtuk a gyűrődést, utoljára bajnokin két éve győztünk, ami elsőre elég hosszúnak tűnik, de ez inkább egy hatásvadász megjegyzés volt, hiszen azóta csak kétszer találkoztunk (a Felcsútnak volt egy éves másodosztályú fellépése is), de mindkétszer 1-1 lett a vége. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2018.III.17. Ferencváros – Puskás Akadémia: 3-1
Ferencváros: fantasztikus hajrá, kibrusztolt győzelem
A vendégek vezettek, majd emberelőnybe kerültek, mégsem éltek azonban a lehetőséggel.
Izgalmas, fordulatos, hajtós mérkőzésen, parádés hajrá után a Ferencváros 3–1-re nyert odahaza a Puskás Akadémia ellen a labdarúgó NB I 23. fordulójának záró mérkőzésén.
Feljegyzések a fotelból – Ajándékok Felcsútnak
Tegnap este lefekvés előtt még úgy gondoltam, hogy a szokásos vérnyomáscsökkentő és bétablokkolós turmix valamint egy kiadós alvás után reggel már nem leszek olyan ideges és dühös, hogy én is úgy járjak mint Thomas Doll a felcsúti ajándék büntető után. Őszintén egy kicsit tartottam saját magamtól is, hogy nem tudom féken tartani az indulataimat és olyan mondatokat írok le, melyeket utólag talán meg is bánnék. Tévedés, nem bánnék meg, mert sok mindent utálok, de az igazságtalanságot manapság egyre nehezebben viselem el. Doll is így gondolhatta és bár Máté Csaba szerint “csak” a kulacsot vágta a földhöz (szerintem más is történt, de ezt a “bíró” úgyis bejegyzi a nagykönyvébe), de látszott rajta a mérhetetlen düh és elkeseredés, hogy itt van egy ember, aki 83 percig aránylag jól sípol, aztán gondol egy merészet és befúj egy olyan büntetőt, amin egy bölcsődei foglalkozáson is csak mosolyognak, ott is csak azért, mert a tipegők csak néhány hónapja tanultak meg járni, így az egyensúlyérzékük még nem fejlődött ki tökéletesen. De ezt komolyan venni egy “akadémista” játékosnál? Kapásból nem emlékszem rá, hogy ki esett áldozatul Otigba szorításának, de nem is lényeges. Már csak azért sem, mert előtte hasonló szituért (Botka, Paintsil) nekünk nem fújt büntetőt, a felcsútiaknak meg igen. Talán úgy gondolta a derék sípvadász, hogy a falucska még nem kapott elég ajándékot, ezért ő is lerakott egyet az asztalra. Köszönjük. Nekünk két pontunk, a bajnoki tabella vezetésének elvesztését és valószínűleg egy Doll nélküli derbit jelentett. Meg egy dühöngő és keserű fotelszurkolót, aki ha ott ül a most kivételesen végig világító arénában, bizony olyan szitkokat szórt volna Bognár bíróra, hogy nem csak a stadion zárassák be (oké, azt nem tennék meg soha), de engem is örökre eltiltanának még az írástól is. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2017.X.14. Puskás Akadémia – Ferencváros: 1-1
Pintér csapata ismét pontot szerzett a Fradi ellen
Az első fordulóban és most is 1–1-re végzett egymással a Puskás Akadémia és a Ferencváros.
A Puskás Akadémia a bajnokság első fordulójában és most, a 12. körben is 1–1-es döntetlenre végzett a Ferencvárossal.
Feljegyzések a fotelból – Dinamika nélkül nem megy
A dánok elleni csütörtöki EL-mérkőzés óta kattogott az agyam, nehezen tudtam feldolgozni a történteket. Nem voltam ezzel egyedül, a Felcsút elleni összejövetel előtt az Aréna “agorájában” másról sem lehetett hallani, a szurkolótársaim is még elég magas hőfokon éltek, általános volt a vélemény, a svájci bicska belénk döfte a kést, de ettől még nem kellett volna összeomlani, ha mentálisan erősek vagyunk, max. egy döntetlennel ki kellett volna húzni a második félidőt. Emellett számos helyen elhangzott az is, hogy valójában majd a Felcsút ellen fog kiderülni, hogy az a sokat emlegetett első félidő vajon mennyit is kóstál. Plusz: mennyire bírja a csapat a csütörtök-vasárnapi “tempót”, mely egész Európában természetes és általában semmilyen gondot nem okoz. A megemészthetetlen csütörtök mellett tehát voltak aggályaink és félelmeink is, melyre jött még Pinyő legendás tolódó védekezése (jól szervezett, de kemény és helyenként durva is), valamint az, hogy Felcsút nem csak kisvasutat kapott, de felvásárolták a fél NB1-et is. Annyira nem rendeztem libasorba az új igazolásokat, de nem vagyok biztos abban, hogy van olyan csapat, akitől nem szereztek (vettek) játékost. A pesszimisták okfejtésére jött is a válasz: Pinyő sem akkora ász, hogy néhány hét alatt összerakjon egy raklapnyi játékost…Pedig egy szinten sikerült neki, bár abban azért nem vagyok biztos, hogy ha a dánok elleni első 45 perces arcát mutatja a csapat, akkor is olyan szervezettnek tűntek volna Pinyő legényei. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2017.VII.16. Ferencváros – Puskás Akadémia: 1-1
A PAFC elcsent egy pontot a Ferencváros otthonából a nyitányon
Szakály Péter találatával vezetettek a vendégek, de Varga Roland egy kiváló szabadrúgásgóllal egalizált.
A labdarúgó NB I 2017–2018-as szezonjának első fordulójában a Ferencváros hazai pályán 1–1-es döntetlent játszott az újonc Puskás Akadémiával.
2016.XI.30. MK, Puskás Akadémia – Ferencváros: 1-2
Gera maszk nélküli büntetője döntött a Puskás Akadémia ellen
Alaposan megizzadt a továbbjutásért Felcsúton a hosszabbítás után diadalmaskodó Ferencváros.
A Ferencváros jutott a nyolcaddöntőbe a labdarúgó Magyar Kupában, miután hosszabbítás után 2–1-re nyert a rutinos erőkből álló Puskás Akadémia otthonában.
Feljegyzések a fotelból – Minden jó, ha a vége jó
Skapespeare-től “lopni” egy jegyzet címet talán nem illendő dolog, de akik ismerik az írózseni tragikomikus drámáját és tegnap részesei voltak a Felcsúti legények legyőzésének, azok talán megértik miért is követettem el a plágiumot. Persze hivatkozhatnék egy magyar nótára is, melynek első strófáját fel is tudom idézni: “Minden jó, ha jó a vége, egyszer úgyis minden kiderül”, bár a szöveg pontosságában nem vagyok biztos és abban sem, ha most hangoskönyvként meghallgatná a kedves olvasó, nem menekülne ki a világból. Úgy, ahogy tegnap este hét óra magasságában az arénában “összezsúfolódott” szurkolók. Egyrészt ilyen kevesen még nem voltunk bajnoki mérkőzésen, másrészt a mérkőzés első 60 perce felért egy rémálommal, épp úgy, ahogy három hete. Kezdjük a lelátó “értékelésével”, melynek kopárságát fájdalmas volt nézni. Tudom az okát, tudom azt is, hogy milyen mérkőzésre kerül ma sor Csepelen, nekem is sok minden hiányzik a stadionból (és sok minden nem), de talán nem a csapatot kéne büntetni. Jó lenne ésszerű kompromisszumot kötni, jó lenne együtt ünnepelni a 29. bajnoki címünket, jó lenne földi pokollá változtatni az arénát. Ahogy eddig, ezután sem fogok állást foglalni, bár nagyon sajnálom, hogy idáig feszültek a viszonyok a Fradi családon belül. Egy kattintás ide a folytatáshoz....