Köszi a kiegészítést lacimadár! Érdekes, hogy bár tényleg nagyon régen volt, de ahogy felsoroltad a neveket, egy-kettő úgy lett egyből ismerős (Rocha, Gallardo, Cubillas).
Abban is egyetértünk, hogy a dicsőséges hatvanas évek után szép lassan elszaladt mellettünk a világ. Akkor még talán láttuk a hátukat, ma már még távcsővel sem vennénk őket észre.
Kedves laolib, véletlenül újraolvasva remek cikkedet, egy kiegészítés: Azért nem emlékezhetsz a bajnoki döntőre, mert valóban NEM KÖZVETíTETTE a TV! Ez ma hihetetlennek tűnik, de egy Fradi-Dózsa bajnoki DÖNTŐ nem került adásba! Azt hiszem az “odavágó” sem, de ebben nem vagyok 100 %-ig biztos, bár biztos emlékeznék rá! Egyébként tényleg, még hónapokkal később is mindenki Peléről, Tostaoról stb. beszélt, a németek kondijáról, az olaszokról (arról, hogy hol egy Mazzola, hol egy Rivera csak a kispadon ült) … ennek fényében, főleg ’70 őszén már nagyon sivárnak tűnt az a poroszkálás, labdaterelgetés, amit az akkori NB I (a Dózsa kivételével) előadott … persze, ez még fényévekkel jobb volt a mai produktumnál, de az akkor az ADDIGI legsilányabb teljesítmény volt … a fokozatos romlás, süllyedés megállíthatatlannak tűnik … még ezt a mai “színvonalat” is csak nagyon közepes szerb, szlovák, szlovén stb. játékosokkal tudjuk fenntartani …
Ragyogó írás, a ’70-es VB tényleg egy csoda volt, bár 10 meccset ha közvetített a magyar TV. Ritkán jön össze ennyi szenzációs csapat. A mi Aranycsapatunkkal vetélkedő brazilok, a fantasztikus olaszok és németek, a kökemény Uruguay (olyan klasszisokkal, mint Mazurkiewicz, Matosas, Cubilla, Rocha stb.), a címvédő és alig gyengülő Anglia, minden idők legjobb perui (Chumpitaz, Cubillas, Sotil, Baylon, Gallardo), bolgár, román, szovjet válogatottja stb. Még a 0 ponttal kieső csehek is ragyogó játékerőt képviseltek, mi aztán igazán tudjuk… Az a cseh csapat klasszisokkal erősebb volt, mint amelyik most az EB-n 8 közé jutott.
Lalolib! Köszi a cikket és egy megjegyzés: Talán akkor, abban az évben szembesülhetett azzal a magyar szurkoló először, hogy már tényleg nem vagyunk a világ krémjében. Előtte 1-2-3 évvel a mi játékosainkat együtt emlegették a legjobb brazil, angol, olasz, német stb. sztárokkal. ’70-ben kiderült, hogy -senkit meg nem bántva -- mecsoda különbség Gerson, Riva, Overath, Ball stb. kontra Noskó, Füsi, Branikovits stb. Ismét mondom, minden bántás nélkül, de ekkor látszott, hogy a mi NB-1-ünk mellett elszaladt a világ.
Általában az én memóriámmal szokott gond lenni, ezért általában mindennek duplán szoktam utána nézni, plusz szerkesztőtársaim is mindig lektorálják amit írok (néha javítják is!). Albert sérült volt és nem játszott. Valószínűleg azzal keverted össze, hogy az első mérkőzésen (ahol kikaptunk 3:2-re) játszott.
Ha részletesen akarsz olvasni a döntő visszavágójáról, itt megteheted: http://www.tempofradi.hu/1970-vi-27-ferencvaros-ujpesti-dozsa-11
Csak ámulok és irigykedem. Ahogy Pelé a képen felemelkedik a levegőbe! Az is érdekes, hogy egy vereség miért is döntötte a mélységekbe a magyar focit? Kikaptunk egy osztályozón és kész. Ennek még nem kellett volna ilyen káros hatásának lennie. De hát mi magyarok ilyenek vagyunk, mindenből sorstragédiát csinálunk és képtelen vagyunk túllépni a vereségeken.
A focink is olyan mint a történelmünk.
Csak az nem érti,hogy mit jelentett az 1970-s vébé a világ focijának aki nem láthatta még azokat a meccseket! Persze mindenki a brazilokat éltette, de a németeknek és az olaszoknak is remek csapatuk volt. Pelé és a többiek tény, hogy a mindenki fölé emelkedtek és talán olyan csapat soha nem is lesz mint az a győztes együttes.
Nem akarok vitába szállni, hiszen biztosan jobban tudjátok, de én úgy emlékszem, hogy Albert játszott a bajnoki döntőn.
Köszi a kiegészítést lacimadár! Érdekes, hogy bár tényleg nagyon régen volt, de ahogy felsoroltad a neveket, egy-kettő úgy lett egyből ismerős (Rocha, Gallardo, Cubillas).
Abban is egyetértünk, hogy a dicsőséges hatvanas évek után szép lassan elszaladt mellettünk a világ. Akkor még talán láttuk a hátukat, ma már még távcsővel sem vennénk őket észre.
Kedves laolib, véletlenül újraolvasva remek cikkedet, egy kiegészítés: Azért nem emlékezhetsz a bajnoki döntőre, mert valóban NEM KÖZVETíTETTE a TV! Ez ma hihetetlennek tűnik, de egy Fradi-Dózsa bajnoki DÖNTŐ nem került adásba! Azt hiszem az “odavágó” sem, de ebben nem vagyok 100 %-ig biztos, bár biztos emlékeznék rá! Egyébként tényleg, még hónapokkal később is mindenki Peléről, Tostaoról stb. beszélt, a németek kondijáról, az olaszokról (arról, hogy hol egy Mazzola, hol egy Rivera csak a kispadon ült) … ennek fényében, főleg ’70 őszén már nagyon sivárnak tűnt az a poroszkálás, labdaterelgetés, amit az akkori NB I (a Dózsa kivételével) előadott … persze, ez még fényévekkel jobb volt a mai produktumnál, de az akkor az ADDIGI legsilányabb teljesítmény volt … a fokozatos romlás, süllyedés megállíthatatlannak tűnik … még ezt a mai “színvonalat” is csak nagyon közepes szerb, szlovák, szlovén stb. játékosokkal tudjuk fenntartani …
Ragyogó írás, a ’70-es VB tényleg egy csoda volt, bár 10 meccset ha közvetített a magyar TV. Ritkán jön össze ennyi szenzációs csapat. A mi Aranycsapatunkkal vetélkedő brazilok, a fantasztikus olaszok és németek, a kökemény Uruguay (olyan klasszisokkal, mint Mazurkiewicz, Matosas, Cubilla, Rocha stb.), a címvédő és alig gyengülő Anglia, minden idők legjobb perui (Chumpitaz, Cubillas, Sotil, Baylon, Gallardo), bolgár, román, szovjet válogatottja stb. Még a 0 ponttal kieső csehek is ragyogó játékerőt képviseltek, mi aztán igazán tudjuk… Az a cseh csapat klasszisokkal erősebb volt, mint amelyik most az EB-n 8 közé jutott.
Lalolib! Köszi a cikket és egy megjegyzés: Talán akkor, abban az évben szembesülhetett azzal a magyar szurkoló először, hogy már tényleg nem vagyunk a világ krémjében. Előtte 1-2-3 évvel a mi játékosainkat együtt emlegették a legjobb brazil, angol, olasz, német stb. sztárokkal. ’70-ben kiderült, hogy -senkit meg nem bántva -- mecsoda különbség Gerson, Riva, Overath, Ball stb. kontra Noskó, Füsi, Branikovits stb. Ismét mondom, minden bántás nélkül, de ekkor látszott, hogy a mi NB-1-ünk mellett elszaladt a világ.
Kedves Antonio!
Általában az én memóriámmal szokott gond lenni, ezért általában mindennek duplán szoktam utána nézni, plusz szerkesztőtársaim is mindig lektorálják amit írok (néha javítják is!). Albert sérült volt és nem játszott. Valószínűleg azzal keverted össze, hogy az első mérkőzésen (ahol kikaptunk 3:2-re) játszott.
Ha részletesen akarsz olvasni a döntő visszavágójáról, itt megteheted:
http://www.tempofradi.hu/1970-vi-27-ferencvaros-ujpesti-dozsa-11
Csak ámulok és irigykedem. Ahogy Pelé a képen felemelkedik a levegőbe! Az is érdekes, hogy egy vereség miért is döntötte a mélységekbe a magyar focit? Kikaptunk egy osztályozón és kész. Ennek még nem kellett volna ilyen káros hatásának lennie. De hát mi magyarok ilyenek vagyunk, mindenből sorstragédiát csinálunk és képtelen vagyunk túllépni a vereségeken.
A focink is olyan mint a történelmünk.
Csak az nem érti,hogy mit jelentett az 1970-s vébé a világ focijának aki nem láthatta még azokat a meccseket! Persze mindenki a brazilokat éltette, de a németeknek és az olaszoknak is remek csapatuk volt. Pelé és a többiek tény, hogy a mindenki fölé emelkedtek és talán olyan csapat soha nem is lesz mint az a győztes együttes.
Nem akarok vitába szállni, hiszen biztosan jobban tudjátok, de én úgy emlékszem, hogy Albert játszott a bajnoki döntőn.
Most már értem, hogy az öregem miért emlegette oly sokszor azt a VB-t! Nagyszerű kis emlékezés, ha elmegyek apámhoz meg is mutatom majd neki.