1965

1965.VI.16. VVK, Ferencváros – Manchester United 2:1

vvk-64_65

VVK 1965-2015: a kupagyőzelem 14 pillanata – út a döntőig

Az 1965-s év Angliának és Magyarországnak is szép sikereket hozott Európa labdarúgásában. A BEK-ben a Liverpool és Győr is az elődöntőig jutott, a KEK sorozatot a West Ham United nyerte, a VVK küzdelmeiben meg 1965. június 16-án a döntőbe jutásért, immáron harmadik alkalommal mérte össze erejét a Ferencváros és a Manchester United. Függetlenül a hazai bajnoki cí­mektől, egy klubcsapat igazi elismerése onnan kezdődik, ha eredményesen szerepel egy nemzetközi kupában. Az eredményesség természetesen országonként és időszakonként változó lehet, de a világ labdarúgásának történelmében akkor marad fent örökre egy csapat, ha legalább egyszer sikerül egy nagy, egész Európát átfogó kupaküzdelmet nyernie. A Ferencváros dicső múltja a „hőskorból” fel tudott mutatni két KK-győzelmet (1928, 1937), de mivel ezek specifikus sorozatok voltak, először 1965-ben csillant fel a remény, hogy nagy, és jelentős Európai kupadöntőt nyerhessünk. Utólag talán ezért is furcsa és érthetetlen, hogy a Fradi miért nem számolt előre a döntőbe jutás esélyével, hiszen a már előre lekötött New York-i Torna miatt eleve feladtuk az oda-visszavágós döntő lehetőségét. Amerika meghódí­tása minden bizonnyal óriási élmény volt a játékosok számára, de kockára szabadott tenni a magyar labdarúgás addigi legnagyobb európai klubsikerének az esélyét? Vagy talán nem is gondolták a Fradi vezetői, hogy egészen a döntőig menetel majd a csapat? Egy kattintás ide a folytatáshoz....

1965.VI.6. VVK, Ferencváros – Manchester United 1:0

vvk-64_65

VVK 1965: a kupagyőzelem 14 pillanata – út a döntőig

1965. júniusa esővel és erős széllel indí­tott. Pillanatok alatt illant el a májusi hőség, az emberek ki sem tudták használni a korán jött kánikulát, a pesti strandokat még csak tisztogatták és a Balaton parti büfék java része is zárva volt. Pedig jó lett volna a kemény tél és a márciusi dunai árví­z után fürdőzni a májusi napsütésben. Ráadásul az újabb esőzések után a Duna megint megáradt, mely főleg Dél-Szlovákiát sújtotta, több magyar lakta falu is ví­z alá került. Eközben az első amerikai csapatok partra szálltak Dél-Vietnámban, mellyel kezdetét vette egy értelmetlen és számos belső konfliktust hozó 10 éves háború. A hí­rek hozzánk is elérkeztek, bár annak idején eléggé “megfésülték” azokat az információkat melyeket érdemesnek tartottak közölni. A kezdődő háború és az amerikaiak első űrsétájánál az embereket jobban foglalkoztatta az árví­z, és 1965 tavaszán még a Tenkes kapitánya lázában égett az ország apraja és nagyja. De nem csak Eke Máté és Vajda Veronika szerelméért aggódtunk, hanem a nyári Universiade megrendezése miatt is, melynek előkészületi munkáit nagyban hátráltatta az árví­z. Mindezeken túl az ország zöld-fehér része egész más miatt aggódott 1965. június első napjaiban. Május végén egy remek csatában, egy góllal maradtunk alul a Manchester Uniteddel szemben, mely bizakodást és reményt is adott a budapesti visszavágóra. A döntőbe jutás lehetősége és a hazai kedvencek mellett “élőben” látni a Conelly-Charlton-Law-Best csatársort, a rossz idő ellenére 50 ezer szurkolót csalt ki a Népstadionba. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

1965.V.31. VVK, Manchester United – Ferencváros 3:2

vvk-64_65

VVK 1965-2015: a kupagyőzelem 14 pillanata – út a döntőig

Ha leí­rjuk, vagy meghalljuk a legendás angol csapatnak, a Manchester Unitednek a nevét, a világon sok focikedvelő szí­ve megdobban még akkor is, ha nem a piros-fehér-kék csapatnak szurkolnak elsődlegesen. Nem tagadom szurkolóként nem hoznak lázba, hiszen számomra a Ferencváros, az FTC és a Fradi a sorrend, de ettől függetlenül a United fantasztikus múltja, és azon sorsfordulók miatt melyek jellemezték klubot és melyek több ponton hasonlatosak a Fradi múltjához szimpatikussá tette őket. A történelem viharai őket sem kí­mélte, de a Fradihoz hasonlóan a United is mindent túlélt, mert ahogy nálunk a Ferencváros, ők is többet jelentenek egy labdarúgó klubnál. “Jóságos ég, nem tudjuk megcsinálni!” – ez a hétköznapinak tűnő felkiáltás olyan fájdalmat okoz az angol klub hí­veinek, mint nekünk az ötvenes évek, amikor mindenünket elvették. Mi túléltük, de a United játékosai, edzői és vezetői közül többen 1958. február 6-án München repülőterén (a csapat Belgrádból tartott haza) vesztették életüket, amikor a gépük lezuhant. Az előbb idézet felkiáltás a gép pilótájától származott, aki mindent megpróbált, hogy épségben tegye le a gépet, de sajnos nem sikerült. Ezután a szörnyű tragédia után kellett újjáépí­teni a klubot, tovább vinni a csapatot. Több év kellett hozzá, de 1965-re már a régi fényében csillogott a United. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

04.28.17:45 TV:M4Sport
OLDALAK
05.05.18:30 TV:M4Sport
05.11-12 M4 Sport
05.15.19:30 M4 Sport
05.18-19. M4 Sport
Novák Dezső utánpótlás emléktornák
Categories
FOTELSZURKOLÓ