Megnéztem a meccs összes eddigi ismétlését, és úgy érzem, megoldottam a 11-es rejtélyét. Mindenki a lábakra figyelt, holott a paksi védő FELLÖKTE Danit. A totálképen világosan látszik, ám az ismétlésről lemaradt.
Nagyon megható,érzelmes gondolatokat pendítettél meg,ami az én szívemet-is-boldogsággal tölt el.
Remélem YSE-Imre unokáját felveszik az egyetemre ,így számára duplán mély nyomokat ofg hagyni ez az időszak.
Nagyon várom már a szakértői szemmel ,számok vagy bármi tükrében az éves mérleget,majd ott szeretnék hozzászólni én is pozitív ill negatív gondolatokkal.
Kedves Lalolib!
Az érzelmek teljes skáláján játszva megkönnyeztem a párhuzamos képeket, az írás keretét és a záró idézetet! Hasonlókat élhettünk át mindannyian a meccs kapcsán és borzongva várom az első igazi tétmeccset, amikor a zöldbe boruló stadiont hangrobbanás rázza meg és beleremeg a város amikor a Fradi Sas újra szárnyalni kezd!!!
Köszönjünk Dollnak és stábjának meg persze a srácoknak az élményt és várjuk a még jobb folytatást! Leo maradj!!!!! Hajrá Fradi!
Kedves Laci!
Elfelejtettél „plagizálni”. így újra nyomatékosítom, hogy „A sikert csak az előzmények ismeretében lehet helyesen értékelni.”
*
Mert nagy utat tettünk meg. „De Profundis” jöttünk fel, kivágva egy olyan huszáros hajrát, ami mindenhol megbecsülendő. A mélypont szerintem, a felcsútiak elleni vereség volt, de nem tartozik a dicsőségtáblánkra a Haladás és a Pécs elleni hazai vereség sem. (Nem hiszem, hogy Ugrainak és Dibusznak akkor eszébe juthatott volna, hogy jó fél év múlva Fradistaként akasztják nyakukba a bronzérmet.)
Szerencsére a vezetés még időben jött rá, hogy Moniz ugyan jó EDZŐ de nem jó VEZETŐEDZŐ. S megtalálták Dollt, aki egy külön cikket érdemelne. (De ezt hagyjuk jövő júniusra??)
Ám már a Máté Csaba-féle Vidiveréssel megkezdődött valami ami a „nagy hajrában” csúcsosodott ki. A CSAPAT megtett mindent, amit megtehetett, és a vetélytársak nem bírták az idegi terhelést. Mentálisan nőttünk föléjük. De nagyon.
Legtovább a Videoton bírta (vagy mondhatjuk úgy is: neki tartott ki legtovább az ősszel megszerzett előnye), de a végén összecsuklott. Fotelszurkolóként át-át nyomtam a távirányító gombját a fehérvári meccsre, és amikor ott 0:0-lal ért végett az első félidő, már tudtam, hogy képtelenek lesznek nyerni. A következő átkattintásom éppen arra volt jó, hogy lássam a diósgyőriek gólját. Ekkor már teljesen nyugodt lettem.
*
Amúgy én már átéltem egy ilyen közvetítést, felhívom szíves figyelmeteket „Emlékezetes” sorozatom ezen írására: „Emlékezetes Fradimeccseim 07, avagy mi a legjobb lázcsillapító…” Bíztam abban, hogy most is így lesz.
És így is lett.
Doll „chef” és csapata végülis kikeverte a diókrémet, de hogy ez mennyire fogyasztható, az majd az európai porondon dől el…
Megnéztem a meccs összes eddigi ismétlését, és úgy érzem, megoldottam a 11-es rejtélyét. Mindenki a lábakra figyelt, holott a paksi védő FELLÖKTE Danit. A totálképen világosan látszik, ám az ismétlésről lemaradt.
Kedves Lalolib,
Nagyon megható,érzelmes gondolatokat pendítettél meg,ami az én szívemet-is-boldogsággal tölt el.
Remélem YSE-Imre unokáját felveszik az egyetemre ,így számára duplán mély nyomokat ofg hagyni ez az időszak.
Nagyon várom már a szakértői szemmel ,számok vagy bármi tükrében az éves mérleget,majd ott szeretnék hozzászólni én is pozitív ill negatív gondolatokkal.
Hajrá Fradi
Kedves Lalolib!
Az érzelmek teljes skáláján játszva megkönnyeztem a párhuzamos képeket, az írás keretét és a záró idézetet! Hasonlókat élhettünk át mindannyian a meccs kapcsán és borzongva várom az első igazi tétmeccset, amikor a zöldbe boruló stadiont hangrobbanás rázza meg és beleremeg a város amikor a Fradi Sas újra szárnyalni kezd!!!
Köszönjünk Dollnak és stábjának meg persze a srácoknak az élményt és várjuk a még jobb folytatást! Leo maradj!!!!! Hajrá Fradi!
Kedves Laci!
Elfelejtettél „plagizálni”. így újra nyomatékosítom, hogy „A sikert csak az előzmények ismeretében lehet helyesen értékelni.”
*
Mert nagy utat tettünk meg. „De Profundis” jöttünk fel, kivágva egy olyan huszáros hajrát, ami mindenhol megbecsülendő. A mélypont szerintem, a felcsútiak elleni vereség volt, de nem tartozik a dicsőségtáblánkra a Haladás és a Pécs elleni hazai vereség sem. (Nem hiszem, hogy Ugrainak és Dibusznak akkor eszébe juthatott volna, hogy jó fél év múlva Fradistaként akasztják nyakukba a bronzérmet.)
Szerencsére a vezetés még időben jött rá, hogy Moniz ugyan jó EDZŐ de nem jó VEZETŐEDZŐ. S megtalálták Dollt, aki egy külön cikket érdemelne. (De ezt hagyjuk jövő júniusra??)
Ám már a Máté Csaba-féle Vidiveréssel megkezdődött valami ami a „nagy hajrában” csúcsosodott ki. A CSAPAT megtett mindent, amit megtehetett, és a vetélytársak nem bírták az idegi terhelést. Mentálisan nőttünk föléjük. De nagyon.
Legtovább a Videoton bírta (vagy mondhatjuk úgy is: neki tartott ki legtovább az ősszel megszerzett előnye), de a végén összecsuklott. Fotelszurkolóként át-át nyomtam a távirányító gombját a fehérvári meccsre, és amikor ott 0:0-lal ért végett az első félidő, már tudtam, hogy képtelenek lesznek nyerni. A következő átkattintásom éppen arra volt jó, hogy lássam a diósgyőriek gólját. Ekkor már teljesen nyugodt lettem.
*
Amúgy én már átéltem egy ilyen közvetítést, felhívom szíves figyelmeteket „Emlékezetes” sorozatom ezen írására: „Emlékezetes Fradimeccseim 07, avagy mi a legjobb lázcsillapító…” Bíztam abban, hogy most is így lesz.
És így is lett.
Doll „chef” és csapata végülis kikeverte a diókrémet, de hogy ez mennyire fogyasztható, az majd az európai porondon dől el…
boldog öreg fradista
Imre bátyátok
Kedves Imre bátyám!
Nem felejtettem el…de nem akartam “eltékozolni” a mostani jegyzetben. Az éves értékelés keretének szánom. 🙂