“Ó kapitány…kapitányom!…” – 2.

2 hozzászólás a(z) “Ó kapitány…kapitányom!…” – 2. bejegyzéshez

• 

  YSE on 2015. január 11. vasárnap - 15:56

  Konkrétumot szerintem most nmár biztosan nem tud senki, mert í­rásbeli nyoma sehol soha nem volt. De annyi biztos, hogy néhány hónappal később az első Bécsi Döntéshez vezető német-olasz megbeszéléseken az olasz külügyminiszter, Ciano gr. feltünő erélyesen támogatta a magyar igényeket, szembeszállva Ribbentroppal is, aki már az önálló Szlovákiában gondolkodott.

  Válasz
• 

  lacimadár on 2015. január 9. péntek - 19:24

  zseniális … bár ma lenne ilyen gondunk, hogy a VB-döntőben kimarad 3 kulcsemberünk … 😉 Egyébként ez már örök rejtély marad … a politika tényleg beleszólhatott, és Mussolininek sokkal fontosabb volt a futball, mint Horthynak … úgy olvastam több helyen, hogy Toldi tényleg az olaszok “baráti kérésére” maradt ki (mert ő felvette a kesztyűt az alattomos játékkal szemben, magyarán: visszaadta, amit kapott), Suttyó és Króni pedig ezek után “dafkéból” mondták le a döntőt … nem akartak olyan csapatban szerepelni, amelyet politikusok állí­tanak össze … tud valaki többet?

  Válasz