Balatoni nyár. Fiatalságunk legszebb nyarait töltöttük a magyar tenger mellett. Akkor még csak álom volt a határok nélküli Európa, a „kapitalista burzsoázia” országait is csak háromévente látogathattuk meg, valutát is csak egy kiskönyvben nyilvántartott mértékig válthattunk. De talán annyira nem is hiányzott, ott volt nekünk a „nagy lavór”, a hátizsákos, stoppolós és vonatos utazások, a sátras táborok, az Omega és Piramis koncertek és természetesen a „szabad szellemű” NDK-s lányok akik nem válogattak az „eszközökben” annak érdekében, hogy szerezzenek egy kis magyar tapasztalatot. Ráadásul ezek a lányok nem is hasonlí­tottak az akkoriban a sportot uraló gyógyszer- és géncsodákra, és bár nem érték el a magyar lányok szépségét, de egy balatoni nyár emlékének tökéletesen megfeleltek. Ha ehhez még párosult volna egy irányí­tott sorsolás utáni Fradi meccs nyárbúcsúztatónak, az már a mennyei örömökkel lett volt egyenlő. Sajnos ez először csak 1988-ban jutott az MLSZ eszébe, pedig az első bajnoki meccsünket 1985-ben játszottunk. Addigra már sajnos „kinőttem” a kalandozási időszakból, í­gy a balatoni nyarak egyetlen „sportélményének” az NDK-s lányok maradtak… Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →