Véget ért a bajnoki félév

„Itt a tél. E bajnoki félév véget ért. A szurkoló kiváltja korcsolyáját a zálogházból. Leesik az első hó. A Ferencváros maholnap hosszabb portyára megy. Egy mérkőzéssel kevesebbet játszott, mint a többiek, s csak gólaránnyal szorult a második helyre! A Ferencváros határozottan fejlődik. Teljesí­tményében már nem látunk olyan szédületes hegyormokat, de olyan mélységeket sem, mint azelőtt. A csapat csodagyermekei lehiggadtak, s a túlságosan is lehiggadtak helyére újabb csodagyermekek érkeztek.

A jó teljesí­tmény — átlagban értve! — főképp mégis annak köszönheti létét, hogy a csapat végre nem szeszélyes, nem gyenge és nem hajlékony edzőt kapott, hanem egy csendes, határozott, dörmögős embert, akiből — valljuk meg férfiként — eleinte nem nézték ki azt, amit utóbb produkált. Hlavay a nagyközönség számára még ma is rejtély lehet, de mi, akik közelről és minden jó vagy rosszindulat nélkül figyeltük a működését, igen kellemesen lepődhettünk meg tartalmas, céltudatos és önérzetes munkásságán.

Battlay Imre az új ügyvezető elnök személye a barátság és a szigor, az erkölcsi magasság és atyai megértés kettős fényével ragyogja be az egész zöld-fehér társaságot, ezt a nagyon-nagyon nehezen kezelhető rengeteg gátlással és elfogultsággal keresztül-kasul szőtt, de alapjában véve jóindulatú osztályt. Mert olyanok, mint egy gimnáziumi osztály. Nem szí­vesen készülnek, de az előmenetelük mégis jó, mert annyira tehetségesek.

A nehez körülményeket, a nyári KK-teljesí­tményeket, s a sok régi oszlop kidőlését tekintve a csapat félévi teljesí­tménye minden elismerést kiérdemelt — talán soha annyira, mint éppen ezidén. S a dicséretet egyenlő arányban kell elosztani játékosok és vezetők között.”

(Aszlányi Károly, Sporthí­rlap)