1909.V.29. Magyarország – Anglia 2:4

NS-19090605-31-19090529

A nemzetközi footbball-kongresszus ünnepi mérkőzései, Labdarugó Szövetségünk csapatai s az Angol, valamint az Osztrák Football Szövetségek reprezentánsai között fognak lefolyni.

E mérkőzések vannak hivatva dokumentálni labdarugósportunk tiz év alatt elért színvonalát az egész világ footballsportjának képviselői előtt. Érthető érdeklődéssel tekint tehát a magyar sportközönség is az idei szezonunk csúcspontját képező mérkőzések felé, melyek eredményeitől a magyar footballsport fejlettségének megerősítését reméli.

Az angol szövetség csapata tavaly már járt nálunk s ez alkalomkor aránylag könnyű szerrel 7:0-ra győzte le a magyar válogatottakat. Ez idén a skótok ellen oly kiváló eredménnyel szerepelt csapatát küldi ellenünk az EFA, viszont azonban a mi labdarugósportunk is fejlődött tavaly óta s igy — habár az angol győzelemhez kétség sem férhet — a magyar fiuk lelkes játékában bízva, nem hisszük, hogy az angol csapat megismételhesse tavalyi nagyarányú győzelmét.

Pünkösd-vasárnapján az osztrák reprezentatív csapat ellen szerepelnek válogatottaink. Az osztrák csapat ezúttal a tényleg legjobb XI-et foglalja tagjai között, amennyiben most a WAC tagjai is résztvesznek s készülődésük után ítélve, erősen törekednek arra, hogy múltkori legyőzetésükért revancheot vegyenek.

A MLSz ellenük már a Bécsben kipróbált lelkes legénységet küldi ugyanabban az összeállításban, mint a legutóbbi mérkőzésen szerepeltek.

Kétségtelen, hogy roppant erős küzdelem lesz a magyar és osztrák labdarugók között, melynek kimenetele jó időre el fogja megint dönteni az egyik avagy másik nemzet e sportbeli elsőbbségét.

Az angolok ellen első napon (szombaton) egy részben fiatalabb, de igen lelkes és gyors játékosokból álló csapatot állít ki a MLSz, mely, ha az első perczek „lámpalázán“ átesik, bizonyára ad oly komoly munkát ellenfelének, mint fog adni az a másik csapat, melyet a szombati és vasárnapi magyar csapatok legjobb — de kétségtelenül már fáradt — játékosaiból fog hétfőre a MLSz bizottsága kiválogatni

(Sport-Világ, 1909. május 29.)

Ez a hét a labdarugó kongresszust uralja. (…) A football-sport nagyhetének nevezhetjük a mostani időszakot. Szombat, vasárnap és hétfőn, tehát háromszor fog kiállani a magyar reprezentális csapat. Az első és utolsó napon az angol XI.-el, vasárnap az osztrák válogatottakkal fog mérkőzni. Kétségtelen, hogy a főváros ezrei fogják felkeresni a mérkőzés színhelyét, a Millenáris pályát. A MLSz. két csapatot válogatott ki a két első napra és e két csapatból fogja, kiválogatni a harmadik napra a játékosokat. Az első napon az angolok ellen a következő csapat fog játszani:

Kapus: Domonkos (MTK.) — Révész (MTK.), Manglitz (FTC.) — Weinber (FTC.), Károly (MTK.), Gorszky (FTC.) — Feketeházy (MAC.), Nyilas (Törekvés), Késmárky (BTC.), Tóth (NSC.) és Gross (BAK.).

Vasárnap az osztrákok ellen ugyanaz a csapat játszik, amely Bécsben múltkor győzött. Tehát: Kapus: Bihary (BTC.) — Rumbold (FTC.) és Szendrő (BTC.) — Biró (MTK.), Bródi (FTC.), Weisz (Főv. TC.) — Sebestyén (MTK.), Kertész II. (MTK.), Korody (FTC.), Schlosser (FTC.) és Borbás dr. (MAC.)

Ezzel szemben az osztrák válogatott csapat öszszeállitása a következő: Kapus: Prager (Kriketter) — Wagner (Kriketter) és Retschury (I. Vienna) — Wackenreuter (W. Sp. Cl.), Kvittek (W. A. C.) és Lintschevsky (I. Vienna) — Beck (Rudolfshügel), Schmieger (W. Sp. Cl.), Studnicka (W. A. C.). Fischera (W. A. C.) és Pfeiffer (I. Vienna).

Az angol csapat ismét amatőrök és professzionistákból van összeállítva és kétségkívül egyike a legerősebb kombinációknak, amelyet az FA. ki tud küldeni.

A csapat a következő: Hardy (Liverpool) — Rob. Crompton (Blackburn Rovers), Pennington (West Broomwich Albion) — Warren (Chelsea), Wedlock (Bristol City), E. Lintott (Bradford City) — Pentland (Middlesbrough), Flemming (Swindon), V. J. Woodward (Tottenham Hotspur), Holley (Sunderland), Wall (Manchester United). Tartalék: Richards (Derby County), Halse (Manchester United).

Az egyes mérkőzések a Millenáris pályán lesznek s mindig 1/3 6 órakor kezdődnek. Az első mérkőzés bírája a hollandi Goodrof, mig a második napon W. Simons (Anglia) és a harmadik napon Meisl (Bécs) fog bíráskodni.

(Nemzeti Sport & Sport-Világ, 1909. május 29.)

1909. május 29., 17:30, Budapest, Millenáris, Magyarország — Anglia 2:4 (1:3)
vezette: Groothoff (holland)
nézőszám:
Magyarország: Bihari (BTC) — Révész (MTK), Manglitz (FTC) — Weinber (FTC), Károly (MTK), Kanyaurek (Typographia) — Weisz F. (FTC), Nyilas (Törekvés), Késmárky (BTC), Tóth (NSC), Gross (BAK)
Anglia: Hardy (Liverpool) — R. Crompton (Blackburn Rovers), Pennington (West Broomwich Albion) — Warren (Chelsea), Wedlock (Bristol City), E. Lintott (Bradford City) — Pentland (Middlesbrough), Flemming (Swindon), V. J. Woodward (Tottenham Hotspur), Holley (Sunderland), Bridgett ()
Gól: Késmárky (45.), Gross (72.) illetve Bridgett (5.), Woodward (39.), Flemming (42.), Weinber (79. – öngól)
A válogató bizottság összetétele: Iszer Károly, Herzog Ede, Löwenrosen Charles, Malaky Mihály, Zuber Ferenc és Minder Frigyes szövetségi kapitány.

Kongresszus és kongresszusi mérkőzések adták meg a múlt hétnek a nagyhét jelleget. (…)

Pünkösdi kongreszszusi mérkőzések.

Anglia—Magyarország 4:2.
Ausztria—Magyarország 1:1.
Anglia—Magyarország 8:2.

Külsőségei: A pünkösdi labdarugó kongresszus keretében, annak mintegy kiegészítéséül a Magyar Labdarugók Szövetsége három internacionális mérkőzést rendezett, amely érdekesség tekintetében vetekedik, Budapesten eddig látott minden más football-mérkőzéssel. A kongresszusi mérkőzéseket ennek megfelelöleg mind a három napon impozáns számú tömeg látogatta, tanújelét adva a világ football szakértői előtt annak, hogy Magyarországon a football-sport mily nagy érdeklődésnek és elterjedettségnek örvend. Az időjárás ugyan nem volt a legkedvezőbb. Az első két napon esett az eső és csak a harmadik nap emberelte magát meg a természet, amikor szép tavaszi délután kedvezett a foolball-sportért lelkesedők szórakozásának.

A három nap közül a legnagyobb érdeklődés a vasárnapi mérkőzést kisérte, mikor a magyar válogatott csapat a bécsi reprezentatívval találkozott. A magyarok azonban ezen a napon feltűnő indiszpozicióval küzdöttek, ugy hogy az osztrák csapattól majdnem vereséget szenvedtek. Az első nap értük el a legjobb eredményt, mikor Anglia ellen 4:2 arányban végeztünk. Azonban nem az első, sem nem a második, hanem a harmadik nap az, amelynek képe mélyen vésődik be ezrek emlékébe. Mert tagadhatatlan, hogy az első napi angol mérkőzés is gazdag volt szép jelenetekben, igaz, hogy nagy érdeklődés kisérte a Bécsben győztes magyar válogatottak küzdelmét az osztrákok válogatottjaival szemben, de az igazi élvezetet mégis a harmadik nap adta meg. Nem volt a közönségnek miért drukkolni, nem volt két győztes pontról, vagy osztrákok elleni diadalról szó. Mindenki megbarátkozott már eleve avval a tudattal, hogy az angolok könnyen fognak elbánni mieinkkel. De azt is sejtette mindenki, hogy ennek fejében szép játék megszemlélésében lesz része. Tényleg a hétfői játék minden várakozáson felüli volt. A közönség feszült érdeklődéssel szemlélte az angolok ezer változatú akciót. A csendes morajlást, néha erősbödő zúgás tette változatossá, hullámvonalban kisérve a játék egyes fázisait. Ez a szabályos gyengülő és erősbödő morajlás-változás, amely a játékot kisérte, mutatta a sokaságnak feszült érdeklődését. A mérkőzés megszemlélése mindamellett eltérőleg a bajnoki és egyéb hazai dijmérkőzéstől minden fáradtság nélküli volt. Az emberek nem távoztak kifáradtan, fejfájással a mérkőzéstől, mint más — döntő jellegű — mérkőzésnél szoktak, hanem frissen, üde állapotban hagyták el a millenáris pályát. A mérkőzés oly szép és változatos, hogy annak megszemlélése nem okozott fáradtságot. Uj és ujabb változatok, elevenebbnél elevenebb jelenetek váltogatták egymást. Az utolsó pillanatig mindig mutatott ujat és ujat a játék kaleidoskopja. Az angolok  mesteri játékával szemben a magyarok lelkesedése különösen a második félidőben, még emlékezetesebbé teszik 1909 május 31-ét.

Az angolok játékáról általában.

A football-sport leghivatottabb képviselőinek játéka a mi fogalmainkat túlhaladja. Jobbat, szebbet elképzelni mi magyarok nem is tudunk. De vajjon lehet-e egyáltalában annál tökéletesebb football-játék, mint amit Albion fiai hétfőn bemutattak? Lehet, hogy igen; lehet, hogy nem.

Legjobban természetesen a csatársor és halfsor játékát lehetett megfigyelnünk, mert leginkább ezek voltak akcióban. A védelemnek aránylag kevés dolga volt, s megállapíthatjuk, hogy kevés feladatát nagy könnyedséggel, finoman törekedett minden egyes alkalommal megoldani; ez az oka annak, hogy néha, mintha el-ellazsálta volna a dolgot, ami a magyarokat olykor nem várt veszélyes támadáshoz segitette. A csatársort, mint ilyet, nem lehet különválasztani a halfsortól, mikor az angolok támadásáról szólunk. A halfsor — ha támadás folyik — csatársor. Soha oly intenziven közreműködni a támadásban halfsort nem láttunk, mint az angolok hétfői játéka alkalmával. A halfsor külön kis „fiók” csatársort képez; előbb mintha csak hárman lennének viszik a labdát, pár pillanat múlva eltűnnek, beolvadnak a csatársorba. A halfsorral kiegészített csatársor támadó játéka pedig annyi változatú, amennyit csak elképzelni egyáltalán lehet. A labda hol magasan fejről-fejre, vagy egyik lábról a másikra vándorol a partnerek között, vagy földön csúszik a kivánt helyre. Gyorsan és célravezetőén, milliónyi változatban, legkápráztatóbb kivitelben. A kombinációgazdagságot természetesen a labda-technika tökéletessége teszi első sorban lehetővé. A labdakezelésben nagy mestereknek kell lenni első helyen az angoloknak, hogy gondolataikat kitudhassák vinni. Játékukba, amellett hogy mindig célravezető akciókkal dolgoznak, bizonyos hazardéria vegyül. S ez az, ami játékuknak igazi szépségét adta meg.

Első nap. Szombat. Anglia—Magyarország 4:2. Az angolok bemutatkozása volt a szombati mérkőzés, amely a magyar válogatott csapatra igen hízelgő eredménynyel végződött. Az angolok az utazástól kissé fáradtak voltak, s igazi művészetük bemutatását hétfőre tartogatták. Mindamellett ez a mérkőzés sem szűkölködött szép jelenetekben, az angolok ugy látszik, inkább egyéni játékra törekedtek, ez az oka annak, hogy csak négy gólt tudtak lőni. A második félidőben ugyanis a magyar védelem olyan klasszis-játékot produkált, hogy az angolok — bár igyekeztek — nem képesek gólt lőni. Az angolok részére e félidőben esett gól öngól volt. A magyar csapat védelme sikerült összeállításban állt ki. Manglitz aki általán s előzetes formája alapján nem való a válogatottak közé, várakozáson felül jól töltötte be feladatát Kanyaurekkel egyetemben. De a nehéz, amellett sikeres védekezésben első sorban Révész és Károly, utánuk Weinber vették ki részüket első sorban. Különösen Révészt kell megkülönböztetten kiemelnünk, aki ez alkalommal igazán nagy tudásáról adott számot. Károly a centerhalf szerepében pedig a magyarok egész játékbeli erejét irányította. A csatársor összeállítása szerencsétlen volt. Gross — bár gólt lőtt — nem oda való, helyette Tóth a szélén jobb lett volna. Az összekötőben tréning hiánya miatt nem mutathatta meg, hogy mily nagy képességű erő, noha az angolok ennek dacára utólag mégis konstatálták a fiatal játékos képességeit. Késmárky nem igen tudott boldogulni, csak ügyeskedett. Gólja azonban igen szép volt. Nyilasnak semmi jogcime nem volt a válogatottba való bejutásba. Weisz néha mutatott valamit, de gyávaságával sokat rontott. A magyar csapat csak a védelemben volt jó, támadó játéka nagyon primitív volt. Az angolok közül az első napon természetesen az ismerősök játéka tetszett legjobban, Woodvardé, és Holley-é. Mellettük elsősorban Bridget balszélső vonta magára a közérdeklődést mesteri technikájával és lefutásai révén. A centerfedezetben Wedlock keltette fel az érdeklődést, hogy hétfőn aztán bámulatba ejtse a nézők ezreit. A balfedezet gyönyörű fejjátéka, a két bek hatalmas rúgásai által tűntek ki. Legkevesebbet a csatársor jobb szárnya produkált. A kapus pedig nem imponált közönségünknek.

Anglia kezdése után rövidesen a magyar kapu előtt teremnek az angolok, de Holley lövése szerencsére a kapu fölé kerül. A magyarok ellentámadással felelnek, melynek korner az eredménye. Károly fejjel továbbítja a labdát, majd Weisz jut sikertelen lövéshez. Pár pillanat telik el csupán, mikor az angol jobbszélső centeréből a fedetlenül álló Bridgett fejjel már az első gólt szerzi meg (5. p.). Az angolok 15 percig szebbnél-szebb kombinációval támadják a magyar kaput, ugy hogy mieinknek ugyancsak össze kell szedni magukat, hogy Albion fiait a góllövésben meggátolják. Végre szóhoz jut a szemlélődésbe elmerült magyar csatársor is, amennyiben Tóth és Gross-nak sikerül az angol kapu elé terelni a játékot, az angol kapus azonban könnyen véd. Bridgett—Holley ellentámadása, utóbbi lövésével végződik, amelyet a magyar kapufa utasit vissza. A magyarok ezt követő támadása kornert eredményez, de Károly, majd Tóth lövése Hardy kapus zsákmánya. Percekig az angolok absolut fölényben vannak, kornert érnek el, majd Woodvard Holley középreadásából a második gólt szerzi meg (39. p.). Alig múlik el pár perc, Flemming offside állásból indulva, harmadszor rezegteti meg a magyarok hálóját. 3:0! (42 p.) A magyar csapat halfsorától támogattatva támad, Nyilas hibázása után, az egyik bekről Késmárkyhoz kerül a labda, aki magas ivben a kapuba juttatja azt. Félidő 3:1.

A második félidőt a magyarok élénk támadása nyitja meg. Tóth megszökik, alacsony lövése azonban a kapu mellé kerül. Wedlock, Woodvard, Pentland támadása utóbbinak suttjávai végződik, amit Bihary ment (6. p.). Újra Tóth vezet támadást, de középütt Weisz hibáz. Weisz pár pillanat utáni lövését már Hardy kénytelen menteni. Anglia most megint offenzívába kerül, de Bihary, Woodvard, Holley lövéseit sorra kivédi. Az angolok két kornert rugnak, mely után Károly által ívben előre adott labdával Gross megszökik félpályán keresztül, maga mögött hagyva az angol bekeket, végül a kifutó kapus feje fölött a hálóba emeli a labdát (27. p.). 3:2. Woodvard—Flemmig összjátékából kifolyólag előbbi lövését ismét a kapufa teszi ártalmatlanná (28. p.). Az angolok erősen támadnak, a magyar csapat védekezik. Miközben Woodvard kiszökik a magyar védelemből, Weinber menteni akar, de kornerre vagy a kapusnak szánt labdája a magyar kapuban talál utat (34. p.). A mérkőzés hátralevő folyamán az angolok ujabb gól elérésére törekednek minden erőből, de a magyar védelem hatalmas munkát végez. Mindent mentenek. Bihary mesteriebbnél-mesteriebben védi kapuját, ugy hogy ujabb angol gól már nem esik.

Biró: Groothoff (Hollandia).

(Nemzeti Sport, 1909. június 5.)

A pünkösdi mérkőzések.

A magyar labdarúgásnak mindig ünnepe volt az, midőn a sport mesterei látogattak el hozzánk. Kétszeresen ünnepszámba ment azonban az angolok idei látogatása, mert mérkőzésük, a labdarugókongresszus ünnepségeit volt hivatva szaporítani.

Az angol labdarugók legkiválóbbjai, az EFA reprezentatív csapata mérkőzései mellett óriási érdeklődést keltett még az osztrák válogatottainak matche is, mely talán látogatottság tekintetében az angol mérkőzéseket is felülmúlta.

Az angol csapat játékáról egyszerűen az jegyezzük meg, hogy játékuk, a mi fogalmunk szerint a lehető legtökéletesebb volt. Remek helyezkedésük, szép passzjátékuk, mellyel a labdát közvetlen a kapu közelébe tudják juttatni, bámulatos lövőképességük immár a napilapok sporttudósitásai folytán annyira méltatott s közismert tények, hogy erre már kiterjeszkedni nem kívánunk. Hanem külön fel kell említenünk azt, ami az angolok játékában legjobban megragadta figyelmünket, hogy angol játékost sohasem láttunk a labdáért egyedül küzdeni. Ha az angolok látták, hogy az ellenfél játékosai erősebben szorongatják társukat, azonnal segítségére siettek s könnyűszerrel átvették a labdát a kedvezőtlenebb helyzetbe jutott játékostól. Egyáltalában nem láttuk azt, ami a mi csapatainkban szinte rendszeres, hogy mig egy játékos, jóformán teljes erejét megfeszíti a labdáért való küzdelemben, addig a többi csupán a néző szerepére szorítkozik.

Az angol játékosok továbbá mindenkor komolyan vették ellenfelüket, általában a lovagias modor jellemezte minden ténykedésüket. Szóval, sokat, igen sokat tanulhatunk még az angol labdarugóktól.

Az osztrák csapatról — mely az eredeti összeállítástól lényegesen különböző fellállitásban jött el hozzánk, — szintén csak jót mondhatunk.

Fényesen megczáfolták a csapat képességeiről elterjedt, nem épen jó hireket. Jól és biztosan helyezkedő védelmük, igazán kiváló fedezetsoruk, valamint a rossznak épen nem mondható csatárok méltóvá tették a csapatot az elért eredményre.

A mi csapataink játéka is a jövő fejlődés reményével töltheti el e sport híveit.

Az első napon szerepelt fiatal játékosok közül csupán egy-kettő volt, ki nem ütötte meg a válogatott játékos nívóját. Igaz viszont az is, hogy ezt a csapatot a szerencse is kisérte játékában s kis hijja volt, hogy eldöntetlen eredményt nem tudott elérni a világ legjobb csapatával szemben.

A második napon szereplő csapatunk legnagyobb hibája, az az elbizakodottság s a fölény érzete a gyengének hitt osztrák csapattal szemben. Az elbizakodottság ismét megbosszulta magát s a fényes bécsi győzelem után csapatunk kénytelen volt megelégedni az eldöntetlen eredménynyel.

A harmadik napon játszó magyar csapat — bár látszólag a legkedvezőtlenebb eredményt érte el, — a legszebb játékot produkálta. Erős ellenfelével szemben is gyakorta jutott a támadó szerepére s valószínűleg csak egy-két játékosának fáradt voltán múlott, hogy az angol csapat, — mely ugyan az első mérkőzésénél is szebb és magasabb nívójú játékot mutatott be — kedvezőbb eredményt tudott elérni, mint szombaton. A magyar csapatok játékosai közül e helyen a mindhárom napon szereplő kapuvédőt, a kis Biharyt kell felemlítenünk, ki valóban bravúros, fényes játékával egyszerre a legnépszerűbb s legjobb kapusunkká emelkedett.

Angol válogatottak—Magyar válogatottak 4:2. Ezrekre menő közönség előtt folyt le a szombat délután, az angolok első mérkőzése. A legkiválóbb angol játékosokkal szemben a MLSz második válogatott csapatát állította ki s igy mindenki az angolok nagyarányú győzelmét jósolta. Jóslatuk azonban nem teljesedett be, mert a magyar csapat várakozáson felül jó volt. Igaz ugyan, hogy egyes játékosai nemcsak hogy nem használtak, de ártottak a csapatnak, mindazonáltal a magyar csapat védelme oly jó volt, hogy az angolok nagyszerű játéktudásuk daczára csupán négy gólt tudtak a magyarok hálójába juttatni. A magyar csapat támadása a védelemnél sokkalta gyengébb volt. A csatárok néhánya a közepesnél is rosszabb játékot produkált.

Az angolok, kiknek támadását a fényes stilusban játszó Woodward és Bridget vezették, az első félidőben három gólt lőnek, mig a magyar csapat Késmárky révén a félidő utolsó perczében lövi első gólját.

Szünet után a 18 perczben ismét a magyarok érnek el gólt. Grossz ugyanis megszökik a labdával s néhány méterrel a kapu előtt erős schottal lövi a hálóba a labdát. Az angolok egyetlen gólja, melyet változatos játék után a félidőben elértek — öngól volt. A magyar csapat egyik fedezetjátékosa ugyanis a labdát saját kapujába rúgta be. A játék ezután is eléggé hullámzik. Daczára azonban annak, hogy az angolok mesés összjátékkal dolgoznak, erejük megtört a magyar kapus briliáns védelmén.

A matchet Groothoff (Hollandia) vezette.

(Sport-Világ, 1909. június 5.)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
OLDALAK
Következik: 04.07. 14:30 FTC-Mezőkövesd (TV:m4)
Ranglisták és statisztikák:
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
FACEBOOK:
HOST
FOTELSZURKOLÓ
Novák Dezső utánpótlás emléktornák