mjozef22

Major Ferenc: 61

Major Ferenc

Szülővárosában, a MOTIM TE színeiben kezdte pályafutását, innen került Dorogra, ahol az NB I-ben is bemutatkozott 1976 augusztusában a ZTE elleni mérkőzésen.

1977 nyarán igazolt a Fradiba a bányászvárosból. A védő a Bp. Honvéd ellen debütált tétmérkőzésen a csapatban, majd egy hónappal később első zöld-fehér gólját is megszerezte: a magyar kupában az alacsonyabb osztályú Szabadegyházi Kinizsi ellen talált a kapuba. A következő szezonban a KEK sorozatban is mattolta az ellenfél kapusát a svéd FF Kalmar elleni 2-0-s mérkőzésen. Tovább olvasom

Láng Károly

Láng Károly

A Vörös Lobogótól (1949-53: 2 bajnoki / 1 gól) került az Üllői útra. Láng is azok közé a játékosaink közé tartozik, aki Kinizsi mezben kezdte, majd ferencvárosi szerelésben fejezte be Üllői úti szereplését.

A középcsatár legeredményesebb éve 1956-ban volt, hiszen 14 gólt szerzett!

Láng góljai közül a következő kettő sporttörténeti jelentőségű volt: az FTC 1957. március 24-én játszotta történetének egyetlen esztergomi bajnoki meccsét. Terészetesen nem a hazaiak ellen, hiszen ők soha nem szerepeltek az első osztályban. Tovább olvasom

Borsos Miklós

Borsos Miklós

Tősgyökeres fradista. Tíz esztendős korában ment le először az Üllői úti sporttelepre, ott nőtt, cseperedett ifjúsági, majd felnőtt gólerős, jól cselező csatárrá.

Ragadt hozzá a labda és nagy biztonsággal maradt a birtokában, megtévesztő mozdulatai után is. Szinte úgy tűnt, hogy nem is okozhat számára nehézséget, hogy bárkit kicselezzen. Ráadásul hatalmas erővel, pontosan tudott lőni. Erről tanúskodik 58 gólja is.

A leggólerősebb meccse a korszak egyik nagy rangadója volt. 1955. júniusában a Népstadionban rendezték a Honvéd – Kinizsi rangadót. A Honvéd már 3-0-ra, majd 4-1 -re is vezetett. A második játékrészben azonban – elsősorban Borsos nagyszerű játékának, és Gulyás bravúros védéseinek következtében fordult a kocka, a lelkes Kinizsi kiegyenlített. Persze, hogy élete nagy meccseként emlegette ezt a találkozót az akkor 20 éves csatár kedvenc.

Tovább olvasom

Ónody Andor

Ónody I. Andor

A Kispest csapatában kezdett futballozni. 20 éves került a budapesti Elektromos csapatába, majd az 1942/43-as bajnokságban már a NAC színeiben rúgta a labdát. Fiatal feleségével költözött le Nagyváradra, és a pálya közelében kapott lakást. Légvonalban alig száz méterre lakott a pályától.

Két évig rúgta Váradon a labdát. A közönség nemcsak mint nagyszerű védőjátékost, de mint kapuvédőt is szívébe zárta.

1944 végén ő volt az a nacista, aki a legjobban szerette volna, ha a NAC Budapesten a saját neve és színe alatt venné fel a küzdelmet a Hadi Bajnokságban. 1945 után a Ferencvárosba igazolt. Innen lett válogatott is.  Tovább olvasom

Kiss László

Kiss III. László

Szinte napra pontosan 20 éves volt, amikor az FTC labdarúgói közé igazolták. Ez az igazolás azonban kicsit eltért a szokásostól. Az történt ugyanis, hogy „jelzések” érkeztek Miskolcról, hogy van ott egy jó felépítésű játékos, akit Kiss Lászlónak hívnak.

Valaki megnézte a miskolciak egyik meccsét és megerősítette, hogy a Kiss nevű labdarúgó jól játszott (itt játszott ekkor Kiss II. László). Az átigazolási határidő lejárta miatt gyorsan kellett cselekedni… Felkeresték tehát Kiss Lászlót, hogy a Ferencváros szeretné leigazolni. A játékos boldogan írta alá az átigazolási lapot, hiszen gyerekkora óta szimpatizált az FTC-vel. Aztán csak hetek múlva derült ki, hogy az ajánlólevél ugyan Miskolcról jött, de az a Kiss diósgyőri színekben játszott … Tovább olvasom

Kovács János

Kovács János

Ha szóhoz jutott, sorozatban szerezte a gólokat tartalékcsatár létére. Már a bemutatkozó meccsén is gólt szerzett, majd az első tétmérkőzésén (mindjárt két gólt lőtt az Újpestnek) is eredményes tudott lenni, de különösen a túrameccseken lőtte góljait. Egyike azon FTC játékosoknak, akik több gólt lőttek az NB I-ben, mint ahányszor pályára léptek (11 mérkőzés / 12 gól).

Kovács átigazolása a Fradihoz, nem mindennapi módon történt.

1929. januárjában a Wiener AC-hoz nyújtotta be átigazolási kérelmét. Miután már a WAC tagjai közé tartozott, a Ferencváros nevében Szigeti Imre a futballszakosztály elnöke felkereste a bécsiek vezetőjét és kérte, adják át a szombathelyi csatárt. Mivel ők azonnal kiadták, nem volt nehéz rájönni, hogy az egész nagy „dribbli” a fradisták kívánsága szerint történt. Szigetiék így kívánták megszerezni a játékost.

Tovább olvasom

Kökény József

Kökény József

– Hol, hogyan kezdődött labdarúgó pályafutásod?
– Cegléden, 14 éves koromban kezdtem a Vasutasban. Előtte a bátyám is ott játszott, aki nagy-nagy tehetség volt, az ifi válogatottba is meghívták, aztán Szegeden folytatta. Én 18 éves koromban kerültem fel Budapestre, az Előréhez igazoltam. Két szép évet töltöttem ott, amikor megkeresett az SBTC. Már-már úgy volt, hogy Salgótarjánba igazolok, amikor a Fradiból is megkerestek. Monostori Karcsi bácsi és Del Medico Toncsi bácsi hívtak az Üllői útra. Aztán egy Park szállóbeli beszélgetés végén igent mondtam. Tovább olvasom

Tóth “Potya” István

Tóth Potya István

Az ifjú Tóth István a Keleti pályaudvar melletti, úgynevezett „nyolcházban” nevelkedett. Az örökké mókázó, rendkívül ügyes gyermekre felfigyeltek a BTC vezetői is, 13 évesen már a klub játékosa volt. Amikor 1906-ban a BTC-ből többen kiléptek és megalapították a Nemzeti Sport Clubot, Pista a távozókkal tartott. Az új egyesület, amelynek már fő erőssége, 1909-ben megnyerte a II. osztályú bajnokságot és az  I. osztályba került. A legjobbak között tovább folytatták a jó szereplést: az FTC és az MTK mögött a 3. helyen végzett az NSC! Tóth István, a csapat legjobbja bekerült a válogatottba is! 1911 jelentős fordulatot hozott az életében. Leérettségizett, majd belépett az FTC-be.

Tovább olvasom

dr. Borbás Gáspár

borbas-gasparAz FTC legendás balszélsője szerezte az FTC első bajnoki gólját (1901. április 21. FTC – MUE 3-5), a magyar válogatott első gólját (1903. április 5. Magyarország – Csehország 2-1) és ő volt az első a magyar labdarúgók közül, aki doktorált (1908-ban ügyvédként szerzett doktori oklevelet, majd ügyvédi szakvizsgát tett).

Továbbá ő volt az első nemzetközi színvonalat elért, kiváló képességű csatárunk is. 181 cm-es termetével kimagaslott a szélsők közül. Pompás labdakezelés, sima labdavezetés és nagy gyorsaság jellemezte játékát. Több jelentős atlétikai versenyen is diadalmaskodott a legjobb hazai rövidtávfutók ellen. Kellő időben és pontos beadásai rengeteg gólt eredményeztek. Európa legjelesebb balszélsői között emlegették. Schlosser Imrével együtt határainkon túl is hírneves balszárnyat alkotott. Még az “utolérhetetlen” angolok elismerését is kivívta. Tovább olvasom

Furmann Károly

Furmann Károly

Igen jó képességekkel megáldott labdarúgó volt. Tökéletes technika, pompás helyezkedés, ötletesség, könnyedség és példás sportszerűség jellemezte a játékát. Két hiányosság akadályozta meg abban, hogy a legnagyobb fedezetek közé emelkedjen: nem volt elég gyors és erőteljes. Passzolni viszont úgy tudott, ahogy kevés magyar fedezet. Tovább olvasom

Budai László

budai-laszlo-6A sok sikert aratott „arany­csapat” jobbszélsője Kocsis Sándorral együtt világ­hírű szárnyat alkotott. Kettőjük összeszokottsága (szinte minden edzés után még vagy egy órát gyakorolta a híressé vált ferencvárosi jobbszárny ezt a specialitását) min­taszerű volt. Szinte egymás gondolatait is ismerték. A zömök, lendületes, bátor labdarúgó nagy gyorsasága kitűnően érvényesült ebben a környezetben. „Behunyt szemmel” is tudta, hogy Kocsis mikor és hová íveli vagy lövi eléje a labdát, amellyel azután villám­gyorsan elszáguldott — akár az alapvonalig. Pontos beadásaival — amelyekből társai, főleg Kocsis, sok gólt értek el — mesterien értett a támadások ered­ményes befejezéséhez. Erőteljes lövéseivel gyakran veszélyeztette az ellenfél kapuját. Roppant hasznos, fáradhatatlan, a mezőnyben is nagy munkát vállaló játékos volt. Tovább olvasom

Gyulai László

gyulailaszlo

A MÁVAG csapatából érkezett az Üllői útra és „karácsonyi ajándékként”, 18 évesen játszott először a Ferencvárosban.

1944 őszén már rendszeresen helyet kapott, mint jobbösszekötő és sorra lőtte is a „hadigólokat”.

1945 tavaszán pedig az ő nevéhez fűződik a zöld-fehérek első világháború utáni győztes gólja (FTC – UTE 1:0)!

A B-közép természetesen szívébe zárta az ifjú csatárt és csak a szeretet jeléül „Srác” néven becézték…

Zsonglőrszerű technikájával, nagy munkabírásával elkápráztatta a korabeli nézőket. Tovább olvasom

dr. Juhász István: 72

Juhász István

Csakúgy, mint Géczi, a Jucinak becézett dr. Juhász István is három­szor szerepelt nemzetközi kupadöntőben (1965: VVK, 1968: VVK 1975: KEK), amit e kettősön kívül egyetlen más itthon játszó labda­rúgónk sem mondhat el magáról.

Jó okkal írták róla 1969-ben, hogy „gólképes csatárból lett válogatott középpályás”, eleinte ugyanis Var­ga, Albert, Rákosi meg Fenyvesi társaként tűnt fel a támadóalakzat­ban (élete első NB I-es meccsén rögtön 4 gólt szerzett!), és csak utóbb húzódott hátrább, Orosz Pállal egy vonalba. Orosz után Szűcs Lajos, majd Bálint és Vépi lett a partnere a fedezet-, illetve középpályássorban, hogy aztán az újhullám (Nyilasi, Ebedli, Takács, Onhausz) feltűnésével – nemcsak a klubot, az országot is el­hagyva – vegye a kalapját.

Az Alsónémediből induló Juhász az FTC egyik kölyöktoborzóján akadt fenn a rostán. Fénykorában elsősorban harcos felfogása és nagy munkabírása miatt szerették az edzők. Tovább olvasom

Kohut Vilmos

Kohut Vilmos

A villámgyors szentlőrinci legény, már 16 esztendősen a SZAC középmagyar kerületi bajnokságban szereplő első csapatában vitézkedett. A zömök, erőteljes játékos szélvészgyors elfutásaival és hatalmas erejű lövéseivel vívott ki magának Európa szerte nagy hírnevet. Bal lábbal a legváratlanabb helyzetekből is olyan erővel és pontossággal lőtt, mint talán senki más. Az alapvonal közvetlen közeléből az úgynevezett Kohut-szögből szédületes erejű, szemmel alig követhető lövéseket zúdított a kapura.  Ezeknek a bombáknak olyan neves áldozatai voltak, mint a csehszlovák Planicka, az osztrák Hidden, az olasz Combi… Kohut fáradhatatlan harcos, nagy küzdő volt, az utolsó leheletéig hajtott, legyen szó bármilyen tétű mérkőzésről. Tovább olvasom

Henni Géza

Henni GézaA jó alakú, nyúlánk játékos adottságai és képességei alapján a legjobb magyar kapusok méltó utódjának mutatkozott. Könnyed, villámgyors mozgása, ruganyossága (ha szaltózott, lábával a felső kapufát is elérte), kitűnő reflexei, labdabiztonsága és bátorsága vetélytársai fölé emelték Grosics Gyula feltűnéséig. Hajlamos volt azonban pózolásra, ami gyakran hibák forrásává vált.

Tovább olvasom

Amsel Ignác

Amsel Ignác

Az FTC első klasszis, válogatott kapuvédője erős fizikumú, gyors mozgású és vakmerő őre volt a hálónak. Nagyszerű ütemérzékével, jól időzített kifutásaival és pompás helyezkedésével szinte vonzotta a labdát. Ezért a tulajdonságáért kapta kortársaitól a “Pók” becenevet.

Amsel a KAC ifi csapatában kezdte pályafutását, majd 1921-ben a Kispest vendégszereplése alkalmával Békéscsabán maradt és ott az Előre kapuját védte. A magyar labdarúgás történetében Ő az első vidéki játékos aki bekerült a válogatottba. Amsel Ignác a lengyelek elleni találkozón a II. félidőben Zsák helyett védett. Tovább olvasom

Hírfolyam
OLDALAK
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
Következik: 09.23. 18:00 FTC-DVTK (Stream:m4sport.hu)
FACEBOOK:
HOST:
FOTELSZURKOLÓ