Bajnokok Ligájára hangolva – 1. rész: a BEK időszaka

A Fradi számára július 10-én indul útjára a Bajnoki Ligája 2019/20-as sorozata a bolgár FC Ludogorec elleni mérkőzéssel. A felfokozott érdeklődés (teltház közeli esemény várható), a felkészülési időszak eredményessége, a csoportkör iránti “vágyakozás”, az egyre jobb formát mutató és egyre tudatosabb játékot produkáló csapat bennünket is arra ösztönzött, hogy egy kis múltidéző barangolással hangolódjunk a BL rajtunkra. Ha most feltennék az “egymilliós forintos” kérdést: a Fradi hányszor szerepelt a Bajnokok Ligájában (+BEK), kapásból valószínűleg nagyon kevesen tudnák rá a választ. Természetesen, aki tudja, hogy mikortól indult el a legrangosabb európai sorozat, onnan már nem olyan nehéz a megfejtés, hiszen csak számba kell venni a bajnoki címeink számát…Vagy talán még sem nyernénk meg ezzel a számolással a főnyereményt? Ha csak annyit tudunk, hogy a BEK valamikor az ötvenes években indult útjára, akkor a számunkra oly keserű időszak utáni talpra-állás első lépcsőfoka az 1962/63-s bajnoki címünk volt. Onnan meg egy gyors számfejtés: 1964, 1967, 1968, 1975/76, 1980/81, 1991/92, 1994/95, 1995/96, 2000/01, 2003/04, 2015/16 és a harmadik csillagot jelentő 2018/19. Ez 13 indulást jelent, mégis a következőben “csak” 11-re tudunk visszaemlékezni. Az idei alapból kiesik (itt még “üresek” a könyvlapok), így marad egy, de vajon melyik a kakukktojás? A következőkben erre választ kapunk, de a “tanmenetet” követve, menjünk szépen időrendi sorrendben.

Az UEFA Bajnokok Ligája elődje, a Bajnokcsapatok Európa-kupája (BEK) 1955-ben indult útjára. Azóta rendezi meg rendszeresen az UEFA évről évre az európai elit klubcsapatok tornáját. A torna az 1992/93-as szezonban vette fel az UEFA Bajnokok Ligája (BL) nevet, és ezzel együtt a rendszer is átalakult. Az UEFA bevezette a korábban csak világversenyeken használt csoportküzdelmeket, amivel izgalmasabbá, nem utolsósorban pedig még nagyobb üzletté tette az addig egyenes kieséssel működő legnagyobb európai kupasorozatot. Ehhez párosul még az a “indulási-kiemelési” rendszer, mely nem csak a bajnoki cím megszerzéséhez köti a részvételt, hanem az országokra vonatkozó UEFA-együttható alapján felállított rangsortól is függ, hogy az adott ország hány csapatot, és azokat melyik fordulóban vagy éppen egyből a csoportkörbe „sorsolják”. Ezzel már csak papíron bajnokok versengése a sorozat. Eddig a legtöbb elsőséget a Real Madrid szerezte (13) és hozzájuk tartozik még egy említésre méltó rekord is: a BEK 1955-ös bevezetése után 5 alkalommal zsinórban a királyi gárda szerezte meg az elsőséget. Magyar bajnokként először az MTK (akkor Vörös Lobogó néven) indult az 1955/56-os kiírásban.

A Fradi először az 1962/63-ban megszerzett bajnoki cím után vált jogosulttá a részvételre. 14 éves pauza után nyerte meg Mészáros József csapata a bajnokságot, mely az idők folyamán egy kissé feledésbe merült, pedig a klub történetében az egyik legfontosabb állomása volt. A sötét ötvenes évek után nem csak bajnokságot nyertünk, de leraktuk a hatvanas évek aranycsapatának az alapjait. Mészáros József irányítása alatt egy olyan csapat körvonalazódott mely az elkövetkezendő években nem csak a magyar, de a világ labdarúgásának is az egyik meghatározója lett. És bár nagy reményekkel vágtunk bele az 1963/64-es BEK sorozatba, amit az egyre jobb erőt képviselő csapat valamint az 1963-es VVK szereplésünkre alapoztunk (az elődöntőig jutottunk), sajnos már az első fordulóban elvéreztünk a török Galatasaray ellenében. Isztambulban egy “tragikusan” rossz játékkal 4:0-ra kaptunk ki és bár a visszavágón egy botrányokkal tarkított mérkőzésen Albert két góljával szépíteni tudtunk, de a továbbjutni már nem sikerült.

Egy kis botrány a sok közül. Edző, elnök, gyúró – civilek a pályán. Hátul Musztafa fohászkodik Fenczl-hez!

1964-től hűen követve a szovjet modellt a magyar bajnoki rendszer is (újra) áttért a naptári év szerinti lebonyolításra, mely egy kissé megbonyolította a csapatot helyzetét a nemzetközi porondon. Ezért az 1964-ben megszerzett bajnoki címünk jogán az 1965/66-os BEK sorozatba kaptunk “besorolást”. És ha már 1965, akkor egyetlen Fradival kapcsolatos megemlékezésből sem maradhat ki június 23-a, Torino, a Juventus elleni VVK-győzelem, mely klubszinten a mai napig a magyar labdarúgás legnagyobb sikere. Mozgalmas időszak volt, zajlott a bajnokság, mellette a VVK menetelés és még “ki sem hűlt” a győzelem utáni öröm, 1965. augusztus 29-én már Reykjavikban léptünk pályára a BEK sorozat első mérkőzésén. Az izlandi bajnok ellen csak a különbség volt kérdéses és az idegenbeli 4:1-s győzelem után a visszavágón igazi gólfesztivált rendeztek Mészáros József tanítványai. A Népsport “sétarepülésnek” nevezte a győzelmet, mely inkább egy totális kiütés volt, benne 9 gól, melyből Albert Flóri egymaga ötöt termelt, rajta kívül még Novák Dezső duplázott (mindkettő bombagól volt!), és Varga Zoli sem akart lemaradni, a legendás 8-as is kétszer vette be az izlandiak kapuját.

1966.03.02., Internazionale,
Novák 11-es gólja

A következő forduló már nehezebbnek ígérkezett és nem csak az ellenfél miatt. Néhány hónappal a VVK-győzelem után Mészáros József, a Ferencvárosi labdarúgás legendája (játékosként és edzőként) váratlanul távozott a Fradi kispadjáról (a valódi okot a mai napig homály fedi). Helyét az év végéig Vilezsál Oszkár vette át, aki játékostársa és játékosa is volt Mészáros Józsefnek. A Panathinaikosz elleni első mérkőzés a Népstadionban nem is sikerült valami fényesen. Hiába játszottunk fölényben, hiába dolgoztunk ki több helyzetet, a góllövés 1965. október 10-én nem jött össze Albertéknak. Ami hazai pályán nem ment, idegenben már igen. Október 17-én nagyszerű játékkal nyert Athénban a visszavágón a Ferencváros, s így a BEK legjobb nyolc csapata közé kerültünk. Góljainkat Karába, Fenyvesi dr. és Albert szerezték. Az 1966-os évet már Tátrai Sándor irányításával kezdte a csapat, melyre február 23-án az év legnehezebb feladata várt. Milánóban, a kor egyik legjobb csapata, az előző két év BEK győztese, az Internazionale ellen kellett volna kiharcolni a továbbjutást. A felkészülés elején járó Fradinak nem sok esélyt adott az olasz bajnok. A négygólos vereség után a sajtó elég éles hangon kritizálta nem csak a Fradi játékát, de az egész magyar labdarúgást: “az öreg iskola bukott meg”, “technikánk túlzottan körülményes”, “a 4-2-4-et nem így kell játszani”…ilyen címek jelentek meg a hasábokon. A visszavágón ennek ellenére közel 80 ezer szurkoló zsúfolódott a Népstadion lelátóin. Kíváncsiak voltak a “fenomén” olaszokra és titkon reménykedtek, hogy a Fradi valami csodát fog végrehajtani. 60 percig az esély benne is volt a levegőben, a Fradi végigtámadta ezt az időszakot, Novák Dezső büntetőjével vezettünk is, voltak lehetőségek újabb gólokra, de a helyzetek kimaradtak, az olaszok meg a 64. percben büntettek. 1:1 lett a vége, az Inter játszhatott a döntőbe jutásért.

1967 és 1968, a hatvanas évek második Fradi aranykorszaka. A kispadon Lakat Tanár úr, a pályán meg a: Géczi – Novák, Mátrai, Páncsics – Juhász, Szűcs – Szőke, Varga, Albert, Rákosi, Katona alkotta legendás 11, mely remek játékkal és magabiztosan nyerte meg az 1967-es bajnokságot és jogot nyert az 1968/69-es BEK sorozat indulására. A két eltérő lebonyolítás miatt (nyugaton továbbra is az ősz/tavasz rendszer volt érvényben) 1967 őszén és 1968 tavaszán még a VVK sorozatban szerepeltünk (kivertük a Zarogozát, a Liverpoolt, a Bilbaót, a Bolognát, a döntőben a Leeds United állította meg a menetelést). A BEK sorozatba az 1968/69-s szezonban lettünk volna érdekeltek és általános vélemény volt, hogy ott is sikert érhetett volna el a csapat. Sajnos a történetelem közbeszólt. A csehszlovákiái események, a Varsói Szerződés országainak katonai bevonulása miatt az UEFA megváltoztatta a sorsolást, amit a Szovjetunió nyomására a többi szocialista ország nem fogadott el, mely azzal járt, hogy a Fradi sem lép(het)ett pályára. Így vált az 1968/69-es kiírás “kakukktojássá”.

1968 így is eredményes lett, VVK döntő és bajnoki címvédés… és lehetőség az 1969/70-es BEK indulásra. 1969 is jól indult, május közepéig veretlenül vezettük a bajnokságot, majd jött az Újpest elleni vereség, ami megtörte a lendületet. Már a CSZKA Szófia ellen az első fordulóban is rezgett a léc. Szeptember 17-én Szófiában 2:1-re kikaptunk és az október 1-i, Népstadionbeli visszavágón a 60. percben még “egyenlő” volt összesítésben az állás, majd jött Rákosi szemfüles gólja, mely után a bolgár csapat lélekben fel is adta a továbbjutás esélyét. A végén még büntetőből Szőke a negyedik gólt is megszerezte, így 5:3-s összesítéssel jutottunk tovább. A második fordulóban a sors “megrendelte” az előző év VVK-döntőjét, újból a Leeds United jelentette a végállomást. A különbség sokkolta a szurkolókat. Idegenben és hazai pályán is 0:3. Majd néhány nap múlva jött a bajnokság utolsó fordulója, a Honvéd elleni 2:5, mely után Lakat dr. lemondott. Ezzel az “Aranylábú gyerekek” dicsőséges korszaka végett is ért.

A következő BEK szereplésre 7 évet kellett várnunk. A Dalnoki Jenő “csikócsapata” nagy meglepetésre (de teljesen megérdemelten) nyerte meg az 1975/76-os bajnokságot és nyert jogot a BEK indulásra. Az első fordulóban a luxemburgi Jeunesse Esch ellen két könnyed győzelemmel léptünk tovább. Az Üllői úton 5-1 (az első gólt a luxemburgi csapat szerezte), a visszavágón maradt a négygólos különbség, csak eggyel többet lőttünk és eggyel többet kaptunk (6-2). 1976. október 20-án, a második fordulóban a kelet-német Dynamo Dresdent fogadtuk az Üllői úton. 30 ezer fanatikus szurkoló, kiváló mérkőzés és Onhausz góljával Fradi győzelem. Még sem ez maradt meg a szurkolók emlékezetében, hanem Nyilasi Tibor sérülése. A 62. percben a német védő a labda helyett Nyílt fejelte le, ölbe vitték le a pályára a Fradi nyolcasát, aki rövid ápolás után még talpra állt, de a mentőautó előtt ájultan esett össze. A Sportkórház után az Amerikai úti idegsebészetre vitték ahol 10 napon át kezelték, majd utókezelésre visszakerült a Sportkórházba. 1976-ban már nem is lépett a pályára. Ez a tény meg rányomta a bélyegét a csapat játékára is. A BEK visszavágón a Dresden kíméletlenül kihasználta a Fradi védelem hibáit és magabiztosan 4-0-ra nyert és továbbjutott.

Pogány büntetőből

A következő és az utolsó BEK fellépésünkre 5 év múlva került sor. Ha a Dalnoki Jenő fémjelzett “csikócsapat” bajnoki címénél a váratlant írtunk, akkor az 1980/81-es bajnoki címünk is a meglepetés kategóriájába (az előző szezonban a hatodik helyen végeztünk) sorolható … és persze Novák Dezső kiváló edzői munkájára és Nyilasi Tibor csúcsformájára, aki 30 góllal “papíron” ezüstcipős lett, de a valóságban aranyat érdemelt, de a bolgárok unfair módon előzték meg Nyílt. 1981 ősze már nem indult jól. A Banik Ostrava elleni első mérkőzésig 6 forduló ment le a bajnokságból: 3 győzelem, 3 vereség, melyből kettő a BEK mérkőzés előtti hetekben. Ettől függetlenül a szurkolók kitartottak, 30 ezren várták a csapat nemzetközi bemutatkozását, mely a 75. percig álomszerűen alakult. Pogány először a 23. percben lőtt laposan a hálóba, majd egyéni akcióból növelte kettőre az előnyünket. A második 45 perc is remekül indult, Szokolai csukafejesével már 3-0-ra vezettünk. Örömmámor, örömkönnyekkel fűszerezve…melyből a végére csak a könnyek maradtak. A 75. percben egy megpattanó szabadrúgás, majd Jancsika szabálytalan szerelése a büntetőterületen belül, és máris 3-2-t mutatott az eredményjelző. Ezzel a továbbjutás esélye is csökkent, majd október 30-án a visszavágón 15 perc alatt el is dőlt. “Kishitűen nem lehet” – írta a Képes Sport helyszíni tudósítója – “Még harminc méter magasról, a lelátóról is látszott, a Ferencváros játékosai eleve kilátástalannak vélték Ostravában a küzdelmet.” A vége 0-3, ezzel már az első fordulóban elbúcsúztunk a nemzetközi szerepléstől.

És a BEK-től is. Az UEFA illetékesei az európai topcsapatok támogatásával (plusz a feltörekvő TV állomások és a focit tetemes összeggel támogató szponzorok nyomására) az 1992/93-as szezontól átalakította a lebonyolítási rendszert és UEFA Bajnokok Ligájaként folytatódott a sorozat. Bevezették a selejtezőket, majd jött a sokak álma (köztük a miénk is) a csoportkör, mely nem csak nagyobb hírnevet, de sokkal több pénzjutalmat is hozott magával. Számunkra egyrészt jókor alakították át, hiszen már az első évben bajnokként “selejtezhettünk”, másrészt meg…

De erről majd beharangozó, visszatekintő írásunk második részében olvashattok.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
OLDALAK
Ranglisták és statisztikák:
Következik: 07.17. 19:30 BL selejtező FC Ludogorec-FTC (TV: M4)
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
FOTELSZURKOLÓ
Novák Dezső Utánpótlás Emléktornák
FACEBOOK:
HOST