„Egy asztalnál ülhettem a nyugatnémet sztárokkal” – Thomas Doll

20140618-doll-thomas

Csupán nyolc játékos szerepelt a keletnémet és az egyesítés utáni német labdarúgó-válogatottban, egyikük Thomas Doll, a Ferencváros vezetőedzője. E-mail interjúnkban kijelentette: kölcsönös volt a tisztelet a kelet- és nyugatnémetek között. Doll úgy véli, szerencséje volt, mert a Bundesligában focizhatott, és mivel keményebben dolgozott, mint a nyugatnémetek, könnyű volt adaptálódnia az össznémet válogatott szintjéhez. Mostani csapatáról, a Fradiról viszont egy szót sem kívánt mondani.

Ön a keletnémet és az „össznémet” válogatottban is szerepelt. Volt-e az 1990 utáni német válogatottban keletnémet „klikk”? Hogyan viszonyultak az egykori nyugatnémetek a keletről érkezett csapattársakhoz?
Őszintén megmondom, nagyon pozitívan. Nagyon jó volt a hangulat, egy asztalnál ülhettem azokkal a sztárjátékosokkal, akik egyébként szeretettel fogadtak, és ez általánosságban is igaz volt, nem csak kifejezetten rám vonatkozóan. A tisztelet oda-vissza működött.

Jobban megértette-e magát a keletnémet társakkal? Volt-e különbség mentalitásban, önbizalomban, stílusban a keletnémet és nyugatnémet játékosok között?
Nem jellemző, ugyanolyan jó viszonyom volt minden játékostársammal. Az viszont tény, hogy a nyugatnémet játékosoknak általában nagyobb volt az önbizalmuk.

Hogyan érkezett az első edzésére, volt-e önben nyugtalanság amiatt, hogy a nyugatnémetekkel kell egy csapatban játszania?
Azért a Bundesligában eltöltött évek során elsajátítottam egyfajta magabiztosságot, ami az új szituációkban – mint amilyen ez is volt – nagyon sokat segített. Az edzések fantasztikusak voltak, a média mindig nagyon kíváncsi volt ezekre, és mindenkire egyformán fókuszáltak, nem volt kivételezés azokkal, akik úgymond sztárjátékosoknak számítottak.

Hogyan tudtak túllépni ezeken a különbségeken?
Nagyon egyszerűen, én már csak a habitusomból adódóan is.

Mit gondol, miért nem sikeresek a német klubfutballban az egykori NDK csapatai?
Sajnos hibákat hibákra halmoznak például a játékosigazolások terén, a vezetőséget a saját érdekeik vezérlik, és az is elmondható, hogy nehezen tudják megoldani a financiális hátteret biztosító szponzorok felkutatását.

Érződik-e még a mai német futballközegben, hogy ki kapott keleti vagy nyugati nevelést? Érte-e, éri-e önt hátrányos megkülönböztetés amiatt, hogy Malchinban, és nem mondjuk Münchenben született?
Nem hinném. Az akadémiák elég magas színvonalon tevékenykednek már. Engem nem ért semmilyen megkülönböztetés. Hasznomra vált, hogy mindig keményen meg kellett dolgoznom mindenért, a szüleimnek szinte semmijük nem volt, amikor én focizni kezdtem.

Összességében sikertörténetnek tartja-e a német újraegyesítést?
Igen, abszolút. Ugyanakkor nagyon sok embernek nagyon nehéz volt, de rám profi sportolóként nem volt akkora hatással.

Mit gondol, milyen a német futball evolúciója? A védekezésen alapuló, kemény játékkal eredményes labdarúgástól a szép és élvezhető támadójátékkal operáló fociig jutottunk?
Rengeteget tanultunk a világ futballkultúráitól taktikailag és technikailag is. Nagy a fejlődés; ha megnézi, például az utánpótlás-válogatott játékosokon már lehet látni ezt a fejlődést, ez nagyon örömteli.

Kik felelnek a német futball jelenlegi stílusáért, melyek a fejlődés kulcsmomentumai? Mit gondol, milyen hatása van (vagy lesz) annak, hogy egy olyan kaliberű edző dolgozik a válogatott derekát adó Bayernnél, mint Josep Guardiola?
Guardiola nagy tiszteletet vívott ki azzal, hogy egy teljesen más, az addigiakkal össze nem hasonlítható futballstílust hozott a Bayern Münchenhez, ennek mindenképp nagy és pozitív hatása kell, hogy legyen a német futballra.

NÉVJEGY

Thomas Jens Uwe Doll 1966. április 9-én született a kelet-németországi Malchinban. A támadó középpályásként a keletnémet és az egyesítés utáni német válogatottban egyaránt szereplő focista a Lokomotiw Malchinban kezdte ifikarrierjét, majd a Hansa Rostockban és a Berliner Dynamóban focizott, mielőtt a Bundesligába szerződött volna. Az 1990-1991-es szezont Hamburgban töltötte, majd három évig az olasz Laziót erősítette. Ezt követően szerepelt 2-2 szezont az Eintracht Frankfurtban és a szintén olasz Bariban, mielőtt visszatért volna a Hamburgba, ahonnan 2001-ben vonult vissza.

Egyből edzőnek állt, 2002-ben a Hamburg második csapatát irányította, majd 2004-től az első csapat kispadján ülhetett. Első évében megmentette a kieséstől a csapatot, amellyel behúzta az Intertotó Kupát is. Második szezonjában harmadik, Bajnokok Ligája-csoportkört érő helyen végzett, ám a következő szezonban fél távnál utolsó helyen állt a Hamburg, amely kirúgta 2007 februárjában. Ezt követően a Borussia Dortmundnál helyezkedett el, kiszemelte Hajnal Tamást, ám mire a magyar középpályás megérkezett, a csapattal 13. helyen végző Doll elhagyta Dortmundot. Németország után a török Genclerbirligi és a szaúdi Al-Hilal következett, majd 2013. december 18-án a Ferencváros vezetőedzője lett.

Szerettük volna megkérdezni Dollt arról is, hogy miként értékeli a Ferencváros idei, nem túl acélos teljesítményét, ám erre nem kívánt válaszolni. Hajnal Tamással kapcsolatban – aki egy ideje a Ferencvárossal edz – arra voltunk kíváncsiak, hogy ismét szerződtetné-e, viszont a klub csak annyit közölt: nincs napirenden a magyar középpályás leigazolása.

(Földi Bence, vs.hu)

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  • a “hibàkat hibàra halmozàs a jàtékosigazolàsok terén” egy érdekes megfigyelés Dolltòl.

    Egy kelet Euròpai tüneményrôl lenne szò itt ?

    Zsinòrban aztàn a màsik megjegyzése: A szponzorok felutatàsa.

    A nem beavatott szurkolò talàn itt véli feltalàlni a hullàmvölgyeket, melyekbe hihetetlen mòdon sokszor àtmegy bàrmelyik (nem csak a Fradi) Magyar csapat.

    Az akadémiàk valamilyen kelet-euròpai feltalàlmànyok lennének ?

    Doll mester a vilàgfutballhoz viszonyìtvàn a német focit, az utànpòtlàs-vàlogatottnàl meglmutatkozò fejlôdésekkel gyümölcsezteti az elôbbihez viszonyulò fejlôdését.

    Feltûnt szàmomra, hogy milyen “gyorsan” idomult a Bayern München az ùj edzôhöz. Ez csak Doll edzô nézete, vagy elhallgassàk a nehézségeket ?

    Feltûnt tovàbbà — jò kelet-euròpai mòdon — hogy a célok sokszor szentesìtik az eszközöket. Vagyis nem voltak azok a dolgok, melyek nem lehettek és voltak azok a dolgok, melyek kellettek, hogy legyenek. Ide szàmìtanàm az eltérô felfogàsokat és magaviseleteket is, melyek bizonyàra mindig és mindenütt megvannak.

    Nem mehet el egy ember felett hatàstalanul, hogy két helyen “kirùgtàk”. Olvashattam egy pàrszor az arcvonàsain, hogy sokszor nem azt vàrta, amit a jàtékosai a pàlyàn tenni tudtak.

    Hogy ez nem tôle függött, az biztos, de nem ez a kérdés.

    Ez az internetes-beszélgetés nekem egy embert hozott közelebb, akinek fontosabb a “kell, hogy legyen”, mint az ami van.

    Ez egy folytonos sztressz. Lehet, hogy a Fradinak ez jòt tesz jelenleg. De az ellenfelei is minden meccsen, amelyet ellene jàtszanak, 100 %-ot hoznak.

    Nincs olyan meccs, ahol az ellenfél màr 50 % eladta volna màr a meccset, és jòképet vàgna.

    100 % egy meccsen lehet adni, de minden meccsen nem. Ez a “kell, hogy legyen” dacàra Sem megy.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
OLDALAK
Ranglisták és statisztikák:
EL-csoportkör 2019
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
FOTELSZURKOLÓ
Novák Dezső Utánpótlás Emléktornák
HOST