Feljegyzések a fotelból – Egy nagyon fontos döntetlen

Nem tagadom, szeretem az olyan ellenfeleket, akik mindent elkövetnek annak érdekében, hogy a Ferencváros minél jobb eredményt érjen el a bajnokságban. A tavaszi szezon egyetlen pozitívuma számunkra, hogy gyenge teljesítményünk ellenére két fordulóval a zárás előtt még mindig van esélyünk a dobogó harmadik fokára lépni, és ezzel kilépni a nemzetközi porondra. Egyedül a Paks nem tartotta magát a „játékszabályhoz” és nem volt hajlandó a Fradinak kedvezni (pedig ők is zöld-fehér mezben tündökölnek), de többiek folyamatosan figyeltek arra, hogy kövessék a botlásainkat.

Ennek fényében úgy mehettünk Szombathelyre, hogy egy döntetlennel már megválthatjuk a jegyünket, persze ehhez az utolsó fordulóban a Pápa ellen még érvényesíteni kell a jegyünket, de a Szentélyben akkor olyan „lelki terror” alá helyezhetjük az amúgy is megroggyant Véber alakulatot, hogy a végén ünnepelhetjük azt a szezont, mely valószínűleg nem fog aranybetűvel a történelmünk lapjai íródni.

De mielőtt rátérnénk a mai meccsre nem mehetünk el szó nélkül a kézilabdás lányok fantasztikus sikere mellett! Keresem a szavakat, de talán nincs olyan szó, mely kifejezheti azt az érzést, ami minden Fradista szívét áthatotta a KEK diadal hírére. A lányok példát mutattak a Fradi szív erejéből és megmutatták, hogy rendezett viszonyok között, igenis lehet nemes célokat kitűzni és azokat el is lehet érni. A sikerük minden Ferencvárosi számára példa és köszönet érte!

Bíztam abban, hogy a lányok sikere valamilyen szinten át fog ragadni a fiúkra is és bár a győzelem lett volna az igazi, de egy döntetlent előre elfogadtam volna. Magával a csapat összeállításával nem nagyon szoktam foglalkozni, most is csak annyit jegyzek meg, hogy az összeállításunk is arra utalt, a szakmai vezetés is inkább döntetlenre „játszik”. Az első félidő igazolta is a sejtésemet, hiszen azon kívül, hogy megpróbáltuk kapunk előtt elhárítani a veszélyeket, mást nem nagyon tettünk egy esetleges győzelem érdekében. Szerencsére ehhez a Haladás is jó társnak bizonyult, és bár többet kezdeményeztek, de igazi helyzetet nem nagyon sikerült kialakítani Ranilovic kapuja előtt. Ennek ellenére megszerezhették volna a vezetést, de a hazaiak kapitánya olyan flegmán akarta a büntetőt (mely jogos volt) értékesíteni, mintha Messi hasonmása lenne. Pedig messze nem az, fölé is „pöckölte” a labdát, amit szépen meg is köszönünk neki.

A játék helyett ezek után a játékosok inkább egymással voltak elfoglalva, néha egy nápolyi sikátornak véltem a pályát ahol a játékosok több évtizedes sérelmekért lábbal, kézzel és könyökkel próbálnak elégtételt venni egymáson. Csizitől még vért is vettek (megjegyzem az ilyen szabálytalanságért mi már kaptunk piros lapot), Schembrit és Moralest még a szokásosnál is többször „bodicsekezték”, igaz a kis argentin sem maradt adós, így a félidőben azon izgultam, hogy vajon melyik játékosunk fog begipszelt lábbal kijönni a második félidőre.

Szerencsére mindenki egészségesen jött ki és talán meg is nyugodott a csapat, hiszen valamivel jobban kezdtük a második félidőt, mégis gólt kaptunk. Egy újabb jogos büntető jött, amit pechünkre már nem a „messipotló” Tóth Péter végzett el, így ismét futhattunk az eredmény után. Teljes káosz akkor sem lett volna, ha nem sikerült kiegyenlíteni, de a csapat jelenlegi állapotában nem hiányzik egy rájátszás a Debrecennel. Rósa nagyszerű gólja még nem biztosíték arra, hogy elkerüljük az „ismétlést”, de talán nyugodtabban készülhetünk a mindent eldöntő mérkőzésre a Pápa ellenében. Talán nagy szavak a „mindent eldöntő” kifejezés, de mi, akik átéltük a 2010/11-es szezont, tudjuk, hogy itt sokkal többről van szó, mint a nemzetközi kupában való indulás lehetősége.

De most hagyjuk az értékelést, azzal még ráérünk, hiszen az utolsó fordulóban még minden szépre fordulhat, és ha megszerezzük a harmadik helyet, akkor a sok rossz emlék úgy fog köddé válni, mintha soha meg nem történt volna. A mai döntetlen Szombathelyen ezért is volt fontos, ezért is örömteli (bár Prukner mester a meccs végén még mindig bizonytalanságot sugallt, amit igazából nem nagyon értek) és ezért is nem nagyon foglalkozom magával a játékkal, mely ismét hagyott kívánni valót maga után, de ezt lassan már megszoktuk. Legyintünk és elintézzük annyival, hogy az eredmény a fontos és az, amit a tabella mutat majd a bajnokság végén.

A legyintésünk elhagyásához a Pápa ellen győzni kell. Bármi áron. Csúszva, mászva, ha kell bevetve az utcai harcosok stílusát. Biztos vagyok benne, a szurkolókon nem fog múlni. Több ezer kéz fog a magasba lendülni, több ezer torok fog dübörögni, több ezer szív fogja pumpálni az erőt a játékosok felé. Ma elég volt egy döntetlen, de szombaton győznünk kell, mindenáron!

6 Vélemény a cikkhez: Feljegyzések a fotelból – Egy nagyon fontos döntetlen

  • Nyugodtabb vasárnap estét is el tudtam volna képzelni. Amit a hátvédsor produkál mostanság az már idegborzoló. Az meg a világ kilencedik (ha már Fradisták vagyunk) csodája lesz ha ezzel a katasztrófális tavaszi szezonnal a dobogón tudunk végezni.

  • Neked is igazad van,tény a mostani állomány nem a legjobb,de szerencsére a magyar bajnokság még rosszabb.Igy ha megszerezzük a bronzérmet,nem lesz túl nagy érdem,inkább egy állapot mely hűen visszatükrözi a jelenlegi magyar focit.Ettől függetlenül nagyon örülnék a harmadik helynek,mert igy talán a szponzorok is jobban jönnének.
    Egy dolgot azért nem nagyon értek,eddig az utolsó fordulókban egy időben voltak a meccsek.Most vajon miért nem?Érdekes,hogy mi szombaton játszunk,a többi riválisunk mind utánunk.Vagy talán nem is annyira érdekes, inkább szándékos?

  • Sziasztok! Lalolib és a többiek majd’ minden sorával egyetértek. Igazán két bajt látok: az egyik a pénztelenség, a másik a “játékügyetlenség”… Hálát adhatunk azért, hogy Tóth P. nagyképűen elbénázta a tizit és , hogy Rósa Dini élete lövése épp tegnapra volt időzítve. Az pedig, hogy a Pápa ellen nyerni kell(ene) inkább nyomasztja ezeket a mérsékelten tehetséges fiúkat és szimpatikus anti-Mourinhonkat(Prukner). A tábor hozzáállásával most sem lesz gond, a fiúk hatékonysága pedig sajnos igencsak kérdéses..

  • Érdekes amit írtok.Össze vannak törve?Bár ha belegondolunk,talán Prukner sugallja ezt a mentalitást.A meccs végén is azt mondta,hogy sz@r a döntetlen és vége van mindennek.Ahogy lalolib,úgy én sem értettem miért mond ilyeneket.Nem kell dicsérni a játékot,mert az tényleg nem volt jó,de most abszolute nem az volt a lényeg.Egy pont kellett és az megvan.
    A Pápát meg le kell gyűrni.Nem szükséges ötöt lőni mint ősszel,a lényeg a győzelem és harmadik hely.
    Utána meg el lehet gondolkodni a hogyan továbbon.

  • Rósa gólja fantasztikus volt.
    A srácok annak ellenére, hogy idén talán először, hozták azt az eredményt, amit egy kiélezett szituációban hozni kellett, gyakorlatilag össze voltak törve. Pedig az X most jó eredmény volt. A saját kezükbe vették a sorsukat.

  • Pedig ha láttad volna a játékosok arcát a mérkőzés után, na csak akkor lennél igazából gondba, az az amit abszolút nem lehet megérteni. 100%-os helyzetkihasználással elhoztuk a kötelező egy pontot, és még mindig a mi kezünkbe a döntés. Megjegyezném, hogy itt Szombathelyen nem sokan nyertek tavasszal, és a régi nagyok is megizzadtak rendszeresen. Viszont a játékosok olyan állapotban voltak a meccs után, hogy nem akartam hinni a szememnek, mint aki mindent elvesztett. Nem tudom igazán jól leírni, de valahogy érezni lehet azt, hogy egy pontokat elhullajtó feltüzelt társaság 1000 fokon forrong a dühtől, vagy egy fejét lehajtó kullogó társaság baktat üveges tekintettel a buszhoz. Az egy hét múlva következő meccs nem lesz egy egyszerű ujjjgyakorlat, pedig lehetne fiesztát rendezni, hiszen mégis csak a bronzért játszanak a fiúk. Én azért bízom bennük, hiszen Fradisták vagyunk, vagy mi a szösz.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
Hírfolyam
OLDALAK
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
Következik: 11.25. 19:30 Haladás-FTC (TV:M4)
FACEBOOK:
HOST:
FOTELSZURKOLÓ