Feljegyzések a fotelból – Félrecsúszott szépségtapasz

Ha az elmúlt napokban szerkesztőtársam a rá oly jellemző “határozottsággal” nem hív meg a mérkőzés előtt egy kellemes vasárnapi piknikre, valószínűleg kihagyom az utolsó hazai fellépésünket. A bajnokság eldőlt, bár voltak akik még reménykedtek a Videoton botlásában, de a “sors” már hetekkel ezelőtt eldöntötte a bajnoki cím sorsát. Az éremnek sokak szerint nem kettő, hanem három oldala van (aki olvasta Komlós János szatíra könyvét, az tudja mire gondolok), melyből a szokásos kettőt a csapat követte el a futószalagon kihagyott helyzetekkel, de azzal a bizonyos harmadik oldallal nem nagyon számoltunk. Pedig évek óta benne volt/van a levegőben, azt tudnunk kellett volna, hogy a Fradi kontra MLSZ csörtének egyszer biztosan nőni fog oldalága és valószínűleg akkor, amikor az a legjobban fáj. Össze is jött, a Fraditól elvett 8 pont túl sok volt ahhoz, hogy csapat egyéb botlásaival fűszerezve ne jelentsen halálos mérget. Mentálisan nem voltunk annyira erősek, hogy le tudjuk győzni a 12. ellenfelet is, nem voltak olyan egyéniségek a csapatban akik összetudták volna kapni a társakat, akik “lekiabálják” a fejüket, akik addig űzik-hajtják a többieket, amíg oda-vissza nem szántják fel a pályát. Erre jött az utolsó hazai meccs végjátéka, mely nem csak bizonyította az előbbi állításomat, de el is rontotta 13 ezer szurkoló vasárnapját. De erről majd inkább csak a végén…Visszatérve a vacillálásomhoz, végül is köszönet jár szerkesztőtársamnak, és nem csak a vasárnapi piknikért, hanem azért a pillanatért, amikor is közelítve az aréna felé, minden zöld-fehérbe öltözött. Kapkodtam is a fejem, nem tagadom azt hittem, csak néhány ezren leszünk, hogy elveszett a szurkolók hite, hogy a csalódás erősebb lesz annál az érzésnél, amit úgy hívunk, hogy Ferencváros.

De nem, 13 ezren a lelátón és minden bizonnyal több százezren a tévé készülékek előtt tettek hitet a Fradi mellett, ennyien éreztük azt, hogy most a lelátón a helyünk. Írhatnám, hogy néma tüntetés volt, de akik ott voltak, azok tudják jól, nagyon is hangos volt. Iszonyatosan jól szólt az aréna, egy pillanatra sem éreztük azt, hogy “fölöslegek” vagyunk, pedig még mindig vannak olyanok, akiknek a pénz, az oktondi fegyelmezések, az aránytalan büntetések sokkal fontosabbak mint a szurkoló. Pedig a foci rólunk és nekünk szól, és nem azoknak, akik addig “igyekeztek”, amíg végül is a Videoton begyűjtötte a bajnoki aranyat. Nekem igenis fáj, mert továbbra sem dugva homokba a fejemet tudom, hogy a csapat is sokat tett ezért a második helyért, de ez nem takarhatja el azokat az igazságtalanságokat, melyek a bajnokság hajrájában érték a csapatot.

Ezek után a DVTK ellen egyetlen eredmény volt elfogadható: a győzelem. Nem a három pont miatt, mert annak már nem volt jelentősége, hanem a közös élmény miatt. Mert tegnap nagyon kevesen voltak azok, aki nem érezték át, hogy itt nem arról van szó, hogyan lökjük a vasgyáriakat a gödör mélyére. Nem akarom ismételni magam, bár a végén úgyis meg kell tennem, mert hiába rúgtunk négy gólt, hiába szurkolta végig 13 ezer ember a győzelmet, az a bizonyos szépségtapasz a lefújás után egy kicsit félrecsúszott és kilátszott alóla az, ami ha így haladunk tovább, teljesen elcsúfítja az arcunkat.

Thomas Doll a büntetését töltötte a lelátón, helyette Máté Csaba dirigált (“helyetteskéntvele talán még nem is vesztettünk meccset) , persze ez nem azt jelentette, hogy nem az történt a pályán, amit Doll elképzelt. Az összeállításban egyedül Bőle kezdőbe tétele jelentett újdonságot, csak a statisztikusok tudnák megmondani, hogy ez mikor is volt utoljára. Aztán Pedroso is meglepinek számított, azt hittük őt már száműzte a szakvezetés, ráadásul Sternberg nem is helyettesített rosszul. Botka Blazic mellé rendelése is jó húzás volt (játszott már középen), és talán ott is lenne a helye, így megoldódna a két válogatott jobbhátvédünk megfelelő posztra állítása is.

A mérkőzést nem akarom túl ragozni, mert csak a gólkülönbség volt kérdés, ilyen gyenge, elképzelés és hit nélküli csapat régen lépett az aréna gyepére mint a kieséstől menekülni “akaró” Diósgyőr. Azon a néhány száz lelkes vendégszurkolókon kívül nem nagyon volt olyan, aki hinni és tenni is akart a pontszerzéséért. Fejetlenül, agyatlanul tébláboltak a pályán, néha talán még azt sem tudták, hogy merre is kell támadniuk és a legboldogabb pillanatuk az volt, amikor “kigyulladt” a B-Közép és sötét, átláthatatlan füst borította be a pálya felét. Talán reménykedtek abban, hogy ez a füst soha nem fog felszállni és ezért lefújják a meccset és megmenekülnek a teljes leégéstől. Nem jött össze, 1-2 perc alatt elillant a füst, ezzel a reményeik is a fellegekben landoltak.

A “dugókból” (a húszas, harmincas években becézték így a gólokat) is jött négy, testvériesen elfelezve a két etapot, melyből több is lehetett volna, ha a Fradi is azt akarja. Mert a Paintsil-Bőle-Pedroso-Gorriarán négyes azt csinált a vendégek védelméből amit csak akart, akkor hagyta őket faképnél amikor csak akarta, a kérdés csupán az, hogy miért nem akarta többször? Főleg a második félidőben egy kissé unottá vált a játék, voltak is percek amikor a közönség is többet akart annál, hogy megszerezzük a három pontot. Mert tegnap nem ez lett volna az elsődleges.

Az utolsó percek aztán meghozták a fordulatot, Paintsil kétszer is hülyét csinált a védőkből, egyszer Hajnal lábára varázsolta a pöttyöst, másodszor meg az őt üldöző hátvédnél már annyira felment a pumpa, hogy szerelés helyett lökött egy nagyot Joe-n…Néhány héttel ezelőtt egy ilyen lökésért még nem járt büntetőt, hanem kiállítás. Tegnap, háromgólos vezetésünknél, az utolsó percben már be lehetett fújni. Már a mérkőzés előtt mondtam az Agorában, hogy ma biztosan kapunk egy büntit kompenzáció gyanánt. Bejött a jóslat, annyi különbséggel, hogy én egy “Lanzafame” esetre gondoltam, nem egy sima büntetőre. Aki kiharcolta, az be is lőtte, szólt a hármas sípszó…és félrecsúszott a szépségtapasz.

Nehéz érzelemmentesen arról a negyedóráról írni.

Talpon volt a lelátó, a szurkoló igenis búcsúzni akart, hitet tenni a csapat mellett, amit sajnos épp a csapat nem érzett át. A középkörből tapsikoltak vissza, majd szép lassan elindultak az öltöző felé. Megértem én, hogy a tikkasztó májusi hőség után várták már a hűsítő zuhanyt, de a szurkolók egészen mást vártak. Amikor a taps mellé méltatlankodás is eljutott a fülekig, talán Hajnal Tominak ugrott be, hogy talán illeni elköszönni azoktól, akikért ők pályán vannak. Nem túl nagy lelkesedéssel, de végül is végigsétáltak a lelátók előtt…már aki kint volt és már nem a zuhany alatt. Gorriarán tette meg az első lépést, egy gyerkőc kérte tőle a mezét, le is vetette, átlépve a “biztonsági” zónán. Néhányan még követték a példáját, de mire a B-Közép elé értek már csak a fél csapat maradt és ők sem tudták, hogy vajon mit is kell csinálni.

Nem sokat, csak együtt kellett volna örülni annak, hogy itt vagyunk az arénában, hogy akkor is mi vagyunk a Ferencváros, ha ezt nagyon sokan másképpen szeretnék értelmezni. A toporgásból méltatlankodás, fütty és főleg szomorúság kerekedett ki. Egy szintig megértem én a játékosokat, hiszen számukra is csalódás a második hely, az elvesztett/elvett bajnoki arany, de nem csak a bírók tévedéseit kellett elviselniük, nem csak a helyzeteket hagyták ki, hanem a lehetőséget is, hogy mindezek ellenére újra összeforrjon az, ami mindig is a Ferencváros védjegye volt.

“Akkor fogod megérteni, hogy mit jelent ebben a mezben játszani, ha már felfogtad, hogy több százezer Fradista az életét adná azért, hogy csak egy percre is magára húzhassa egy meccsre.” (Dragóner Attila)

18 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Félrecsúszott szépségtapasz bejegyzéshez

  • Kedves lalolib!
    A csapat meccs végi reakciójához szolgálnék egy kis adalékkal,mivel volt szerencsém jelen lenni a hétvégi, illetve a Honvéd elleni meccsen is. A csapat a lefújást követően megköszönte a szurkolást, igaz, ezt a kezdőkörből tette. Ezután jött a fütty a B-közép részéről, aminek hatására mégis odamentek a szurkolókhoz. Ez a Tv-ből nézve lehet elkeserítő, illetve a helyszínen szurkoló társaimnak is lehet fájó “gesztus”. De aki látta,illetve hallotta a Honvéd elleni meccs végén a szurkolók “kritikáját” -- ezt vélhetően nem közvetítette a Tv -, az megértheti, mi történt. A szurkolók is érezték, hogy az 1-1-gyel elment a bajnoki cím, és érezhették úgy, hogy több van a csapatban, ezért megértem a csalódottságukat. Azonban Kispesten a meccs végén elhangzott rigmusok kevésbé a szeretetről árulkodnak: “Auf wiedersehen”, “Hol a szívetek?” és “Vedd le a mezt!” Ezek után hiába a fölényes győzelem, a várható 2. hely sem adott túl sok okot a fene nagy ünneplésre. Talán a játékosok is érzik, hogy több van bennük, és meg lehetett volna a bajnokság még az erős szembeszél ellenére is. Az előző heti szurkolói reakció miatt én sem mentem volna pacsizni a szurkolókkal. Talán még emlékszünk, hogy meghurcolták az egyik fiatal játékosunkat 10-12 éve, amikor egy vesztes meccs után nevetgélve szállt fel a buszra. A csapat vasárnapi reakcióját úgy kell értelmezni, hogy a játékosok maguk sem elégedettek a szezonbeli produkcióval, de az érem eme másik oldaláról kevesebb szó esik. Ami a játékot, és az utolsó fordulók eredményeit illeti, jogos a szurkolói kritika, de jó lenne, ha nem bántanánk emiatt a csapatot, hanem inkább szeretnénk továbbra is a Fradit.

    • Kedves Tibor!

      A Fradit továbbra is szeretjük, én már több évtizede. Ott voltam a lelátón és másképpen éltem meg. A C4-ben nem fütyültünk, csak felállva tapsoltunk. Ne feledd, ez volt az utolsó hazai meccsünk ebben a bajnoki idényben és abban igazad van, hogy a Honvéd ellen voltak “zavaró” hangok a végén, de ez régen is előfordult, a szurkolói lélektan bizony ilyen. De eltelt egy hét és sokan (nagyon sokan!) érezték úgy, hogy nemcsak a csapat hibáztatható az elvesztett bajnoki címért, ezért is tartották fontosnak a helyszíni biztatást és kiállást a Ferencvárosért.
      Győztünk néggyel, végig remek volt a hangulat, a lelátó felállva tapsolt.
      Csak remélem, hogy nem “hisztiből” nem jöttek közelebb a szurkolókhoz (csak edzői unszolásra), csupán csak a nagy melegtől el voltak tikkadva…
      Mi ott a C4-s “öregek” bizony nem éltük meg jól ezt a búcsút. Kár érte. Ez persze nem változtat a szurkolói mivoltomon, és a következő szezonra szóló bérlet már meg van. 🙂

  • 1. MONDJUK KI NYÍLTAN: ez nem bajnokság volt, hanem egy maffia (álnevén MLSZ) hónapokon át tartó csalássorozata. Két éve a 21 pontos ELŐNNYEL nyertünk BAJNOKSÁGOT: egy a számtalan FRADI által tartott csúcs közül.
    2. idén is mi voltunk a legjobbak, ahogy lalolib írta, 8 pontot loptak el tőlünk csányiék.
    Ugye, ha ebből 7 meglenne, az utolsó forduló előtt bajnokok lennénk.
    3. GÁLÁZTUNK vasárnap, az pedig természetes, hogy a szurkolók nagy számban kiálltak a bajnokság TORONYMAGASAB LEGJOBB CSAPATA mellett,
    4.: természetesen így is bajnokok vagyunk. Aki kint volt szombaton a KOMIBAN, egy életre szóló élményt kapott. A 22.-iket gyűjtöttük be !
    5.: az sem véletlen, hogy szerdán a zsúfolásig megtelt Elek Gyuka Aréna bajnokként ünnepelte kézis lányainkat, akik egyetlen(!) góllal maradtak le a magyarnak a legnagyobb jóindulattal sem
    nevezhető nyugat-magyarországi csapat mögött !
    6. Fradi- lilák 3:0, a 12 évesek focibajnokságábanm 22 meccsből 21-et nyertek a srácok és TERMÉSZETESEN BAJNOKOK !
    SZÉP VOLT FOCISTÁK, GYÖNYÖRŰ VOLT PÓLÓS FIÚK és KÉZIS LÁNYOK!

  • Amitôl tartottam, az, hogy a Honvéd is kipiheni magàt az ellenünk elszenvedett sìnlôdés (-és elkövetett szinészkedés)eket a Videoton ellen azt màr a Videoton készülékek képernyôin is meg lehetett tekinteni.

    Az eredménytàbla: Videoton-Bp. Honvéd 2:0.

    Hàt igen: A szegény embert az àg is hùzza, a Vidit meg az MLSz is segìti.

    Elkseredettségemnek ìgy adtam kellô kifejezést és most màr csak azt remélem, hogy megint telt hàz legyen az utolsò meccsen is a Balmazùjvàros ellen.

    Nagyon roszmàjùan meg azt ìrnàm, hogy kapjunk ki, hogy a Vasas minnél biztossabban pihenje ki a fàradalmait a màsodik osztàlyban, ha ez valahogy nem lenne illô egy zöld-fehérnek.

    Remélem mégis (!!!!) telt hàz lesz a csapatunk utolsò (ebben az idôszakban) mérkôzéséhez.

    Mutassuk meg Fiùk (nagy betûvel ìrva), nekik (kis betûvel irva), hogy nekünk azért mégis Tik vagytok a legjobbak.

    Nerm Volt szabad megnyernünk ezt a bajnoksàgot és ezért nagyon sokan összedolgoztak, hogy ez ìgy is legyen.

    Nem baj Fiùk ! Mégis szép Volt, akkor is, amikor jòl elsòztàk a levesünket. Mink meg kanalazzuk csak ki és ne vàgjunk savanyù pofàt.

    Ez a közös leves. Nekünk — ùgy tûnik — ilyen jàr. Nem baj. Kanalazzuk ezt a levest és vàgjunk jò pofàt hozzà. Pukkadjanak meg azok, akik tôlünk savanyù arcot vàrnak el.

    Aztàn meg halljuk a Fradi indulòt.

    Legyünk hûek az éltetô és élô Fradi-szìvhez. A zöld-fehér lélek küldetést jelent.

    20.000 ember és egy indulò. 1 Milliò ember és egy csapat. 11 jàtékos és egy szìv és lélek.

    Hajrà Fradi !

    Ha keserû és sòs is a leves: Énekelve elviselhetô. És ha 20.000.-en éneklik plàne.

  • Szerintem szégyen lenne egy üres lelàtò: Most bizonyosodik be, hogy a Fradi-szìvhez nem a pénz szòl, hanem a küzdelem, a küzdeni akaràs, a kitartàs és az erkölcs.

    A fiùk ezt többé-kevésbé de mindig többet bemutattàk.

    Megérdemlik, hogy ha telt hàzzal bùcsùztassuk ôket.

    Szégyen lenne az üres lelàtò. Megértem az elkeseredettséget. Az ezüst érem vigasszànak méltatlansàg-érzetét is. De nem értem meg, hogy ha magukra hagynànk a Fiùkat.

    Legyen telt hàz.

    Akkor a Fiùk az ùj évadot egész màsként fogjàk megkezdeni.

    ÉLETRESZÒLÒ ÉLMÉNYT ADNÀNK NEKIK. ÉS VELÜK EGYÜTT NEKÜNK IS.

  • 15 év….!

    Sokan itt sejtik,hogy mire gondolok.
    Május 27-e számomra nem csak a gyereknapról szólt .Bár a Kisfiamnak ezt az ajándékot 1-2 nappal előtte találtam ki.Vasárnap fel is hívtam az információs vonalat,hogy mi a menete,hogy nézők lehessünk.Miután minden infot begyűjtöttem irány az üllői út.A híd alatt találtam is helyet ,ahol még anno apukám is parkolt,amikor együtt mentünk a meccsre illetve a régi Bl-es felíratok voltak a pilléren -- Simon Tibi a svájci bank és még hasonlók sajnos a többire már nem emlékszem- majd bementünk a regisztráiós irodába és elkèszítettük a szurkolói kártyáinkat.Megvettük a jegyeket C6 szektor 25.sor 33-34-35 -ös szék, ide kaptam a pénztáros kislánytól a jegyeket.
    Sógoromat is elhívtam,akinek sajnos sok programra nincs lehetősége ,de a focit szereti a tv-ben nézni-persze nem magyart-stadionban meg még soha nem volt úgyhogy reménykedtem ,hogy a hatás nála sem marad el.A hivatalos gyermek napi prg. “letudása”után 18-25-re odaértünk,mire az Orczy kertnél találtunk szabad parkolóhelyet.Természetesen rossz bejáraton próbáltunk bejutni,így bő 5 perc késéssel voltunk bent.Miután elfoglaltuk a helyeinket szépen hagytuk magunkat,hogy az érzés átjárja a szívünket-lelkünket.A félidő vége előtt megindultam a büfé felé,hogy a lefújás utáni pillanatokat elkerüljem.A pultnál leadtam a rendelést,és akkor szembesültem,hogy a csak a szurkolói kártyára feltöltött pénz segítsével vásárolhatok.Viszont így ki kellett a sorból állnom ,és mire végeztem Paintsill már ajtó ablak helyzetben mellé gurított…Miután a 4 papírpohárral a kezemben nagy nehezen visszaevickéltem” élvezhettem “továbbá a mérkőzést.Láttunk 4 gólt,a Gyermekem és a sógorom is nagyon boldog volt a látottaktól -a hallottaktól a Kisfiam miatt én nem annyira,mert egy sorral feljebb 2 “boldog”fradista a nb 2. Keleti csoport k… anyátok és egyéb szép beszólásokkal emelte a 90 perc hangulatát. A nap végén számomra annyi volt a csalódás ,hogy a gyepre nem engedtek be senkit -az “én időmben” ilyen nem volt,-illetve a játékosok nem is dobták ki a mezeiket ,nadrágjukat meg stb.,mondtam is magamban,hogy ezek tényleg csak futballq…vák,fogalmuk sincs mit jelent ez a klub.
    De a lényeg 15 év elteltével kint voltam és a Gyermekemnek olyan nagy boldogságot szereztem,ami számomra minden pénzt megér.
    Hamarosan úgy alakul,hogy hosszú idő után végleg -- remélhetőleg -- hazaköltözhetek és tán veszek Mindkettőnknek éves bérletet.
    Elnézést kérek ,hogy a meccsről nem írtam,-a bajnoki címet nagyrészben mi tóltuk el-,de meg szerettem volna az osztani az élményt ,amit megéltünk.

    Remélem hamarosan személyesen is találkozunk-akár már a 2018/19-es idényben.

    Hajrá Fradi!!!

    • Tisztelt Pipu !

      Nagy örömmel olvastam az Ön beszàmolòjàt.

      Önbôl még nem fogyott ki az a gyereki (nem gyerekies !!) naivitàs és jòindulatùsàg, amelyeket a gyermeket illetik, de a felnôtt embernek is jòl àllnak.

      Maradjon ilyennek.

      A gyerek csak a jòt és a szépet kivànja és a màst csak kényszerbôl veszi be. Beveszi, de el is felejti. Csak a szépre emlékezik.

      A gyereket vagy összetöri, vagy felnôtté csinàlja az élet.

      A gyerek — és, ahogy olvasom az ön kisfia is — a Fradit olyannak làtja amilyen.

      Valòjàban ilyen (is): Nem nôlt fel, kergeti a labdàt, akàr csak a kisgyerek.

      Mindig szivesen emlékezzünk az elsô benyomàsokra. Ne felejtsük el, amilyennek làttuk.

      Az évek mùltjàn a Fradi màr nem csak olyan, hanem “ilyen” is.

      De azért mégis mindig kergeti a labdàt.

  • Már mindent leírtunk az utóbbi fordulók után. A sok kihagyott gólhelyzetet utólag nem lehet berúgni. A nyolc pontos “bírói levonás” szintén nem korrigálható.
    A már -- sajnos -- előre borítékolható második hely ellenére sok néző jött ki az utolsó hazai meccsre, több köszönetet érdemeltek volna a csapattól.
    Két megjegyzés:
    -- Miért nem játszották azonos időben a bajnoki cím sorsát befolyásoló két mérkőzést?
    -- Hogyan vezethette az az Andó-Szabó a Vidi-Honvéd meccset, aki az előző fordulóban téves ítéletével döntően befolyásolta a bajnokság végeredményét? (Ezt a kérdést a tv-ben közvetítő riporter is feltette, biztosa szigorú megrovásban fog részesülni.)
    Hajrá Fradi! A bérletemet már megújítottam!

    • A kérdésekre a válasz: azért, mert ezt a szezont a Vidire optimalizálták, az UEFA-koefficiens miatt, mivel a győzelmi jelentéshez nagyon hiányzik egy főtábla, és így nagyobbnak tűnik az (elméleti) esély. Nem mintha egy főtábla ne csak fügefalevél lenne a, khm, csupasz felületen, és nem mintha ez összejönne úgy, ha a földrajzi beosztás révén előbb-utóbb úgyis szembejön egy vérivó délszláv ellenfél.
      Mi viszont mindezt mentálisan nem bírtuk el, a Vasas-meccs utáni könnyzápor mutatta, hogy lelkileg kész vagyunk, és ez a tegnapi csüggedés is ennek szólt. Amitől persze még simán észlelni kellett volna, hogy a közönség így is hitet tett mellettük, és ebből kéne erőt meríteni nyárra, meg a jövő szezonra. De hát ez a időszak vajh’ hány embert érint még a keretből… (Ja igen: a mentális felkészítésért felelőt biztos. De hát ő ettől még nem fog tudni mit kezdeni a mentális felkészítéssel, ha eddig se. Pedig a híres porosz pszichológiáról simán össze lehetne hozni a világ legrövidebb könyvét.)

      • A győzelmi jelentéshez nem kellenek győzelmek 🙂 Nem mintha ez bármelyik csapatunkat is “fenyegetné” július-augusztusban.

        • Jó, maradjunk a fügefalevélnél. Avagy a pucér testtájaknál.

          • Először is, Leonardonak a kérdésére: “Hogyan vezethette az az Andó-Szabó a Vidi-Honvéd meccset, aki az előző fordulóban téves ítéletével döntően befolyásolta a bajnokság végeredményét?” Hát éppen ezért! Mert ő már kipróbált, megbízható bíró, aki nem fog belerondítani a forgatókönyvbe…

            És Lalolibnak: amikor Máté Csaba beugrott Moniz helyett 2013. december 4-én az első meccsét elbukta, a Magyar Kupa visszavágóján az UTÉ-tól 1-0-ra kikaptunk. Igaz, a másodikat (ez bajnoki volt Fehérváron) a Vidi ellen 3-2-re megnyertük! De nekem is olyan emlékeim vannak, hogy amikor az eltiltott Doll helyett ő vezette a csapatot, mindig nyertünk! (Nekem megnyugtatóbb lenne ő a kispadon, mint Doll mester, de üsse kő, a német “fenomén” hadd cáfoljon ránk, és jussunk minél tovább a nemzetközi porondon!)

      • “…Amitől persze még simán észlelni kellett volna, hogy a közönség így is hitet tett mellettük, és ebből kéne erőt meríteni nyárra, meg a jövő szezonra…”

        Kàr, hogy a lényeg mindig — a jelenlegi kudarcok zajàtòl — hàttérbe szorul.

        Ezt a hitet azonban életben kell tartani. Az MLSz az ellenkezôjét kiséreli meg, de ez nem is az ô feladata. Hàt akkor miért teszi ezt ?

        Emberi szinten a jàtékos, a szurkolò és a klub nem ugyanaz és az egyik nem vezethetô le a màsikbòl.

        Egy felsôbb szinten azonban a hatàrok felavulnak. Az egész több lesz az egyének összegénél.

        A Fradi-szìv hatalmàba kerìt bennünket és mi több leszünk — a pillanatban — sajàt magunknàl.

        Voltak ebben a bajnoksàgban is pillanatok, amikor a Fradi-szìv ùgy làtszott visszanyeri hatalmàt a jàtékosokon.

        Valahogy be kellene làtnunk, hogy a paràzs és forrò Üllôi ùti hangulatnak az MLSz tüzoltòi nem tudjàk elejét vetni.

        Hidegzuhanyként hatott ez a bajnoksàg, de ettôl azért ne oltòdjon ki a belsô tûz !

      • Köszönöm, hogy a költői kérdéseimre válaszoltál! 😆

  • Annyit az esethez, hogy konkrétan Máté Csaba zavarta (!) vissza a csapatot, akik lehajtott fejjel bandukoltak Böde csk-val az élen…
    Sikerült elrontani ezrek örömét..
    Egy 4-0-ás győzelem után… nem is értem.
    illetve igen, de…

    hát a fél csapat jövőre már úgysem lesz itt, de mi maradunk.

    • Köszi, pontosan nem láttam, ott ahol ültünk, mi Hajnalra “tippeltünk”.

    • Pontosan nem értem, hogy ki nem érti a màsikat.

      A csapat nem érti a szurkolòkat (mert hogy kitartanak mellettük és hitet is tesznek) vagy a szurkolòk nem értik a csapatot (miért tartunk ki mellettük és miért teszünk hitet) ?

      Ez egy érthetetlen helyzet valòban.

      “…hát a fél csapat jövőre már úgysem lesz itt, de mi maradunk…”

      Legalàbb — green army — tik ismeritek a jàratot.

      Homokra nem lehet épìteni. Az nem marad. Ami marad, arra lehet épìteni.

  • Köszönöm!!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
OLDALAK
Ranglisták és statisztikák:
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
FOTELSZURKOLÓ
FACEBOOK:
Novák Dezső utánpótlás emléktornák
HOST