Feljegyzések a fotelból – Fogyatkozó előny

A szerdai hazai vereség a keserűség mellett kijózanítótag is hatott. A tavalyi évben annyira elvoltunk kényeztetve, hogy nem is gondoltunk arra, hogy a siker egy harc és mindegy milyen kényelem vesz minket körül, az mindig csak illúzió és nagyon könnyen el is vehetik tőlünk. Az őszi zárás után hátradőltünk, kinyújtottuk a lábunkat és számológépet sem kellett elővenni ahhoz, hogy kikalkuláljuk a tavaszi menetrendet. Behúzzuk a diósok elleni elmaradt meccsünket, előnyünk 12 pont, ezzel le is zárhatjuk a bajnokságot, már február végén a nyakunkban fog fityegni az aranyérem, ezáltal készülhetünk az újabb csoportkörre. Talán még az örök pesszimisták is széthúzták a sötét felhőket, hogy élvezhessék a nap simogató sugárzását. Természetesen nincs szándékomban visszahúzni a cipzárt a felhőre, egyrészt soha nem tartoztam a pesszimisták klubjába, másrészt meg a rossz kezdés ellenére sem gondolom azt, hogy nem lesz meg a triplázás. Csak a magabiztosság múlt el, és belém költözött az óvatosság. Ehhez meg elég volt egy vereség szerdán amire majdnem ráerősítettek a Felcsút fölé magasodó esőfelhők, melyek 90 percig áztatták az “arénát”. Mintha végleg el akarták volna mosni a magabiztosságunkat, mintha le akarták volna mosni arcunkon a “ráégett” mosolyt, melyet a tavalyi év szereplése folytán nem is akartunk egy pillanatra sem lemosni. Mert miért is tettük volna? Nem is lett volna semmi gond, ha behúzzuk a szerdai meccset, nem is kellett volna sziporkázni, csak hozni az őszi győzelmi metódust, melynek a flúgos futam mellett a biztonságos védelem és a kevés helyzetből is gólt lövünk volt az alapja. Ez borult fel szerdán és ez nem állt helyre Felcsúton sem. Így meg egy kissé megfogyatkozott az előnyünk a Fehérvárral szemben, a kalkulált 12 pont helyett már “csak” hét. Ez meg hozott egy kis bizonytalanságot és a folyamatos mosoly is éltűnőben van az arcunkról.

Azzal már szerdán szembesültünk, hogy tavaly bármennyire is érvényesült a minden posztra két játékos elv, mely után többször mondtuk azt, hogy a kispadunk erősebb mint bármely “mennyei” csapat kezdője, az évnyitóra egy kissé elfogytunk. Bár a kósza hírek szerint Boli, Civic és Kovasevic már edzésben van, de mi történt Lovréval, Makkal és Baturinával? Sérülés, tán covid? Tudom, a Fradinál ezek tabunak számítanak, de nálam – főleg a pandémia árnyékában – inkább a szurkolók… nem is folytatom, mert olyan szavat kéne leírnom (jobb meg nem jut az eszembe) ami azért igazságtalan lenne. Ehhez meg adjuk hozzá, hogy Sigér és Frimpong a kispadot koptatja, a csatáraink formán kívül vannak, a hátvédsor meg annyit betlizett két meccs alatt, mint tavaly egész évben, egyből választ is kapunk a fogyatkozó előnyre.

Ehhez jött még szombaton a felcsúti “átok”, Szerhij Rebrov egyetlen negatív mérlege, és az a tudat, hogy egy újabb botlás, már nem nagyon fér bele az idei tervünkbe. Az előbb említett hiányzók ellenére a kezdővel nem volt gond, a csoportkörös meccseinken játszottunk már ilyen hadrendben, de azokon a biztonsági játék volt az elsődleges, ahol ki tudtuk használni a gyors csatárainkat, de itthon már másként sül a pite, az ellenfeleink (legalábbis az eddigi kettő) rájöttek arra, hogy nem szükséges felvenni a kesztyűt a Fradi ellen, nem kell ki- és letámadni, elég ha két sorban felállnak a saját kapujuk előtt, hagyni a zöldek tétova passzolgatását és bízni abban, hogy nem kell plusz erőket belefektetni a támadásszövésekbe, majd a Fradi védői besegítenek, főleg Dvali, akinek tegnap is sikerült három olyan passzt rittyenteni a felcsúti csatároknak, hogyha azokat értékesítik, sokkal nagyobb bajba is kerülhettünk volna.

Helyzeteink nekünk is voltak, több mint a felcsúti alakulatnak, de azok sorra kimaradtak. Tokmac háromszor is került olyan helyzetbe, amit ősszel becsukott szemmel értékesített, Uzuni előtt is volt lehetőség, ahogy Zubkov előtt is, az övé az utolsó percben sokkal szebbé tehette volna a napunkat, de mindegyik esetben hiányzott néhány centi, és főleg sokkal nagyobb higgadtság és összpontosítás. Ehhez jött még az a taktika, amit szerdán sem értettem, miszerint teljesen eltűnt a szélsőjáték. Zubkov és Tokmac inkább Isaelt őrizte a tizenhatosan belül, a két szélsőnk egyetlen egyszer sem próbálta a “vonal” mellett a védők mögé kerülni. Ez a küldetés a két szélsőhátvédünkre maradt, mely már szerdán sem működött. Botka totál formán kívül van, olyan elemi hibákat követett el, melyet láttán már bosszankodni sem volt kedvem. Heister még néha-néha megpróbált a védők mögé kerülni, de nála is volt olyan, hogy a labda nemes egyszerűséggel elcsusszant a lába alatt.

A labda így is folyamatosan nálunk volt, és igazságtalan lennék, ha csak a hibákat sorolnám, a Felcsút ellen több fokkal jobban játszottunk mint a DVTK ellen. Azt sem szabad kifelejteni a táncból, hogy a hazaiak több esetben lépték túl a keménység fogalmát, a 15. perc tájékán Soma elleni brutális belépő nálam (és a topbajnokságban is) egyből piros lapot érdemelt volna, helyette csupán egy ejnye-bejnyét kapott a felcsúti aréna látványától kissé “elbódult” bírótól. Somának utána is kijutott a jóból, a huszadik perc tájékán a felcsúti fiatal titán tartott a lábára (itt legalább villant a sárga), majd a második félidő elején jött egy újabb “szeretett csomag”, amit már csere követett. A NSO tudósítója epésen meg is jegyezte: “A smirgli olykor pehelypaplan a hazai játékosokhoz képest, de a bíró engedi a férfias küzdelmet.”

A második 45 perc már totál egykapuzással folyt, a hazaiknál csak akkor volt a labda, amikor éppenséggel felrúgtak egy játékosunkat vagy amikor a védőink besegítettek. Folyamatos nyomás alatt tartottuk a hazai kaput, voltak is helyzetek, Tokmac az üres kaput sem találta el. Majd Botka feje koccant egy felcsútival, csere lett a vége. A “szégyent” Uzuni mentette meg, aki szabadrúgásból, 17-ről parádésan csavart a jobb felsőbe. A végén még Zubkov csinált egy csudaszép cselt az ötös sarkán, de jobbal a kapusba vágta a labdát. Ezzel vége is lett az eső áztatta felcsúti kalandunknak. Végig jobbak voltunk, végig a mi akarunk érvényesült, mégsem érzem azt, hogy győzelmet érdemeltünk volna. Hátul annyi labdát ajándékoztunk el (ebben Dvali volt a “főnök”), hogy a helyzetek ki is egyenlítődtek, Dibusz kétszer is parádés reflex mozdulattal mentette meg a kapunkat a góltól.

Villon örök érvényű verssorát idézve, hová tűnt a tavalyi hó? Hová lett a magabiztosság, a tervszerűség, az önbizalommal teli játék? Nem akarom az ördögöt a falra festeni, azt továbbra is a pokol tornácára üldözöm, de mégis van bennem egy kis félsz. Még sok van hátra, hét pont előny további is tetemesnek látszik, de mégsem 12, és azt sem feledjük, hogy még kétszer meccselünk a Fehérvárral, akik tegnap egy ötöst hintve lemosták a dózsát. Szerdán újabb fellépés vár ránk Budafokon, ott tényleg nem szabad hibázni. Feledtetni kell az elvesztett 5 pontot, vissza kell térni a “kitaposott” útra.

Ez most a kötelező feladat.

3 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Fogyatkozó előny bejegyzéshez

  • Rövid memória!
    BL-főtábla, 61 meccses veretlenségi sorozat.
    Természetesen már márciusban ünnepelni fogjuk a 32. bajnoki címünket!

  • Rövid memória!
    Bl-főtábla, 61 meccses hazai veretlenségi sorozat.
    Az a Liverpool, amelyet ’67-68-ban oda-vissza vertünk a VVK-ban, ’74-ben pedig csak úgy egyszerűen kivertünk a KEK-ből (mellesleg mindkétszer a döntőig robogtunk), éppen a héten szakította meg 68 meccses hazai veretlenségi sorozatát a “nagyhírű” Burnley által.
    Természetesen már márciusban ünnepelni fogjuk 32. bajnoki aranyunkat!
    Jégkorong: idén hétből hét!

  • Sziasztok!Már -már a reménytelenség lesz rajtam urrá,amikor látom kedvenc csapatom hibáit!A gyakadémia soha sem arról volt híres ,hogy sportszerű,és ebben a sípmesterek is erősen támogatják őket!
    A kedvenceim a tegnapi nap folyamán,Isael,Botka,Dvali,Töki és Zubkov voltak! Isael ha brazilnak vallja magát,az hazugság! Én olyan brazilt nem láttam,aki állandó kezdőként,úgy vesz át egy labdát hogy az minimum 5 méterre elpattanik tőle.Nem egyszer,mindig,és minden meccsén!Ez már azt hiszem mindent elmond egy magát brazilnak tartó “focistáról”!Endinek sem volt tegnap jó napja,folyamatosan kivezette a labdát a partvonalon átvételek után.Beadásainak számát nem tudom, de csak egy volt jó az egész meccs alatt.Dvali!A mi darabos védőnk,egy rizikófaktor!Főleg akkor,ha mi támadásban az ellenfél tizenhatosától is képesek vagyunk inkriminált védelmünk tagjait zavarba hozni a “támadójátékunkat” jellemző hátrapasszokkal!Tökinek mennie kell! Nálunk már akkor sztárnak képzeli magát,hogy a labdák 80 %-át állva várja,ha nem oda jön,akkor meg hisztizik!Zubkov!Elérte a kiselejtezés szintjét,kuka! Elfelejtett focizni a pénz hatására!De az edzőnket is érheti kritika.A mester hibája, hogy formán kívüli játékosokkal rakja tele a kezdőt!Amikor az első félidőben látszik is a formán kívülisége az adott játékosnak, akkor is a 75-80 perc elött még véletlenül sem cserél!Szóval sok a gond.Elfogyott a szerencsénk, elfogyott az előnyünk is részben.A túlsztárolt játékosaink a sztárgázsikért ennyit tudnak!Én ezt már hullámvölgynek sem hívnám, inkább gödör,ha folytatódik akkor szakadék!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

OLDALAK
11.28.18:00 M4Sport
12.04. 15:30 m4 Sport
EL-csoportkör 12.09. 21:00 M4 Sport
12.12. 16:30 m4 Sport
12.18. 14:45 m4 Sport
Novák Dezső
FOTELSZURKOLÓ