Feljegyzések a fotelból – Góltalan szenvedés

A csütörtöki fiaskót nehéz volt megemészteni. Nem a vereség volt a fájó, hiszen az összkép ritkán csal, a Ludogorec jobb csapat, szervezettebb, taktikusabb és ami a foci lényegét adja, gólratörőbben tud játszani. Ami nálunk hiányzott, ők viszont kíméletlenül kihasználták a lehetőségeiket. Ha jól rémlik talán ötször találták el a kapunkat, melyből lőttek három gólt, mi meg vagy hússzor próbálkoztunk, melyekből néha el is találtuk a kaput, de azok igazi veszélyt nem jelentettek. Pedig közel 50 percig emberelőnyben játszottunk, voltak időszakok amikor teljesen a kapujuk elé szögeztük a bolgár bajnokot, de igazi veszélyt nem nagyon jelentettünk. Vérbeli csatárok nélkül meg nehéz eredményesnek lenni. Ez a csatárhiány az eddigi meccseinket is jellemezte, papíron hiába van három centerünk, de ők inkább gátjai a góllövésnek. És ez nemcsak a Ludogorec ellen volt szembetűnő, az eddigi bajnoki mérkőzéseinket is nyögvenyelősen hoztuk, ráfogva a kettős terhelésre, a fáradtságra, a rossz pályára, a hosszú repülőútra…és sorolhatnám még a kifogásokat. Ennek fényében egy kicsit féltettem is a csapatot a Honvéd ellen, egyrészt nem lehetett tudni, hogy a csütörtöki mérkőzés mennyit vett ki a játékosokból. Persze ettől nem szabadott volna tartani, hiszen állítólag minden posztra két játékosunk is van, így adva volt a lehetőség Rebrov előtt, hogy egy kicsit rotálgasson. Arra azonban nem nagyon számítottam, hogy egyből hét helyen fog változni a kezdő, bár a csapat így sem tűnt “gyengének”, főleg a magyar bajnokik színvonalához és iramához mérten. Ehelyett mit kaptunk? Nehéz megfelelő szavakat találni, hiszen a focihoz sok köze nem volt a 90 percnek, melyben aránylag a mi akaratunk érvényesült, csak az a fránya gólocska hiányzott.

A lehetőségek megvoltak, de néha olyan ügyetlenség és tompaság jellemezte a játékunkat, hogy egyszer még a labda is felmondta a szolgálatot és félő volt, hogy a látottak a többi pöttyöst is annyira demoralizálja, hogy inkább kiszúrják saját magukat, csak ne kelljen a pályára gurulniuk. Talán egy kicsit durva hasonlat, de szenvedés volt az egész, egy rém gyenge ellenfél ellen kevésnek bizonyult a labdabirtoklás, mely valójában abból állt, hogy hátul passzolgattuk, majd előrevágtuk, amit vagy sikerült megszelídíteni és akkor tudtunk még egyet-kettőt passzolni (azt is általában hátra), vagy a Honvéd védői simán visszafejelték a labdát.

Tényleg nem akarok annyira lehangoló lenni, de vajon mivel biztassam magam? Talán azzal, hogy a Honvéd semmi veszélyt nem jelentett, vagy azzal, hogy bár egy kicsit féltem Lanzafame “bosszújából”, mely végül is csak abban teljesedett ki, hogy néhányszor feldöntötte Frimpongot. Ennél azért többet vártam, nem foghattuk a fáradtságra, a tompaságra, hiszen a csütörtöki kezdőből csak négyen léptek pályára. És a többiek? Ők pihentek voltak, nekik bizonyítani kellett volna, helyette csak a tehetetlenségüket igazolták. Mentünk, mentünk előre, de elképzelés nélkül, melyből csak egy góltalan iszony jöhetett ki. Ebben jó partnernek bizonyult a Honvéd is, nekik csak egyetlen lehetőségük volt, azt is Grófnak köszönhetik. Nekünk ennél több, de sajnos Leo lesérült már az elején, így nem várhattuk tőle, hogy megint megmenti a pontjainkat.

Valami nagyon elromlott. Ráfoghatjuk az Európa Ligára, de ha nem voltunk rá felkészülve, akkor talán jobb lett volna idő előtt kiesni. Ez persze jó nagy butaság és csak az elmúlt hetek kilátástalan játéka mondatja velem, talán törölnöm is kéne mondatot. De nem teszem, mert ennél jobb válaszokat szeretnék kapni. Vajon miért fogytunk el? Vajon a nyári igazolásainkból azok, akik jól indultak, vajon miért estek ennyire vissza? Vajon a csatáraink miért ilyen tehetetlenek? Vajon jó megoldás az állandó rotálás, hogy kétszer egymásután nem játsszunk egyforma felállásban? Hová tűnt a szervezettség, a tudatosság, mely a bajnoki címünkhöz vezetett? Vajon a bajnokcsapatunk gólszerzőit miért kellett elengedni/el küldeni? Vajon miért nem gondoskodtunk nem csak a “gólok”, de Nandó és Spirovszki megfelelő pótlásáról?

Vagy csak simán gödörben van a csapat és legyünk türelmesek? Ez is benne van a pakliban. Ha most átmennék optimistába, mondhatnám, az EL-ben is van még keresni valónk és a bajnokságban sincs beláthatatlan távolságban a benzinkút. Bevállalom ezt is ha ez kell a feltámadáshoz. De most egy kicsit paffon vagyok, ami érződik is a jegyzeten, mely olyanra sikerült, mint a Honvéd elleni iksz. Olyan semmilyen, olyan színtelen és szagtalan, csak azért nyomogatom a billentyűt, hogy fogyjanak a sorok. Melyek el is fogytak, ahogy a gondolataim is.

Most jön egy szünet, talán Rebrov megtalálja ez idő alatt a megoldást és újra azt a Ferencvárost fogjuk látni, mely bejutott a csoportkörbe, mely bravúrpontot szerzett Barcelonában és főleg mely megnyerte a bajnokságot.

A leírtaktól függetlenül (ezt ráfogom a hangulatomra) még bízom benne, mert ez a csapat ennél sokkal, de sokkal jobban is játszani.

(Utóirat: Rebrov mester nyilatkozatát olvasva egy kicsit elbizonytalanodtam, de rövid pihenő után – mely egy gőzölgő kávét takart -, azzal nyugtattam magam, hogy én csak szurkoló vagyok és totál nem értek a focihoz.)

4 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Góltalan szenvedés bejegyzéshez

  • Sajna én is hitehagyott lettem, pedig szép eredmény bejutni az EL-be és az Nb1-ben sincs komoly hátrányunk. Valahogy mintha elfogytunk volna erőben,fejben,kedvben. Ettől féltem amikor elengedtük Lanzát,Bödét,Nandot,Spirovskit,Petrjakot. Tudom mindegyiknek megvan a mags sztorija,de… Ők egyéniségek,akik mindig tudnak segíteni egy megmozdulással.
    Mintha egy kicsit jól is laktunk volna. Fel kell pörögni.
    Hajrá Fradi!

  • Rebrov teljesen átvette a magyar mentalitást:

    Alibizés, kifogás keresés, mellébeszélés.
    Közben megint nyilvánvaló, hogy hosszú távon egy normális játékosunk sem képes kiemelkedő teljesítményt nyújtani.
    Olvastam egy cikket, hogy a Manchester united kiadott egy eredményt miszerint kik nyújtották a legkiemelkedőbb teljesítményt és mennyi ideig.
    Ryan Giggs nyert 10 szezonnal…
    Én már 1 -2- vel is elégedett lennék….

    Hajrá Fradi

  • Csütörtökön. “Az NB I nem készít fel a nemzetközi meccsekre”
    Vasárnap: “Ellenünk mindenki 200%-ot nyújt”

    • A nemzetközi meccsek meg az NB I-re nem készítenek fel.
      Én kifogytam a jelzőkből. Minden hiányzik. Adott játékosok, adott posztokra a megfelelő emberek, a szakmai kompetencia és a pályán, öltözőn belüli kémia egyaránt. Itt szinte el se mondható, mi mindenben kellene változtatni, hogy a dolgok elkezdjenek alakulni. A pályán vagy a kispadon önmagában nem elég. Bár valahol el kellene kezdeni… Félek belegondolni, ez a sok gyenge képesség, az ebből fakadó önbizalomhiány, hitehagyottság és fradizmus nélküli se hús-se hal attitűd mit fog érni a vérivással keszülő kültelkiek ellen szűk két hét múlva.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
OLDALAK
Ranglisták és statisztikák:
Következik: 10.19.19:30 FTC-Újpest (TV:M4sport)
Következik: 10.24.18:55 EL csoportkör CSZKA Moszkva-FTC (TV:Sport1)
Következik: 10.27.17:15 MOL Fehérvár-FTC (TV:M4sport)
Következik: MK 10.27. 12:30 BKV Előre-FTC (TV: -)
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
FOTELSZURKOLÓ
Novák Dezső Utánpótlás Emléktornák
FACEBOOK:
HOST