Feljegyzések a fotelból – Más kávéház

A csütörtöki – sajnos már szokásosnak mondható – kizuhanásunk Európából bármennyire is nem illő dolog leírni, de túlságosan mély nyomokat nem hagyott bennem. Írhatnám többes számban is, hiszen a bajnoki “avató” mérkőzés előtti szeánszon a Szentély agorájában nem nagyon lehetett felfedezni az apátia jeleit. Persze a legtöbbünk méltatlankodott egy kicsit, de úgy éreztem, ez inkább a kötelező futam kategória, melynek a végén azért ott lapult egy kis keserűség is, mert kimondani a kegyetlen valóságot, miszerint egyenlőre nincs helyünk Európa térképén, nem éppen szívmelengető állapot. Ráadásul annak fényében, hogy éppen a Fradi volt az egyetlen magyar csapat, mely elvérzett az első fordulóban, még keserű szájvizet is locsolt a szánkba, de mielőtt lenyeltük volna, jött egy mondat: legalább csak a bajnokságra koncentrálhatunk – és máris repült a szánkból a keserű víz. Pedig ott kellett volna még tartani, többször öblögetve, hogy a keserűség a garatba is lenyomuljon, de mivel annyira megszoktuk az elmúlt évek nemzetközi keserveit, hogy a keserűség ellen simán beálltunk a büfé elé, kértünk néhány pohár sört, és máris elillantak a rossz szagok a szánkból. Hogy ez hiba? Valószínűleg igen. Sőt, biztosan az, de vajon mennyire lennénk jobb állapotban, ha néma (vagy hangos?) tiltakozásul nem ülnénk fel a lelátóra, ha zászlókat égetnénk, ha bekopogtatnánk az edzők ajtaján, vagy megállítanánk a buszt, leszállítva a játékosokat egy kis elbeszélgetésre. Voltak idők, amikor így működtünk, voltak idők, amikor néhány vesztes mérkőzés után olyan edzőket “zavartunk” el, mint Novák Dezső, Varga Zoltán, Nyilasi Tibor….Most meg a DVTK elleni kezdés előtt békésen sörözgettünk, néhány mondattal elintéztük az EL kiesést, egy kicsit szidtunk mindenkit, de ahhoz elég sűrűn néztük az óránkat, hogy vajon még hány perc van a kezdéséig, hogy az egésznek valami “forradalmi” hangulata lett volna.

Sokat változott a világ és ahogy öregszik az ember, úgy válik egyre jobban elfogadóvá, még akkor is, ha tudja, ez a mentalitás nem viszi előre a dolgokat. A világot már nem nekünk kell megváltani, a mi korosztályunk (túllépve a hatvanon, ezt elég nehéz leírni) már apróságoknak is tud örülni, és talán ezért sem hezitáltam túl sokat azon, hogy vajon élőben nézzem-e meg a bajnoki nyitányunkat – igen ebben Laudetur barátom sem hagyott gondolkodási időt, hiszen amikor felhívott, csak annyit kérdezett: – mikor indulunk vasárnap? Utólag már tudom, jól jött a határozottsága, mert hát szurkolók vagyunk, abból is a “régi típusú”, aki akkor sem hagyja cserben a Fradit, amikor az éppen ellentétesen viselkedik azzal a dicsőséges múlttal, mely a Ferencvárost felhelyezte a világ térképére – ahol, már csak az árnyéka van meg.

Ilyen gondolatok mentén, elég vegyes “halmazállapotban” ültünk fel a lelátóra a 2018/19-s bajnoki szezon nyitányán, kiadva a kissé frázisnak ható jelszót: csak a győzelem csillapíthat, és ennek a játékosállománynak (és pénznek), csak egyetlen vetélytársa lehet a magyar foci elég alacsonyra mért szintjén, az pedig a Videoton (a vicces és gyerekes tűnő új nevüket még hanyagolom). Mivel ők simán elintézték a Kisvárdát (igen, Kisvárda – szülővárosom Kalocsa is éppen akkora település, nálunk mégis csak megye egy van – igaz, mecénások sincsenek), így nekünk sem maradt más lehetőség, mint a győzelem. Abból is a meggyőző, helyenként lehetőleg élvezhető focival.

Ezekből a kívántakból kaptunk is, meg nem is, de mivel még csak az első fordulón vagyunk túl, így talán nem lenne túl mértékadó megfogalmazás az ellenfél erejének megbecslése, de az tény, hogy túl nagy ellenállást nem fejtettek ki. A kezdőnk okozott egy kis fejtörést, a mérkőzés előtt néhány honlap elég bizarr felállást “jósolt”, pedig Botka nélkül elég egyértelmű volt, hogy Lovre lesz a jobbhátvéd, Heister a bal, Leo és Spirovski szűr, előttük egy kicsivel baloldalon Nandó fogja a “súlypontot” kiegyenlíteni (balfutó hiányában), elől Böde és Varga, mögöttük középen meg Lanza…akinek egyenlőre még nem találta meg a szakmai stáb a helyét. A Honvédnál egyértelmű volt, ők teljesen más szisztémát játszottak (főleg Rossi idejében), plusz a Honvéd még ha a “csak” szót hozzá is szokták biggyeszteni, nem a Fradi. Mert az egy más kávéház.

Ahogy a magyar bajnokság is más, itt nem szolgálnak fel olyan ízű, zamatú kávét, mint tőlünk nyugatabbra…sőt keletebbre, északabbra és délebbre. Ez sajnos egy más világ, de ahogy Pelikán mondta, “kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk.” Ennek tudatában vasárnap délután olyan simán intéztük el a lelkes, de eléggé céltalan játékot produkáló diósiakat, hogy ha hat-hét a vége, akkor sem szólhattak volna egy szót sem. Már az első negyedórában gólokkal kellett volna vezetni, de Gorriarán “esését” nem jutalmazta kedvenc bírók, majd Lanza hagyta ki a tutit, de Blazic is góllal kezdhette volna szezont, de pörgetése célt tévesztett. Ezek után nem maradt más, mint a segélykérés, mert ha mi nem találunk a kapuba, akkor legyen szíves az ellenfél bekanalazni egy remek támadás utáni beadást, mely ha nem Tamás lábáról pattan be, akkor Spirovski kotorja az üresen tátongó kapuba a pöttyöst.

Közben azért a vendégeknek is volt gólveszélyes kísérlete, de utána 40 percig semmi. Csak Fradi fölény, néha-néha egy-egy ígéretes akció, Böde és Lanzafame is növelhette volna az előnyünket, sőt ha a továbbra is kedvencünknek titulált bíróspori fokozta a hangulatot, amikor Gorriarán felrúgásáért nem szabadot ítélt, hanem sárgát Nandónak, akit ápolni kellett, sőt utána is a cseréjéig húzta lábát. De nem lenne a csapat motorja, ha egy kis húzódás után feladja, szinte sántikálva száguldozta végig a pályát és olyan labdákat adott, melyeknek több szemük is volt, az egyik ilyenből Heister száguldozott el a baloldalon és mivel senki sem zavarta (igaz utol sem nagyon érték), 14-15 méterről simán kilőtte a bal sarkot. Nagyszerű akció volt, tökéletes befejezéssel!

Innentől karnevált vártunk, legalább egy ötössel, hogy megelőzzük a Videotont, de helyette a félidő lefújása előtt (már megint a vége!) kaptunk egy buta gólt, de a lelkes diósi szurkolók nem örülhettek sokáig, mert a középkezdés után egy remek Varga-Lanza passzolgatás után az olasz betört és már lendült a lába, amikor jött a diósgyőri adj király katonát, amit már Andó sem tudott másképp értelmezni, mint büntető. Amit személy szerint Lanzának adtam volna, de gondolom erre még Varga Roli van kijelölve (a büntető előtt össze is ölelkeztek), melynek az lett a következménye, hogy Antal elsőre még ki tudta ütni a kissé erőtlen lövést, de az a sors igazsága miatt Roli elé pattant, onnan meg a kapuba.

A második 45 perc már “nyugisabbra” sikerült, Nandó kiválásával lassabbá is vált a csapat, jöttek is a cserék (bemutatkozott Rodriguez is), voltak is helyzeteink, de gól csak egy, Leo tökéletesen ívelt középre, Varga Roli meg bólintott. Innentől meg már csak azon “szórakoztunk”, hogy Andó hogyan osztogatja a sárgákat a zöld-fehéreknek, kaptunk is hármat vagy négyet, miközben mi lőttünk négyet, mi támadtuk végig a mérkőzést, mégis ha Fradista csinált egy kicsinyke “rosszat”, máris villant a sárga. Ezt persze megszokhattuk már…

Ami a csapatot illeti: Dibusznak volt néhány jó védése, ráadásul egyre magabiztosabban lép ki a kapuból. Lovrét továbbra is nagyon kedvelem, de sajnos a “szokásos” gólt, megint róla kaptuk. A belső védőket nem állították nehéz feladat elé, Blazicnak még helyzetei is voltak. Heister igazolta, hogy remek igazolás, úgy látszik a balhátvéd posztján nem szoktunk tévedni. Nandó a lendület és az ész a csapatban, még sérülten is a csapat legjobbja volt. Lanza továbbra is “szenved” egy kicsit, bár voltak remek megmozdulásai, ha jól számolom talán három tuti helyzete is (az egyikből büntető lett), de még keresi a helyét. Nincs kétségem, megfogja találni! Varga Rolit két gólt lőtt, ezt nem kell überelni, Dani is hozta a szokásost, csak a gól maradt el, ami nagyon jót tett volna a lelkének.

Kezdésnek nem volt rossz, sima győzelem, melyről egyenlőre nem tudjuk, hogy mennyit is ér. Hazai pályán eddig is jók voltunk (általában), bár a tegnapi túl sima volt, mely vagy a DVTK gyengeségére utal, vagy tényleg ennyire…de inkább nem is folytatom, főleg az EL-ből való kiesésünk után. Mert túl hamar jutnánk a végkövetkeztetéshez, miszerint a magyar foci tényleg egy más kávéház, ahol bár manapság adnak jó, finom és ízletes kávét, de az csak itt fogyasztható, ebben a kilencvenháromezer négyzetkilométeres “körben”, a Kárpát-medence ölelésében. Mert ha kiülünk a teraszra és szembejön velünk egy külföldi “vendég”, egyből elsápadunk és elcsodálkozunk, mert ő bizony gondolkodás nélkül berúgja az ajtót és olyan egyszerűséggel terel vissza minket a belső helyiségbe, hogy még reklamálni sincs erőnk.

Vigaszunk legalább megmaradt. Nyertünk a bajnoki nyitányon, sőt kezdésnek nem is volt rossz.

18 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Más kávéház bejegyzéshez

  • .”.. minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve…” perceket hallottuk, köszönjük.

    azért elvárás lenne, hogy 5 millárdból legalább 5 évente búcsúztassunk egy gyenge közepes európai csapatot, nem?

    • Szó nincs róla. Nem véletlenül “más kávéház” a jegyzet címe. Az elején meg nem éppen dicshimnuszt zengtem az EL kiesésről. Amit elvárásként írtál, abban meg maximálisan egyet is értünk. Igenis 2-3 kört kellett volna mennünk. Sőt, most pl. irigylem az ősi ellenfelet amiért a Sevilla-t fogadják.
      Ez van, ezt kell szeretni, vagy nem szeretni. Mindenki szabadon dönthet.
      Lehet, hogy kicsinyke az élményindexünk, de akik vasárnap kint voltak a meccsen, azok bizony jól szórakoztak. Még akkor is, ha “kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk.” 🙂

    • A mùltban nem Volt sok pénzünk, de mindig jöttek ùj emberek, akik elôrébb vitték a fejlôdést.
      A jelenben van sok pénzünk, és ezért is jönnek ùj emberek.
      A jövôben meg talàn ùjbòl nem lesz sok vagy egyàltalàn pénzünk, és akkor ki jön ?

      A jövôrôl mindig az dönt és döntött, hogy kik azok, illetve kik voltak azok az ùj emberek, akik jöttek.

      Akadt egynéhàny légiòs mindig. A legtöbbi azonban sajàt nevelésûek voltak.

      Ez most sincs màsképpen. Csak most van egynéhàny sajàt nevelésû jàtékos és a legtöbbi légiòs.

      A jövôben talàn azok a csapatok fognak az élvonalban lenni és maradni, akiknek a legtöbb pénzük lesz.

      Ezzel a pénzzel meg tudjàk vàsàrolni a legjobb jàtékosokat.

      Elképzelhetô, hogy a hàrom leggazdagabb egyesület meg megbeszélik együtt, hogy hogyan érjék el azt, hogy a serleg mindig is az ôvék legyen.

      A vége meg az lesz, hogy az embereket màr a foci nem fogja érdekelni.

      Le fognak gyinteni: Ugyan màr, hat ez màr minden le van fizetve.

  • Edzőváltást azonnal!!!! 😳

  • Gondolom, mindig 10:0-ra kellene nyernünk ahhoz, hogy MINDENKI FELSZABADULTAN ÖRÜLJÖN.
    Persze lehet győzelmek után is bosszankodni. Nem túl egészséges, de mindenkinek szive-joga. Egyébként pazar játékot láttunk, amelyben a 8:1 símán benne volt…

  • Senki nem fog megkövezni, de azért jobb, ha százalékosan nem kezdjük el számítgatni (hogy ne mondjak túl nagy időszakot) a Doll-éra külföldijeinek beválási arányát. Főleg nem a nemzetközi megmérettetéseket alapul véve.

  • Nem mi voltunk annyira jók, hanem a Diósgyőr volt nagyon gyenge. Lassan már az egész csapat idegen légiósokból áll. Ez a tendencia nagyon rossz, ezért nincs sehol a magyar labdarúgás. Nem véletlenül kérdezték tegnap Dibusztól a GÓÓL című műsorban, hogy tudják-e ezek az idegen légiósok mit jelent a fradi szív. Igen mert, ha tudnák akkor nem játszottak volna ilyen lélektelenül a Maccabi ellen. Egyetértek az előttem szólókkal, hogy annyit a mi fiataljaink is tudnának nyújtani, mint a sok millióért idevásárolt máshol még a kispadra sem ültetett légiósok. Ideje lenne már Doll mestert elküldeni haza, boldogítsa a hamburgiakat. El kellene kezdeni egy új csapatot építeni, és ezeknek a légiósoknak minimum a felét elküldeni, mert hiába végzünk minden évben EL indulást jelentő helyen, ha már az első körben kizuhanunk. Ez az eredménytelen nemzetközi szereplés lenullázza az egész éves munkát. A változtatás nem halogatható. Ez az út, amelyen ma járunk sehová sem vezet. Hajrá Fradi!

    • Alapvetően magyarpárti gondolkodású vagyok,de ha nincs jó magyar fiatal, akkor (és kövezzetek meg nyugodtan) nem érdekel ha csak 2-3magyar van a csapatban de a többi jó külföldi és pl BL csoportkörben játszanánk mondjuk a Real vsgy a Bayern ellen. A nagy külföldi csapatokban sem mindenki hazai hanem világválogatottak játszanak egymás ellen megspékelve 2,3,4 hazai játékossal. Egyébként pedig meg kellene kérdezni , hogy miért küzd minden meccsen teljes erőbedobással Ronaldo a Realban,Messi a Barcaban,Robben a Bayernben vagy Ibrahimovic abban a csapatban ahová a szerződése köti. Nálunk sincs megtiltva hogy egy külföldi megdögöljön a pályán. Nézd meg Kuznyecov vagy Cukic példáját. Ők ízi-vérig Fradisták.

      • Ha lenne egy 18 éves Lipcsei vagy Lisztes (és még sorolhatnánk a múltból a neveket), akkor ők biztosan játszanának. De a közelben nincs ilyen. Nem csak a Fradiban, de egyetlen magyar klubban sem. Eddig is voltak óriási tehetségnek kikiáltott fiatalok, akik egyből rohantak légiósnak, majd szép lassan kullogtak haza. A legtöbbjük az NB2-ben köt ki.
        Valami nagyon nincs rendben az utánpótlás területén. Már évtizedek óta. Ráadásul egyre rosszabb a helyzet. Jövőkép nulla, csak a duma megy, meg ömlik a pénz, de vajon hova és minek?
        Ami meg a légiósokat illeti. A Maccabi elleni visszavágót nem láttam, de a hazai meccsen és tegnap a diósok ellen egyetlen légiós hozzáállásával sem volt gondom. Sőt, Nandó egészen kiválóan játszott, ahogy Heister is.

        • Pont ezt mondom én is: ha magyar és jó akkor csapatba vele. Ha magyar és rossz akkor ugyanúgy el kell hajtano mint a rossz külföldit. Csak a jó külföldi és a jó magyar kell. Azt viszont fizessék meg rendesen. Ugyanis bármilyen embert bármilyen állásban 2 fajta módon lehet motiválni:pénzzel vagy olyan szakmai karrierrel ami büszkévé tenné ( mondjuk BL csoportkör). Jelenleg nálunk csak a magyar szinten jó fizetés van meg. Szakmai előremenetel semmi. Így nehéz idecsábítani illetve megtartani a jó hazai valamint külföldi játékosokat.
          Az hogy minden évben 6-7 játékost kell beépíteni , Doll és Orosz Pali munkáját “dícséri”.

  • A főcím tökéletesen összegzett mindent.A magyar és nemzetközi szint más.A Maccabi elleni visszavágót volt “szerencsém” látni.Hasonló érzéseim voltak -bár még akkor általános iskolás voltam- az anderlecht elleni meccsből,miszerint nem volt sokat nálunk a labda,de….
    Viszont az akkori ferencvárosi futballisták,és edző is más kávéház volt ,mint a mostaniak!!!

    Azon gondolkodtam el,hogy mit várjak ettől a szezontól…Megnyerjük a bajnokságot és Doll tuti ,hogy továbbra is markolja fel az irdatlan mennyiségű pénzt a kompániájával együtt majd jön a nemzetközi megmérettetés és a valóság-már most Csank János-i kifogásgenerátor volt,hogy megint miért nem sikerült-vagy nincs bajnoki cím,talán lesz új edző,de akkor Ő is építkezik, játékosok jönnek-mennek,mert nekik a FERENCVÁROS nem azt jelenti,mint nekünk és mondjuk a 10 ,20 és még annál régebbi játékosgenerációnak és csak egy helyben topogunk és kész.

    Ebben a kérdésben nem tudom igazán ,melyik ujjamat “harapjam”meg.

    Sokan megmondták,írták már le hasonlóan.:amíg következmények,teljesítmények nélkül lehet pokoli sok pénzt keresni minek hajtsák ki a belüket…

    Hajrá Fradi

  • Nagyon furcsa érzéseim vannak. A Maccabi ellen legalább nem volt balhé, provokáció és kupákból való kitiltás, de nem értem, Doll miért olyan embereket hoz mindig, akiknek a nyár elején lejár a kölcsönszerződése? Talán azért, mert így van mire hivatkozni (7 játékos beépítése stb.)?
    De visszatérve a miskolci “bajnokcsapat” elleni mérkőzésre (ők skandálták, hogy Miskolc lesz a bajnok…), megint sok mindent nem értek. Nálam Botka lenne a jobbhátvéd, belül Blazic, Frimpong, baloldalt Heister (ők ketten -- Lanzafaméval kiegészítve -- remek igazolásnak tűnnek), előttük Lovre, Leo és még előrébb Varga Roli, Lanzafame és Gorriarán, aki pótolni látszik Paintsilt, és persze Dani elől. De nem értem az igazolások zömét, azt sem, mit keres itt Finnbogason, Petriak, Rui Pedro, Koch, Georgievic, Moutari? És főleg, hogy mit akar pédául Finnbogasonnal, aki egyszerűen súlytalan: sem a labdák megszerzésében, sem megtartásában, sem megjátszásában nem mutat semmit, ennél még Djuricin is többet tett!
    A következmények nélküli ország. Nem tudom, ha most Moniz lenne még az edzőnk (kis pihentetés után), akkor Leonardoval, Jennerrel, kiegészítve a mostani legjobbakkal, nem sikerült volna-e már régen kilépnünk a nemzetközi porondra? Mert Dollal szerintem sohasem fogunk. Rossz a játékospolitikája, az igazolásainak zöme, a taktikai és pedagógiai érzéke nulla, lelkesíteni nem tudja a csapatát, ha kikapunk (kiesünk), arról beszél, a játékosok nem tudták megvalósítani az elképzeléseit (amiket nem nagyon látunk a játékban), ki is az edző? És csak egy adalék: vasárnap a tucatnyi szögletből egyetlen egy sem jelentett gólveszélyes helyzetet! Pedig ez tanulható, akár a helyezkedés! (Nálam Doll már régen leszerepelt, és mindegy, mit ér el ezek után.) Ne legyen illúziónk: ez az út nem vezet sehová. A nem Fradi-szintű légiósok helyett inkább a mély vízbe kéne bedobni Kundrákékat, a tegnapi meccsen is szívesebben láttam volna a fiataljaink közül többet, mint Finnbogasont, Petriakot…

    • Sok mindenben igazad van. Köszi, hogy megemlítetted a szögleteket, mert azt kihagytam. Tényleg agyament, hogy nem tudtunk egyetlen szögletből sem gólveszélyt kialakítani.
      Ami meg az igazolások illeti, sajnos nagyon sok a fatális tévedés, de van olyan, amikor egy-egy játékosnak sokkal nagyobb az értéke, mint amit valójában tud. Nem akarok pálcát törni egy-két meccs után, de vajon Petriak hogy a fenébe ér több mint kétmillió eurót és hogyan lehetett neki 30-40 ezres havi fizetése? Vagy ha már ukrán, akkor alapból sokat ér?
      Ami meg a magyar utánpótlást illeti, az maga a tragédia. Szívesen látnék én is több fiatalt a pályán, de ahhoz még néhány liter víznek le kell folyni a Dunán.

      • És eddig szegény Hajnal Tomit szídtuk a szögletek miatt, de már ő sincs itt. Úgy látszik ez Fradi jelenség manapság. Biztos Doll nem emlékszik rá hogy anno Hamburgban meg Dortmundban hogy csinálták.

      • És akkor még arról nem is tettünk említést, hogy bár Doll szerint nagyon rendben van a védekezésünk, mégsem tudunk egyetlen meccset sem lehozni kapott gól nélkül!

  • Hát igen, más a színvonal. Pedig a Maccabi sem volt egy csúcs csapat.
    Én csak azt nem értem,hogy lehet veszíteni,kiesni de úgy hogy nincs kaput eltaláló lövésünk egy olyan meccsen ahol tudjuk hogy gólt kell lőnünk,na azt nem értem. A Diósgyőr ellen miért próbálkozunk és a Maccabi ellen miért nem?
    Sajnos vagy nem sajnos a többi sportág el fogja szipkázni a szurkolókat hacsak nem nyerünk bajnokságot.
    Jövő nyárra az a kívánságom hogy akár lesz bajnoki arany akár nem,rúgják már ki Dollt. Utána szeretnék úgy elmenni egy nemzetközi meccsre,hogy esélyesek vagyunk és ezt be is tudjuk bizonyítani vagy legalábbis széthajtva magunkat emelt fővel esünk ki. Lehet példát venni másik sportágtól!
    Hajrá Fradi!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
OLDALAK
Ranglisták és statisztikák:
Következik: 10.20. 19:30 PAFC-FTC (TV:M4)
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
FOTELSZURKOLÓ
FACEBOOK:
Novák Dezső utánpótlás emléktornák
HOST