Feljegyzések a fotelból – “Méltó régi nagy híréhez”

Drámai véget ért a 2019/20-s bajnoki szezon. Nem az elsőség kérdésében, az már réges-rég eldőlt, papíron a Honvéd ellen, de a valóságban azon a bizonyos októberi “Big Mac szendvicshéten”, amikor a Dózsa és a MOL közé egy moszkvai kiruccanás is szorult és amit három győzelemmel adtunk át az utókornak. Onnan már csak “üldözöttek” lettünk, de úgy, mintha egy lajhár akart volna egy gazellát elkapni, ami eleve reménytelen vállalkozás, ráadásul a lajhárnak esze ágában sem lenne üldözőbe venni a szavannák gyorsasági bajnokát és nem csak azért, mert a fáról sincs kedve nagyon lejönni (ahhoz túl kényelmes), hanem mert nem szereti a húst. A Fradi üldözői sem gondolták komolyan, bár a szavak szintjén végig nagyszerűen teljesítettek, a legbelsőbb zugaikban tudták, a gazella még akkor is utolérhetetlen, ha a lajhár egy csoda folytán Simbává változna. Be is gyűjtöttük az újabb bajnoki aranyat, a harmincegyediket, amit egy EL-csoportkörrel ki is díszítettünk. Ezzel a címvédéssel, “méltón régi nagy híréhez” egy újabb aranyoldalt nyitottunk labdarúgásunk dicsőséges történetében. A címvédéssel Szerhij Rebrov a régmúlt legendás edzőink sorába lépett, bizonyítva, hogy a megfontoltság, a munka, a szakmai hozzáértés minden akadályt le tud győzni. Az EL-csoportkörös menetelés ellenére három ponttal többet gyűjtöttünk mint a három csillagos bajnoki címnél. A 13 pontos különbség is megmaradt a MOL előtt, az előző szezonban 23 pontot vertünk a harmadikra, az idén “csak” huszonkettőt. A töltőállomások munkásainak elég frusztráló lehet a különbség, a kétszer 13 nem csak a babonás népeknél okozhat pánikbetegséget. Ettől még a szavak szintjén nagyon lelkesek és valószínűleg az évzáró vacsorán is fűnek fának ígéretet tesznek, hogy majd a következő idényben utolérik a Fradit.

Egy kicsit elvesztettem a drámaiság fonalát, ezért egy rövidke kis szösszenettel adóznék a tavalyi harmadik és az idei utolsó előtti Debrecen mélyrepülésének. Természetesen tiszteletben tartva az elmúlt 20 év eredményeit, nem titkolom, nem ejtettem túl sok könnyet amiatt, hogy jövőre nem lesz Fradi-Loki. Bár nem sokon múlott, ha az a fránya labda a 94. percben néhány centivel beljebb pattan…de nem pattant, mert eszébe juthatott 2001, amikor az akkori teljesítményük kiesést jelentett, de megúszták, mert a BKV a másodosztály végén “váratlanul” rájött, hogy ők bizony bár ezért dolgoztak az egész szezonban, de mégsem vállalják az első osztályú indulást. A gólvonalon landoló labda ezért is érezte úgy, hogy most a fagyinak vissza kell nyalnia, a Lokinak meg vissza kell esnie a másodosztályba. Jelenleg ott is a helye.

Talán nem kéne további késeket döfködni az üldözők szívébe, van bajuk elég, de annyit még üzennék a másodiknak, hogy a 13 pont különbség a realitás, és ez nem jelentheti azt, hogy emiatt 13 forinttal emelni kéne az üzemanyag árát. A különbség nem csak pontokban, minőségben és játékban jelentett többet, hanem abban is hogy mi vagyunk a Ferencváros, a rekordbajnok Ferencváros, egy olyan 120 éves dicsőséges múlttal, amit a jelenünk továbbvisz a jövőnek. Emiatt is csodás volt a tegnap este, az ünneplés, a Szentélyt átölelő tűzijáték, mely nem csak a jelen boldogságát jelentette, hanem a jövő ígéretét is.

A Mezőkövesd elleni záró forduló, mely a sorban a harmadik edzőmérkőzésünk volt (idézőjel nélkül) és ahol csak az számított, hogy győzelemmel zárjuk le a bajnoki szezont. A lelkes ellenfelünknek (akik azért februárban egy kicsit meg is húzogatták a bajszunkat) még volt egy kis tét, de valószínűleg ők sem gondolták komolyan, hogy esélyük van a harmadik hely megszerzésére. Amit végül is a jól hajrázó Felcsút csípett el, ezzel valószínűleg rekordot döntött Európában, hiszen ősszel egy alig kétezres falu csapata fog indulni az EL-ben.

A győzelem és az ünneplés mellé van még egy “kötelező” feladat, az elmúlt 20 év legeredményesebb labdarúgójának, Leandro de Almeida-nak a búcsúja. Leo eredményeinek a felsorolásához egy külön írnok, és sok-sok papír kéne, a 7 magyar bajnoki cím mellé még Cipruson is begyűjtött egyet, ehhez jön még 7 kupagyőzelem és annyi “egyéb” érem, hogy annak kiállításához egy több emeletes irodaház is kicsi lenne. Leo 17 évesen igazolt Magyarországra, ahol nem csak az érmeket gyűjtögette, hanem új hazát is kapott. Kiváló labdarúgó, nagyszerű ember, köszönjük Leo!

Vajon mivel is lehetne befejezni a 2019/20 címvédő bajnoki szezon utolsó fotelszurkolós jegyzetét? Újra felsorolhatnám a sikereket, az emlékezetes EL szereplést, azt a bizonyos “Big Mac szendvicshetet”, oldalakon át méltathatnám a szakmai stábot, Szerhij Rebrov munkáját, a csapat teljesítményét, az egységet, a tudatosságot, de ezeket már annyiszor leírtam az elmúlt hónapok során, hogy bár az ismétlés a tudás anyja/atyja, de holnaptól már az új, előttünk tornyosuló feladatokkal, célokkal kell foglalkoznunk.

A 2019/20-s bajnoki szezon örökké megmarad az emlékeinkben. Méltón, dicsőséges labdarúgásunk nagy híréhez.

5 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – “Méltó régi nagy híréhez” bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

OLDALAK
BL-PlayOff: 09.23. 21:00, M4Sport
BL-PlayOff: 09.29. 21:00, M4Sport
Novák Dezső
25 ÉVES A BL-SIKER
FOTELSZURKOLÓ