Feljegyzések a fotelból – Szeretem a történelmet

Mielőtt bárki egy jól irányzott hárompontos kísérlettel a kukába dobná a digitális jegyzetemet (zsákolni egy monitort mégis csak kínos lenne) abból a “félelméből”, hogy itt ma nem a tegnapi Honvéd elleni mérkőzésről olvashat, a biztonság kedvéért leszögezem (legalább egy százas szöggel), hogy bár tényleg szeretem a történelmet és Fradi-meccs hiányában már tűkön ülve várom az esti dokufilmet Pompeii katasztrófájáról, a címben szereplő történelem szó természetesen és kötelezően szeretett klubunkhoz, a Fradihoz kötődik. És persze a Honvédhoz, mely Kispestként kezdte és valami megmagyarázatlan “honvágy” miatt ebben az évszázadban visszanyúlt az ötvenes évekhez, mely ténylegesen aranykorszaka volt a piros-fekete(fehér) egyesületnek, de mégis csak Farkas Mihályhoz kötődik még akkor is, ha akkoriban Puskás Öcsi is ott kergette őrületbe az ellenfelet. Plusz az “átcsábított” Kocsis, Budai, Czibor hármas, akiket ha a hatalom nem térít el Kispest felé, labdarúgás dicsőséges történetének legszebb korszakát írhatták volna az Üllői úton. De mielőtt eltévelyednék az ötvenes évek számunkra nagyon is sötét világában és tényleg a kukába találnám a jegyzetemet, talán illene magyarázatot adni a kissé “öndicsérő” címre, melyhez most a legrégebbi riválisunk otthonához, a Hungária körúthoz van köze és természetesen a tegnapi ellenfelünkhöz, a Honvédhoz (vajon miért is “csak a Kispest”?). Bármennyire is furcsa és “életidegen”, de a két csapat eddig több mint száz éves közös története alatt a tegnapi rangadónak már negyedik alkalommal adott otthont az MTK pályája. És mivel szeretem a történelmet és néha még a számmisztikában is hiszek, így elég jó ómennek bizonyult a pályaválasztás, hiszen eddig háromból három győzelem a mérlegünk, amit tegnap este eggyel meg is toldottunk és ha a kedves olvasó eddig eljutott egy csont nélküli dobás kísérlete nélkül, akkor ígérhetem, innentől már csak a tegnapi győzelemre fókuszálok.

Ami három pontot hozott, plusz négy pont előnyt a tabellán (a Videoton botlása már csak hab a tortán), így most egy euforikus, örömittas jegyzetet kéne papírra vetni, és amellett, hogy tegnap este azért örömtáncot lejtettem a hármas sípszó után, de a karomat feszítő vérnyomásmérő figyelmeztetett arra, hogy bár meg van a hőn áhított győzelem, de azért óvatosan azzal az örömködéssel. Azt már az edzőváltás pillanatában tudtuk, hogy Rebrov mester nem csak a Tottemham kék-fehér mezében lőtt góljainak emlékét hozta magával, hanem az orosz/ukrán mentalitást is, mely hatásait a játékosok már az első napokban érezték az izmaikban. Plusz a precizitást és az eredményorientáltságot, mely az eddigi két meccsén már látható volt és tegnap este vált számomra is egyértelművé. A Mezőkövesd elleni játékot még csak ismerkedésnek véltem, a Videoton mégis csak csoportkörbe delegálta magát, a Honvéd meg valójában Kispest és azt mára bevezetőben “kitárgyaltuk”, hogy a ha Hungária körút, akkor bizony Fradi győzelem.

Ezek ellenére csak tegnap tudatosult bennem, amire szerkesztőtársaim a közös “szkájpos” meccsnézés közben többször is utaltak, miszerint Rebrov mestert nem nagyon érdekli a múlt, hogy a zöld-fehérek hívek milyen játékhoz is szoktak, őt kizárólag a három pont megszerzése, egy stabil, védekezésen alapuló gyors kontrákra épülő játékrendszer kialakítása érdekli, ami személy szerint engem nem nagyon varázsol el. Persze ez sem teljesen igaz, hiszen a győzelem mindig, mindent fölöz és a harmadik csillagért bármit hajlandó vagyok elviselni, és még reménykedem is abban, hogy hamarosan egy sokkal támadóbb és játszó Fradit fogunk látni, főleg hazai környezetben, ahol a régi “mondás” szerint még a szuszt is ki kell préselni az ellenfélből. Tegnap este nem préseltünk ki semmit, bár ahhoz talán túl kicsi is a Hungária úti stadion, hogy elég levegő “csoportosuljon” ahhoz, hogy ne kelljen idő előtt légzőmaszkot magunkra húzni.

Lanzafame miatt pikáns meccsre is számítottam (a Botka-mez égetése után még egy kis balhé is felmerült bennem, ami végül is Felcsúton csapott le) és arra, hogy a válogatott szünet talán elég volt arra, hogy a sérültjeink felépüljenek és Rebrov mester taktikája is egyre jobban láthatóvá váljon. Persze a három pont megszerzése volt az elsődleges, amire a Videoton rá is tett egy lapáttal. Az óhajlistám legfontosabb része teljesült is a győzelemmel, a sérültek állapota még mindig kérdéses, egyedül Otigba volt bevethető, amire a meccs hajrájában sor is került. Juhász Roland sípszó nélküli ámokfutása Nandót továbbra is harcképtelenné tette, így újra Sígér foglalta el a helyét, a többi poszt változatlan maradt, ahogy a játékfelfogásunk is. Biztonságos védekezés, gyors labdajáratás és villámgyors beindulások és ritmusváltások.

Amely a gólunkig jól is működött, bár már az első percekben látható volt, hogy itt igazi férfias küzdelem lesz uralkodó. Nem olyan mint Felcsúton, ahol Benczés edző a karatét és az ámokfutást nevezte férfiasnak, itt test feszült testnek és bár “hullottak” a legények szép számmal, még sem volt durvának nevezhető a mérkőzés. Aztán a nagy adok-kapok etapot egy pompás Sigér indítás és egy még pompásabb Petrjak beindulás az üres térbe követte, majd remek labdaátvétel, néhány “szökkenés”, egy jól irányzott lövés és máris robbanhatott a stadion zöld-fehér része, mely pont főleg feketében öltözött labdarúgásunk legendás kapusának, Géczi Istvánnak az emlékére (nyugodj békében Pista bácsi!).

A gól után folytatódott az egészséges kakasviadal, és bár a Honvédnál többet volt a labda, de helyzetig csak a 41. percben jutottak, igaz abban simán benne volt az egyenlítés, de Dibusz kiválóan jött ki a kapujából, így maradt az egygólos előny a szünetre. A második félidő tükörképe volt az elsőnek, az eseményekre túl sok időt kár fecsérelni, mert az arról szólt, hogy jött előre a Honvéd, ívelgette a labdákat a két “százkilós” csatárnak, ami elég kilátástalannak tűnt, ezért néha-néha megpróbáltak távoli lövésekkel is, de ezek meg egyedül a kapunk mögötti betonfalat veszélyeztették…A másik oldalon meg Bőle egymaga mesterhármast szerezhetett volna. Az első helyzete még az első félidőben volt, “leutánozta” Petrjakot, de rosszul mérte fel a távolságot és a kapu fölé emelt. A második félidőben először hat méterről fejelt alig mellé, majd jött a kihagyhatatlan, az üres kapu, amit végül is sikerült néhány centivel eltéveszteni.

Mindezek fényében hiába volt többet a Honvédnál a labda és hiába nyerték meg a párharcot többségét (ez azért nem nagyon tetszett), a második félidőben is csak egy helyzetecskéjük volt, az is hosszabbítás utolsó pillanatában, egy Danilo fejes formájában. 1-0 helyett lehetett volna 4-2 is, akkor talán jobban ébredek és többet foglalkozok magával a meccsel, mint a történelemmel. Mert lehet is fanyalogni az új játékstílus miatt, de eddig három idegenbeli meccsünkből három győzelem a mérleg (ebből egy még Doll érdeme), de majd a jövő fog választ adni arra, hogy valójában merre is fog vezetni Rebrov mester taktikai repertoárja. Mert a Videoton és Honvéd ellen még elmegy a biztonsági filozófia, de azt kétlem, hogy két hét múlva, a Groupama Arénában, a 224. derbin, valószínűleg közel teltház előtt jó szemmel nézném, ha 90 percig a lilák irányítanának, mi meg kivárnánk azt az egy-két kínálkozó lehetőséget, amikor kontrázni tudunk.

Mert az még rendben van, hogy a három pont az elsődleges, de talán még sem annyira véletlenül adtam a jegyzetemnek a “szeretem a történelmet” címet, mert az nem csak a saját érdeklődésemet testesíti meg és nem csak a Honvéd elleni Hungária körúti mérkőzésekre asszociál, hanem a Fradi csodálatos múltjára is, arra a “szuszra” amit közel 120 éve préselünk ki az ellenfeleinkből.

És amit továbbra is látni szeretnék az Üllői úton.

16 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Szeretem a történelmet bejegyzéshez

  • Ahogy mindig: van a FRADI és látótávolságon kívül a többiek…

  • A mérkôzés -- szerintem — tovàbbà Doll àrnyékàt veti elénk, amelybôl nehezen tudunk jelenleg kilépni.

    A kontràkra valò le- illetve beàllàs a màsodik félidôben, vagyis màr az elsô félidô vége felé (amikor egy gòllal vezetünk), nagyon is Doll-ra hasolnlìt még.

    A pàlyàt azonban hosszabbra hùzzuk szét màr, az màr egyéni Rebrov-nak igérkezik. Nem passzolgatunk többé tùlnyomò részben, kis területeken, hanem az ellenfelet — legalàbb amikor még nem (!) vezetünk egy gòllal — akkor ìgy szaladtassuk, hogy én is, lalolib, ràtérjek a “szuszra”, kivegyük a szusszot belôlük.

    De miért nem ùgy, hogy egy egész meccsen, kitervezett, erôteljes és ötletes jàtékkal az ellenfél kapura célozva.

    Nyerni csak akkor tudunk, ha legalàbb egy gòllal többet lövünk az ellenfeleinknél.

    A Honvédal szemben ez màr az elsô félidôben meglett. Nem kellett futnunk a gòl utàn, ìgy kényelmesebben futkàrozhatunk és a meccs végére màr csak az ellenfél futott. Mink meg az ellenfél utàn, hogy elrontsuk a jàtékukat.

    Következnek akkor hamarossan a “Szusza Ferencék” is (hogy maradjak a “szusz”-nàl.

  • Sajnos lagziban voltam,így kimaradt a meccs. Csak egy Honvéd drukkerral felváltva nézegettük az eredmény alakulását. Ez a forduló a mienk lett,hasonlóan a múltkori is az lehetett volna egy Vidi elleni győzelemmel. Viszont pénteken Tatabánya-Fradi férfi kézimeccsen voltam és csak 5 góllal kaptunk ki a sok sérült ellenére. Ha minden összejön, meglehet s nemzetközi kupaszereplés. Hajrá Fradi!

  • A lehetőség úgy,hozta,hogy “bentről” tudtam a számítógépről nézni a meccset.
    Sajnos nagyon sok volt a pontatlan, eladott labda.Dibusz meg a védők olykor arra rúgták a bőrt,amerre csak láttak…
    Persze ez nem Rebrov sara,minthogy az sem,hogy megint úgy tűnik nekem,hogy csak Petrjak volt minőségi igazolás-csak kölcsönbe-persze.
    Nagy hiányérzetem van Lanza miatt,tán,mert más poszton kellene játszatni nem tudom.

    3 pont zsebben csak így tovább!!!

    Hajrá Fradi

  • Rebrovval célfocit (ez sok szurkolónak nem fog tetszeni) fogunk játszani, legalábbis ezzel a kerettel biztosan. A nemzetközi szinten eredményt elérhető taktikának rendel alá mindent, télen bőven fog változtatni is és nyárra összeállhat véglegesen az a játék, ami a BL-selejtezőkben fog kelleni.

    • Egyetértek veled és Bockorral. Az igazi “Rebrov-Fradi” majd tavasszal lesz látható. Addig -- ugyan bizonyos fokig már alakulgatva -- az a fontos, hogy a lehető legtöbb pontot gyűjtve minél jobban elhúzzunk a mezőnytől. De akkor is fennáll az a lehetőség, hogy az eredményes foci nem mindig “szép” foci.

  • Nem volt ez annyira rossz, drága barátom.
    Ne felejtsük el, hogy ez nem Rebrov kerete, és az ismerkedési fázisban a tökéletes biztonságra törekszik. A téli felkészülés után, tavasszal “kérhetjük számon” Tőle a focinkat.
    Amúgy egy nagyon szervezett Fradit láttam, ami egy kontrából megnyerte a mecset és a maradék időben tökéletesen kontrollálta a mérkőzést.
    Én most bizakodó vagyok, és nagyon is türelmes. Neked is ezt ajánlom 🙂

  • Bocsánat, az első beírásom 1 órával később jelent meg az oldalon! Elnézést a duplázásért…

  • Kitűnő kórisme Lalolib, ismét:)
    A 3 pont célfutballal EZ ellen a picipest ellen elég karcsú.
    Ezt a Petrjak gyereket Paintsil-karrier várja. És ez nekünk sajnos nem jó. Nyárig hűlt helye sem marad, ha így folytatja.

  • Sziasztok!
    Tényleg a 3 pont volt a lényeg.Hogy ezt ezzel a játékkal értük el,kit érdekel?Mert valljuk meg őszintén, a face oldalain leócsárolt kis ukrán srác góljára a “csak a kispest”tudott eredménytelen rakkolós focit produkálni!Mert tény,mentek előre,ész és gólhelyzet nélkül!Az már csak ténykérdés,hogy a foci gólra megy vagy presszingre,főleg ha az presszing sehová sem vezet!Ami Rebrov mester elképzeléseit illeti,szerintem még nem körvonalazódik ki,hogy ezzel a garnitúrával mire is képes?A jövő választ ad.A derby előtt,ebből a meccsből,nagy következtetéseket levonni nem lehet.A derby az mindig más,az mindig rangadó,bárhol is legyen a meccs.Visszatérve a tegnapi meccsre,egy apró tény elkerülte a figyelmeteket talán Dibuszszal kapcsolatban,igen Ngog kilépésénél jól hárított,ez igaz,viszont előtte a mi Dibuszunk nagyon balf@szul elvégzet kirugása szükségeltetett.Szóval még jó,hogy a hibáját korrigálta!

  • Újra egy remek, lényegre fókuszáló jegyzet! Köszönjük!:)
    A célfutball néha kell, főképp, ha mondjuk a Rel Madrid, vagy(ne ilyen hangzatos példával éljünk..) a Basel az ellenfél a BL-ben. De könyörgöm! Ez a Picipest volt… A gól szépsége, a szervezettség, Sigér, Bőle és Petrjak támadójátéka mellett ez a meccs 3 pontot adott és idegeskedést, hogy nehogy ez az ötlettelen, grafitszürke Honvéd egyenlítsen.. Ennél nem ártana közönségvonzóbb, látványosabb, dominánsabb futball a Fradinál, mondjuk mindjárt a makik ellen.
    De az tény, hogy a Paks elleni 5 ziccer -- 1 gól, majd 1-1-hez képest, nyerni azért jobb.
    Mi viszont -- még az utóbbi évtizedekben is -- jobbhoz vagyunk szokva. A 30. is úgy lenne örömteli, ha FUTBALLAL, nem bunkerfocival érnénk el! (Még jó, hogy ezt egy győztes idegenbeli rangadó után pufogom…de inkább legyen így..) Hajrá Fradi!

    • Ne feledjük el: a Lobanovszkij-féle kijevi iskola mindig a kemény védekezésre és erős középpálya előtt két nagyon gyors, gólveszélyes csatárra épült! (Elég említenem a korábbiakat, Blohint és Onyiscsenkót, majd Sevcsenkót és Rebrovot…) Ez köszönő viszonyban sincs a Fradi-stílussal, és nem is lesz. Az tetszett, hogy minden labdáért megküzdöttek, de hogy mondjuk majd a Diósgyőr, a Hali vagy a Puskás ellen 1-0-ra nyerjünk kontrajátékkal, kínkeservvel, nem sok jót ígér… De talán szerencsésebb lett volna előbb a kívánt stílust meghatározni, és ahhoz edzőt keresni…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
OLDALAK
Ranglisták és statisztikák:
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
FOTELSZURKOLÓ
FACEBOOK:
Novák Dezső utánpótlás emléktornák
HOST