Feljegyzések fotelból – Csillag nélküli ötös

fotelszurkolo_newA sportszerűség azt diktálja, hogy előre szóljak, nem szeretem a (kecskeméti) Vasast. Ebből meg az következhet, hogy bár megpróbálok kizárólag a Fradi örömjátékával foglalkozni, de ha néha-néha megcsusszan egy-egy ártatlannak éppen nem nevezhető pikí­rt megjegyzés, az bizony nem a véletlen műve lesz. Az a fajta nem szeretem jelző amit 9 éve hordozok magamban nagyon lassan akar tova tűnni. Pedig 2006-ig aránylag semmi bajom nem volt a piros-kékekkel, még az átkosban is elviseltem őket annak ellenére, hogy tudtam, Kádár János a paprikás krumpli mellé a piros-kék szí­neket is kedveli. Az igazsághoz azért az is hozzátartozik, hogy anno a hatvanas évekbeli Vasas egészen jó kis alakulat volt, nyert is négy bajnokságot, olyan edzők ültek a kispadon mint Illovszky és Baróti, a pályán meg Sárosi, Bundzsák, Mathesz, Farkas és Ihász bolondí­totta az ellenfeleket. Egy nevet “természetesen” kihagytam a felsorolásból, a fociban járatosak biztosan tudják, hogy kiét, de a nevét a 2006-s igazságtalanság után nem szeretném leí­rni. Mint játékost tisztelem – de mást róla inkább ne! Legfeljebb annyit, hogy remélem tegnap este nézte a jelen Vasasának megalázását, mely áttételesen, több ezer Fradista neki “ajánlott” a hármas sí­pszó elhangzása után. Ezzel talán magamban is le kéne zárnom ezt a nem szeretem állapotot, hisz egyrészt történelem már, másrészt azóta szerencsére elég sok ví­z folyt le a Dunán, mely végül is minden törekvés ellenére minket nem sodort el. Erre elég csattanós hitelt adott a Vasas elleni 163. bajnoki mérkőzésünk.

Azt sem tagadhatom, hogy ünnepre készültünk. Ahogy araszoltunk a bejárat felé, a zöld-fehérbe öltözött Üllői úti fák is arról suttogtak, hogy most jött el az a pillanat, amikor az ellenfél beleszalad a késbe. Amit már a fotelszurkoló is hiányolt, a múlt héten “szóvá is tettem”, milyen dolog az, hogy itt libasorban állí­tjuk az ellenfeleket, de egyiket sem tálaljuk fel vacsorára. A közönség éhes, nagyon is éhes ahhoz, hogy hángedlit kössön a nyakába, erősen megmarkolja a kést és a villát, és ütemesen csapkodja az asztalt: “Éhesek vagyunk, enni akarunk, addig énekeljük ezt, mí­g enni nem kapunk!”

Egy biztos, tegnap este alaposan megtömtük a hasunkat. Meg kitömtük a Vasast, de mivel a liba az MTK védjegye, í­gy el is térek az állati hasonlatoktól, ráadásul az állatvédők sem nézik jó szemmel a tömködést. Pedig ez népi hagyományon is alapul, ott a Márton-nap, amikor nem volt olyan falusi konyha, ahol nem pirult tökéletesen pirosra a liba. “Szegény Vasas” – zúgott is több ezer torokból az Aréna, mely az utolsó percben majdnem fel is robbant, de Leo parádés szabadrúgása után a labda úgy gondolta, nem alázza tovább a piros-kékeket, és komótosan végiggurult a gólvonalon. A Forma-1 bűvöletében égő magyar labdarúgás meg sem várta, hogy a labda tovább folytassa az útját egy Fradi csatár lábán, azonnal le is fújta a találkozót. Következett a Forma-1, mely annyira fontos esemény, hogy ahhoz kell igazí­tani egy magyar bajnoki mérkőzés időpontját.

Oké, nem zsörtölődöm tovább, ne rondí­tsunk bele a tegnapi mámoros estébe! Mely tényleg úgy kezdődött mint ahogy megálmodtuk. A derék Vasas legények még az izmaikat próbálták a helyükre varázsolni, amikor Ramirez száguldott el a szélén, fel sem kellett néznie, mert tudta, ha kanyarí­t, oda minden bizonnyal érkezni fog “valaki”: vagy Böde, vagy Sesták, vagy Varga. A második percben Sesták érkezett. Most annyival volt nehezebb dolga mint egy héttel ezelőtt a Haladás ellen, hogy egy kicsit “pipiskednie” is kellett, ráadásul Lipták sem lejtett előtte egy bakkecske ugrást. A zseniálisan működő Ramirez-Sesták tengely elég hamar megmutatta az aggódó Vasas szülőknek, hogy ezen a napon bizony az őrületbe fogják kergetni a kedvenceket.

Néhány perccel az első gólunk után majdnem jött a második is, Sesták előkészí­tett, Böde Dani meg telibe találta a kapufát. Már ekkor látszott, itt bizony karnevál van készülőben, egy örömjáték, amit szokásunkhoz hí­ven csak mi tudnánk elrontani – amit a második félidő elején meg is próbáltunk, de az szerencsére csak néhány perces amnéziát okozott. De ne szaladjunk annyira előre, az első félidőben a Fradi gépezete darabokra marcangolta a nagyon lelkesen játszó Vasas előre felépí­tett hadrendjét, már ha volt ilyen. Ami az eddigi mérkőzéseinken is jól működött, az tegnap hatványozottan zúdult a Vasas védőkre. Ramirez-Sesták a baloldalon, Dilaver-Varga a jobbon, Gera és Lamah középen. így együtt megoldhatatlan rejtéllyé változott mindazoknak, akik piros-kékben képzelik el a világot. A legnagyobb gondban a Vasas kapusa volt, aki lányos zavarában képtelen volt egyeneset rúgni a labdába, bár ha belegondolok, talán nem is ügyetlenség okozta a taccsra rúgásait, az is lehet, hogy csak a labdát próbálta az öltözőbe passzí­rozni (vagy háromszor próbálta eltalálni a játékoskijárót) és véget vetni a szenvedésnek.

A félidő közepén jött a “szokásos” Varga gól, ahogy a nagykönyvben meg vagyon í­rva. Ramirez elfut (nem néz fel, mert minek is tenné “valaki” úgyis érkezni fog), már lendül a lába, közben Varga begyújtja a rakétát és a szélső helyéről befele száguld, igen, el akarta érni a csatlakozást. Elérte. A gólörömben ki is száradt a torkom, irány a büfé, – még csak kettő, de három sört kérek (a félreértés elkerülése végett, osztoztam az adagon), de ahogy kimondom, már hallom az aréna zúgását, – már három, kedvesen mosolyog a csapos lány, miközben én meg a kivetí­tő monitoron figyelem ahogy a srácok Leo-t ünneplik.

Három a szünetben, meg lesz a várt ötös – csak könyörgöm, ne legyen félidő! Nem lehetne valahol elintézni, hogy a Fradi egy ültömben játssza le a meccseit? Minek ide szünet? Ott csak elgémberednek az izmok, a “teába is kevernek valami betablokkolót” (Doll mesternek is gyanús a dolog), ráadásul már eldőlt a meccs, minek újra felállni és kimenni a zöld gyepre? Mert mi ott vagyunk a lelátón. Akiket igenis olyan kedvesen kell kiszolgálni, ahogy a büfés lány tette a második és a harmadik gólunk között. Sajnos ez a fajta belealvás már Fradi védjeggyé vált, amit szerencsére a Vasas elég bután dolgozott fel, mert túl gyorsan szerzett gólt. Ha ők is ráérősen jönnek ki és nem próbálják meg a lehetetlent, lehet, hogy csak 3-0 marad a vége. De ők mindenáron gólt akartak rúgni, de ezzel saját fejüket rakták a Fradi Sas karmai alá.

20151031_174722_Fradi sas

Néhány perces (jó, volt az tí­z is) Böde Danis “b….s” után Sesták fújta meg kürtöt, és túl a harmincon úgy sprintelte le a Vasas védőjét, hogy annak minden erejét össze kellett szednie ahhoz, hogy sikerüljön neki egy nyaki fogással a csatárunkat a földre teperni. A jogos piros lap elmaradt (most akkor mi a bí­rót pereljük be mert nem ismeri a szabályt?), de Sesták “‘bosszúja” nem. Olyan mértani labdát varázsolt Varga Roli elé, hogy arról doktori disszertációt lehetne – sőt kötelezővé is kéne tenni a magyar akadémiákon – í­rni. A fürge lábú szélsőn meg köszönte szépen és bevarrta a negyediket.

A vége felé meg csattant a Ramirez ostor, a “törpeágyú” (bocsi Rami, de elnézve a játékodat, ennél szebb jelző nem jutott az eszembe) lekopí­rozta a Haladás elleni gólját, most Böde hámozta át magát a védőkön, a lövése lepattant, a vendégek pechjére Rami elé, aki be is varrta az ötödiket.

Csillagos ötös! – kiáltottam fel harsányan a lefújás pillanatában, de utána egyből eszembe jutott, hogy a csillagot ne osszuk még ki. És nem csak a második félidő elején mutatott teaszünet miatt, hiszen azt már megszoktuk (sicc!). Még sok van hátra, bár az már lassan földönkí­vülinek látszik ahogy közelí­tünk Blum Zoltán (1931-32) veretlenségi rekordjához. A bajnokságot is 15 ponttal vezetjük, 32-6 a gólarány, de még a felénél sem tartunk. Ennek ellenére már fényezik a 29-s számot…

Tegnap este sorozatban a 34. győzelmét aratta Thomas Doll legénysége. Egy angol í­ró mondta, “ha valaki ráun Londonra, az rá un az életre is”.

Mi szeretjük az életet, sokan kedvelik Londont is, de a sorozatos győzelmeket tényleg nem lehet megunni.

6 hozzászólás a(z) Feljegyzések fotelból – Csillag nélküli ötös bejegyzéshez

  • Meg kell mondanom, hogy régen láttam ennyire megnyugtató meccset. Egy percig sem kellett a győzelem miatt aggódni. Csak az volt a kérdés, hogy megállnak-e félúton?
    Hát nem álltak meg.
    Számomra a Vasas elleni 5:1 különleges jelentőségű. Első (egyben első „emlékezetes”) Fradi-meccsemen 1954 decemberében – jó régen volt, de szerencsére igaz volt – akkor is 5:1-re győztünk. akkor Fenyvesi nyargalt el úgy Sárosi László mellett, mint most Ramirez Preklet mellett. (Bocsánatot kell kérnem a hasonlatért, mert Sárosi játékosként több klasszissal jobb volt a mai Vasas bármelyik játékosánál, és egyébként is a későbbiekben edzőként sokat tett a Fradiért.)
    A különbség csak annyi volt, hogy akkor egy félidő alatt elintézték a dolgot, most meg hagytak némi élményt a második félidőre is.
    A csapat húzóembere elsősorban most Seszták Szaniszló (magyarul í­gy néz ki a neve) volt. Gólveszélyes volt, küzdött, irányí­tott. És örült, nagyon örült a góloknak. A másik két kiugró teljesí­tmény házi indiánunké és Vargarolié. (Ramirez gyakorlatilag balszélsőt – és milyen veszélyes balszélsőt! – játszott az első gól után, Varga pedig két góljával és állandó veszélyteremtésével kiérdemelte a becézést.)
    Nemrég észrevételeztem, hogy váratlan húzás lehet a szögletből váratlanul hátrapasszolt labda. Most Varga és Ramirez játszotta meg ezt többször is, mindannyiszor óriási pánikot keltve a jobb sorsra (?) érdemes északpestiek körében.
    A piros-kékek gólja szerintem csupán véletlen műve volt. Gera Zoli egy akkorát bakizott, amekkorát csak a legnagyobbak tudnak, s az angyalföldiek scifi-hősre emlékeztető nevű játékosa ijedtében belerúgott a labdába egy nagyot.
    A Vasas-edző nyilatkozatát meg nem értem. Mihez gratulált a csapatnak? A játékosai közül egyedül a kapusa nyújtott a futballra emlékeztető teljesí­tményt, volt néhány olyan hárí­tása, amiből egy átlagos kapusnál gól lett volna. És kétszer a kapufa segí­tette ki. Kaphattak volna 8 vagy 10 gólt is.
    Mindent összevéve nagyon jó kis este volt, melyhez után minél több hasonló jót kí­ván Göre Gábor bí­ró úr.

  • Mindig örömmel olvasom itt a “tempófradin” a beszámolókat és egyéb cikkeket. így voltam ezzel most is. Ráadásul most több olyan gondolatról, érzésről í­rtál, ami bennem is megfordult a tegnapi nap folyamán. A félidőben mondtam is a fiamnak, hogy ha okos a Vasas, akkor szép csöndben lehozza 3:0-val a meccset. De ha megrángatják a bajszunkat és lőnek egy gólt, akkor nem fogunk bealudni a második félidőn sem. Szerencsére az utóbbi történt és a fiúk megmutatták, hogy a szünet után is tudnak játszani.

  • 34!!! Ennyi veretlen meccsen vagyunk túl zsinórban!!! Lalolibnak üzenem: “The Show must go on!!!!”

    • Köszönöm! A Fradi mellett a Queen a legnagyobb!
      1976: Csikócsapat, bajnoki cí­m, Nyilasi és a a Night at the Opera album, rajta a Bohemian Rhapsody és a Love of My Life. Kellett ennél több 18 évesen? 🙂

  • Tisztelt Szurkolótársak! Már nagyon kellett ez a mérkőzés sok góllal! Visszaellenőrizhető: 1 hete jelen rovat kommentjében leí­rtam, a Vasas ellen meg lesz a szép eredmény! Családi körben két tippet előrejeleztem szombat kora délután: 4:1-re vagy 5:2-re nyerünk! (Utóbbi tippért azért elnézést kérek most Dibusz Dénestől.) Hála istennek, a legjobb variáció jött be az 5:1-el. Szünetben is biztos voltam a folytatásban, ezért átültem a C4-es bérletes helyemről a C6-ba, éppen arrafelé igyekeztem, í­gy hát szerencsésen lemaradtam a Vasas szépí­tő góljáról. Megérte átülni, azért szép lett volna a 6. (Leo) gól, és hát Böde Dani lábáról is lecsúszott a lövés az utolsó percben. (Nem baj, most azt mondom, a következő meccseken valamikor Böde Daninak a labda a kapufáról befelé fog pattanni.)

    “Már az öltözőben megbeszéltük, hogy adjunk bele mindent ebbe a mérkőzésbe!” -- nyilatkozta Varga Roland a meccs után. Köszönjük! Varga Rolinak pedig sok sikert a válogatottban! Öröm volt nézni és megtapasztalni a játékosok örömét a gólok után, ebben a csapatban nincs széthúzás! És ismételten le kell í­rni egy nevet: THOMAS DOLL mester. Lassan már csodaszámba menőnek érzem, hogy jelenleg ilyen edzőnk van.

    Azzal szeretném zárni, amit a meccs alatt is hangosan hirdettünk: még, még, még, ennyi nem elég! Hajrá Fradi!!!

  • Sziasztok!
    Lalolib újabb zseniálisan megkomponált gondolatfutamaihoz csatlakozva csak Ferenc Józsefet tudom idézni(én a szakadár , a retrográd, az örök elégedetlen…): “Minden natyon szep, minden natyon jó, mindennel meg vagyok elegedve!” ( habsburgosnak tűnő magyarsággal:) )
    Ezúttal a kis bealvástól eltekintve tényleg megadtuk a módját az angyalföldi legények módszeres megruházásának. Végre hátradőlhettünk egy meccs erejéig, látva, hogy bajnokesélyeshez méltó méretű zakót szabunk egy csapatra. Vártuk már ezt, szerintem Doll is jelezte a fiúknak, hogy a 20 perces meccsnyerések mellé kellenek a kiütéses verziók is, mert a jövőre nézve elengedhetetlen a fejlődéshez. Szinte nem volt a csapatban gyenge pont, mindenki hajlandó volt sokat és gyorsan futni, lendületből, jól passzolva focizni. Böde Danit sajnáltam kicsit, de sose legyen nagyobb baja annál, hogy gólhelyzeteket teremt, kapufát lő és ötöt vág a csapata. Majd kinyí­lik újra az ő gólzsákja is! Leo, Rami, Sesták és Varga ma a szokottnál is jobb volt, szebbnél szebb akciók sorjáztak, szóval tetszett a dolog:)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

OLDALAK
10.31. 19:30, m4sport
11.04. 21:00, m4sport
11.08. 17:00, m4sport
MK: 11.14.14:45, M4Sport
11.21.19:30, m4sport
11.24. 21:00, m4sport
Novák Dezső
Tárhelyszolgáltatónk
25 ÉVES A BL-SIKER
FOTELSZURKOLÓ