Nagy L. naplója: FTC – 1995 Előszó

naplo_nagylaciNaplót í­rni a legbensőségesebb dolog. A naplóí­rás – életünk múló eseményeinek számbavétele. A naplóí­rás ősi és önmagunknak szóló feladvány: meg tudjuk-e őrizni az időt? Olyan, mint virágot préselni, bort érlelni. Ha ma kevés időt rászánsz, később élénkebb képet kapsz belső életed eseményeiről, mintha fényképek százai készültek volna rólad. Nem kétséges, hogy leszámí­tva azokat az eseteket, amikor eleve a nyilvánosságnak szánják őket, a naplók mindig magukban hordozzák azt a kimondatlan vágyat, hogy egyszer valaki elolvassa, amit leí­rtak bennük – különben meg sem születnének.

A napló titkokat rejt, a napló igazságról mesél, a napló saját magunk. Örömök, bánatok és könnyek. Évszázadok óta sokan, sok féle indí­ttatásból kezdtek el napló í­rni. Saját magunknak, mert úgy érezzük, a jövőben szükségünk lesz saját múltunkra. Gyermekeinknek, mert azt szeretnénk, hogy azok értenék azokat az éveket, amikor értük dolgoztunk és miattuk éltünk. Az utókornak, hogy lássák, nem csak azért éltünk, hogy egyszer meghaljunk, hanem azért is, hogy alkossunk és nyomot hagyjunk az utókornak.

A napló igazságot is rejt. Csak Anna Frank naplójára kell gondolni és a kegyetlen valóságot többé már nem lehet eltitkolni. Kitárulkozik, mert a napló í­rója nem válogat a szavakban, nem keresi a nyelvi pontosságot, csak megí­rja a gondolatait, az érzéseit. Csak kivágja az újságok hí­reit, megőrzi a személyes emlékeket és hozzáfűzi ahhoz a naphoz, amit átélt, és amit meg akart örökí­teni.

Naplót í­rni a legbensőségesebb dolog. Azt előhúzni egy í­róasztal fiókjából és a nyilvánosság elé tárni, olyan, mintha a szí­vünk egy darabjáról mondanánk le. Mégis megtesszük, mert tudjuk, amit í­rtunk, amit létrehoztunk az nem csak saját múltunk, hanem mások emlékezete is. Amit az elkövetkezendő hetekben, hónapokban közlünk az még ennél is több. Az a Fradizmus, amit sokan, sok féleképpen élnek meg. Mindannyian őrzünk magunkban egy pillanatot, egy gólt, egy érzést mely után örökké belénk ivódott a zöld-fehér szí­n szeretete, és amiről azt hisszük, hogy annál mélyebb Fradizmus, már nem is létezik.

Ajánljuk szeretettel mindenkinek Nagy László naplóját, aki az előszavában a testvéreinek és a fiának szánta feljegyezéseit és emlékeit, de aki végül is megtisztelte honlapunkat, és rendelkezésünkre bocsájtotta. Önzetlenül, a szí­vét, a gondolatát kitárva a nagyvilág felé. Aki az elkövetkezendő hetekben, hónapokban figyelemmel fogja követni, az tudni fogja: naplót í­rni a legbensőségesebb dolog.

– lalolib –

naplo_eloszo

Ajánlom szeretettel két öcsémnek, hátha í­gy legalább elolvasnak egy könyvet és azért, hogy lássák a sport és a csapat szeretete nem zárja ki azt, hogy művelődjünk, vagy netalán alkossunk valamit.

A másik példánya fiamé lesz (ha felnő), hogy elővehesse majd, bármikor …

Köszönetemet fejezem ki mindazoknak, akik segí­tségemre voltak a könyv létrehozásában, de legfőképpen feleségemnek, aki a grammatikai munkálatokat végezte el.

Előszó

A kispesti, lovasrendőrös kupagyőzelem óta (eddig tárgyalja a “FRADI FUTBALLÉVSZAZAD” az egyesület történetét) fél év telt el, nagyon szí­nes fél év. Új edző került a csapat mellé, valamint néhány új játékos: Kopunovics, Neagoe, Czéh, Kecskés. A távozók között nem volt meghatározó ember, habár egy csatárunk nagy dirrel-dúrral ment el, úgy érezte van olyan jó játékos, hogy feltételekét szabjon a FERENCVÁROSNAK.

Az első fellépés a Szuper Kupa döntő volt, az utolsó percekben Simon révén szerzett győztes góllal, a Vác ellen.
A bajnokságban változó sikerrel szerepeltünk. Fájó vereségek, Békéscsabán, Debrecenben és az UTE ellen az Š°llői úton, valamint egy ezzel felérő döntetlen itthon a Sopron ellen. Szerencsére sikerekben is volt bőven részünk, hisz a Honvédot simán vertük Kuznyecov, Lisztes és Nagy Zsolt találataival, valamint a bajnok Vácot immár másodszor fektettük kétvállra, csak most 5-0 arányban.(Albert, Lipcsei, Lisztes, Zavadszky, Nagy Zs.) A további bajnokikon is hoztuk a pontokat. A BVSC ellen: 4-1 (Czéh, Neagoe, Christiansen, Szekeres), a Stadler, a Fehérvár ellen 2-0, a Pécs ellen 3-0 (Lipcsei mesterhármasával), idegenben a Vasas ellen 4-2 és Csepelen 2-1.

A gyengébb rajtot követően végülis a téli szünetre felzárkóztunk a második helyre elsősorban Lipcsei (10 bajnoki gólt ért el) és az egyre inkább klasszisát bontogató Lisztes Krisztián vezérletével. A körülményekhez képest – hisz állandóan 6-8 sérültünk volt- elfogadható az őszi teljesí­tmény. A Magyar Kupában az új rendszerű csoportküzdelmekből természetesen simán továbbjutottunk, az alacsonyabb osztályú ellenfelek ellen. Aztán a ZTE ellen is a nyolcaddöntőben, ha nyögvenyelősen is, de újabb kört mentünk.

Az ősz felejthetetlen pillanatait a nemzetközi kupamérkőzések hozták. A KEK-ben indulhattunk, de sajnos selejtezőt kellett ví­vnunk a luxemburgi Dudelange ellen. 6-1 idehaza Neagoe, Szekeres 2, Albert, Páling, Lipcsei góljaival. A visszavágón megismétlődött az itthoni eredmény. Az első “igazi” fordulóban az orosz CSZKA MOSZKVA került az utunkba. Az első mérkőzésen kint ugyan kikaptunk (2-1), de Christiansen 20 méteres bombagólja nagyon jól jött a visszavágón. Amikor itthon a visszavágó első pár perce eltelt azon csodálkoztunk, hogyan lehet, hogy csak 2-1-re kaptunk ki egy ilyen jó csapattól, akik az Üllői úton is vezetést tudtak szerezni. Végül is legyőztük a nálunknál jobb ellenfelet gigászi küzdelemben, de csak 2-1-re (Lipcsei, Neagoe). A hosszabbí­tás nem hozott változást, í­gy 11-es rúgásokra került sor. A csapat tagjainak lélekjelenléte elismerésre méltó volt, hisz 7 büntetőt zsinórban értékesí­tettek. A orosz játékosokon látszott, hogy egyre bizonytalanabbak. Már az utolsó előtti lövőjüket is alig tudták maguk közül kiválasztani, de azt, aki végül is kihagyta, úgy kellett odalökdösni. Nagyon nagy volt a jogos öröm, és ez egészen a másnapi sorsolásig tartott.

A következő ellenfelünk ugyanis, a világklasszisokkal telitűzdelt FC Porto lett. Az erőviszonyoknak megfelelően sajnos odakint nagyon súlyos, 6-0-ás vereséget szenvedtünk. A visszavágóra továbbjutási esélyünk már nem volt. Az ellenfél, Budapestre érkezésekor kinyilvání­totta, hogy mindenképpen nyerni akar, mivel ők egy profi csapat, és a hitelességük a tét, hisz a továbbjutás már eldőlt.

A nagy mérkőzésen aztán olyan eredményt értünk el, amire egész Európa felfigyelhetett, hisz 2-0-ra győzedelmeskedtünk a világhí­rű ellenfelünk felett. A gólokat Zavadszky és Neagoe szerezte Christiansen kitűnő beadásaiból. Végülis évek óta nem sikerült ilyen jól szerepelnünk a nemzetközi porondon. Reméljük a következő évben még ennél is nagyobb sikerekben lesz részünk …

Azzal, ami itt leí­rva van, lehet vitatkozni – talán ez is a célja -, de én í­gy láttam az eseményeket …

– Nagy László –

Első rész: 1995. január


A napló eredeti példánya:

nagy-laszlo_naplo_1995_001

nagy-laszlo_naplo_1995_002

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  • Egy újabb karácsonyi ajándék! Vártam már, hiszen azok az évek számomra is nagyon fontosak. Érdekes, hogy az olvasás közben jöttek elő az emlékeim. A Porto elleni mérkőzés szinte lepörgött előttem. Ezzel a naplóval ismét egy nagy dolgot tettek le a Fradi közös asztalára. így karácsony tájékán még lehet egy kicsit érzelgősen, nagy szavakat is használni: nagyon sokat adtok a zöld-fehér szurkolóknak! Köszönöm, és hálás vagyok érte.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

OLDALAK
10.28. 21:00, m4sport
10.31. 19:30, m4sport
11.04. 21:00, m4sport
11.08. 17:00, m4sport
MK: 11.14.14:45, M4Sport
11.21.19:30, m4sport
11.24. 21:00, m4sport
Novák Dezső
Tárhelyszolgáltatónk
25 ÉVES A BL-SIKER
FOTELSZURKOLÓ