DVTK (Diósgyőr; DIMÁVAG)
Feljegyzések a fotelból – Hová lett a tavalyi hó?
Nem vagyok meteorológus, ráadásul a mögöttünk hagyott télen inkább a “bacik” támadtak ránk és március elején már nem nagyon szoktuk hiányolni a hólapátot, de mivel elég régóta kedvelem Francois Villon költészetét, így talán nem volt véletlen, hogy amikor a barátaimmal egy kissé lehangoltan a búcsú itókánkat szürcsölgettük a büfé előtt, a reneszánsz kor kiváló költőjének mondatai hoztak vissza a valóságba: “Herceg, ne kérdezd sem most, sem utóbb, hol vannak ők, nem kell itt semmi szó, hisz az utolsó sorból megtudod: hová lett a tavalyi hó!”. Pedig amikor Pintérnek a 85. percben nagy-nagy “kínok” után valahogy mégiscsak sikerült a diósgyőriek kapujába préselnie a labdát, egy pillanat alatt köddé vált az addig eltelt percek zsörtölődése. Mindenki talpon volt, bár voltunk annyira óvatosak, hogy négy perccel a vége előtt még sem zendítettünk rá a “Szép volt fiúk!-ra”, de abban a pillanatban nem volt ember az Arénában (még a lelkes vendégszektorban sem), akik egyetlen fabatkát is adtak volna a vendégek pontszerzésére. A három pont miatt elfelejtjük az addigi szenvedést – törtek fel a Fradista szívek sóhajtásai, melyek sajnos néhány perc múlva újra a pokol tornácán kezdtek el szambázni. “Ezt nem hiszem el!” – szakadt fel számos kiáltás a második vendég gól után, mely nemcsak a három pontunkat “kálózta” le, hanem a hangulatunkat is béka feneke alá száműzte. Emiatt sikeredett egy kissé hidegre és bánatosra a mérkőzés utáni “búcsú” sörünk és talán emiatt jutott nekem is eszembe a Fradi induló helyett, Villon kissé szomorkás és dekadens idézete a tavalyi hó kereséséről. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2016.III.5. Ferencváros – DVTK: 2-2
Pontot ért a Diósgyőr kétszeri egyenlítése a Ferencváros ellen
A zöld-fehérek Gera, majd Pintér révén is vezetést szereztek a Groupama Arénában, de ez is kevés volt a sikerhez.
A Diósgyőr kétszer is egyenlített a Ferencváros otthonában, így egy ponttal távozott a Groupama Arénából a labdarúgó NB I 23. fordulójában.
Feljegyzések a fotelból – Könnyed győzelem
Ha jól számoltam, akkor 385 napja kaptunk ki. Utoljára éppen attól a csapattól, akinél ma gyakorlatozni voltunk. írhattam volna vendégségnek is, hiszen a hazaiak nagyon udvarias vendéglátóknak bizonyultak. Gondoskodtak pályáról, szép számmal nézőket is kicsaltak a pályára, zöld volt a gyep, egyetlen biztosíték sem adta meg magát, így végig fényárban úszott a diósgyőri stadion. Az már más kérdés, hogy ma késő délután nem egy békés babazsúrra gyűlt össze Diósgyőr apraja-nagyja, hanem egy magyar bajnoki mérkőzésre. Utólag már igazat kell adnom Szivics mesternek, aki néhány napja azt nyilatkozta volt csapatáról, hogy “gyenge csapat, ezt a focit kicsit nehéz nézni”. Ráadásul a szerb tréner (akit valójában soha nem kedveltem) nevéhez fűződik a 385 nappal ezelőtti vereségünk, de mint tudjuk, azóta elég sok víz folyt le a Dunán, no meg a Szinván is. A több mint egy év meg bárhonnan is nézzük, tiszteletre méltó teljesítmény. Egy héttel ezelőtt a Tempó, Fradi! baráti találkozóján is felvetődött a kérdés: vajon mennyit is ér a mai győzelemmel 33-ra “dagadt” veretlenségi széria. Vajon össze lehet hasonlítani Lakat doktor 1966-67-ben elért 31-s, majd az 1968-69 évi 34-s szériájával? És akkor még nem is beszéltünk Blum Zoltán 1931-32-es 36-s szériájához. Ahogy Thomas Doll csapata halad a Csomolungma égbe szökő csúcsa felé, úgy válik egyre “érdekesebbé” a kérdés. De ne menjünk ilyen magasságokig, ereszkedjünk csak le a Földön, hiszen a ma Ferencvárosának az elsődleges célja a 29. bajnoki cím megszerzése. Melynek a soron következő állomása volt a diósgyőri vendégeskedés. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2015.X.24. DVTK – Ferencváros: 0-2
A Diósgyőr igazolta Szivicset, a Fradi meg a papírformát
Könnyedén nyert a DVTK otthonában a Ferencváros, amely már 33 bajnoki óta veretlen.
Továbbra is veretlenül menetel a bajnoki cím felé a Ferencváros, amely megérdemelten hozta el a három pontot a vártnál jóval gyengébb teljesítménnyel előrukkoló Diósgyőr otthonában a labdarúgó NB I tizenharmadik fordulójában.
Bajnoki beharangozó – A Diósgyőr következik
A két csapat 90. (Diósgyőrött a 43.) bajnoki mérkőzése következik. Ez történt a múltban. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – A felejtés bére
Nem volt egyszerű feladat kikecmeregni a csütörtöki apátiából. Olvasgatva a különböző Fradi fórumokat szinte magamon éreztem azt a feszültséget és kínt amit a szurkolók kiadtak magukból a kiesés után. Forrtak az indulatok, repedeztek a szívek, voltak olyanok akik nyilvános kivégzéssel búcsúztak a megvásárolt bérletüktől, miközben minden játékos, edző és klubvezető hátára egy tarisznyát kötöttek, de már hamuba sült pogácsát sem csomagoltak, mert annyit sem érdemelnek. Ráadásul a fájdalmas és a kínos kiesés felerősítette a kint maradók hangját is, újra elérkezettnek látták a végső leszámolást és ha igazak a hírek, akkor még tüntetésre is készültek Kubatov Gábor háza elé. Tegnap délután tüntettem én is, de nem a szkenner és nem is az elnök ellen és főleg nem a Ferencváros ellen. Nem maradtam távol mint oly sokan (bár én sokkal kevesebb nézőre számítottam), de most kivételesen nem félórával a kezdés előtt foglaltam el a helyemet a lelátón, hanem közvetlenül a startpisztoly eldörrenése előtt. Nem akartam megnézni a bemelegítés, nem akartam a kissé hangos szpíker”utasítására” megtapsolni a játékosokat. Csak megjegyzem, hogy egyik barátom, aki közvetlenül mellettem ül, mindezek ellenére tartotta magát a hagyományaihoz és egy órával a kezdés előtt otthagyott minket az aulában és elfoglalta a helyét az arénában, mert számára ez már több évtizede hagyomány és szertartás is egyben. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2015.VII.26. Ferencváros – DVTK: 3-1
Ferencváros: az NB I teljesen más kávéház!
Ez El-ből a héten kieső Fradi odahaza igen könnyedén verte meg a Diósgyőrt, 3–1 lett a vége.
Jó fél óra alatt három gólt vágott a Ferencváros a Diósgyőrnek, de aztán már csak helyzetekig és kapufákig jutott, míg a vendégek a szünet után szépíteni tudtak a labdarúgó NB I második fordulójában rendezett bajnokin.
Bajnoki beharangozó: A Diósgyőrt fogadjuk
Századszor lépnek egymás ellen pályára a csapatok tétmérkőzésen.
A két csapat 89. (az Üllői úton a 33.) bajnoki mérkőzése következik. Ez történt a múltban. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – Gálaelődás
Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen gála után nem találom a szavakat. Mintha lebénultam volna, három órával a bírói hármas sípszó után csak ülök a gép előtt és képtelen vagyok egyetlen értelmes mondatot is kipréselni magamból. Tudom, hogy a felhőtlen öröm néha gúzsba köti az embert. Egy régi bölcselet szerint ha az öröm nincs megosztva, az fiatalon hal meg. Pedig a boldogságnak mindig tárgya van, mert mindig valami miatt vagy boldog. Egy olyan érzelem, melynek létezése egy külső dologtól függ. Az örömnek viszont nincs tárgya. Létezik benned anélkül, hogy bármilyen megmagyarázható érved lenne. Az ő létezése hasonlít a Napéhoz. Éget, hála a saját szíve tüzelésének. Akik ma kint voltunk a Szentélyben a nap égető sugaraival kísérve egy olyan boldog 90 percet élhettünk át, melyről ha ókori görög verselő lennék, ódákat zengenék. De nem vagyok sem görög, sem költő, csak egy “öregedő” Fradista, akinek 2015 tavasza a legszebb emlékeit idézi meg. Ugye emlékeztek 1992 tavaszára? Akkor ha jól emlékszem 13 győzelem mellett 2 döntetlennel értünk a csúcsra. Akkor Diósgyőrben volt a gálaelőadás, ma meg a Groupama Arénában. És nem csak a mérkőzésen, de előtte is. Egy kattintás ide a folytatáshoz....