Zoli bácsi nyugdíjban

Hunyadvári Zoltán

Nem hinnénk, hogy akadna valaki is a fradisták nagy családjában, aki ne ismerné Hunyadvári Zoltánt, vagy ahogy őt már hosszabb ideje szólítják: a Zoli bácsit. Mitagadás, a „bácsi” dukál is neki, hiszen a korát tekintve nem tartozik az ifjak közé, 60 éves múlt. S a hat évtizedből csaknem ötöt az Üllői úton, a zöld—fehérek táborában töltött el még akkor is, ha nem mindig itt dolgozott. Kölyök futballista korában jegyezte el magát az FTC-vel, s noha a sportpályán nem jutott el olyan magasra, mint sok egykori társa, mégis mindig megbecsülték, szerették.

Zoli bácsi hűségét, ragaszkodását, vonzalmát bizonyította, hogy három fia is itt kergette a labdát, s ígéri: unokáit sem vezeti máshová. Az évek elszaladtak, hajának színe ma már egyértelműen ezüstösen csillog, érthetően nem olyan fürge már, mint régen volt, mégis szívesen jön az első hívó szóra, bárki kéri a segítségét.

— Magam is nehezen hiszem el, hogy elérkeztem a nyugdíjhoz, amely mindenkinek az életében egy korszakváltozást jelent, – mondta az FTC klubházában történt találkozásunk alkalmával. — De ez nem jelenti azt, hogy hátat fordítanék második otthonomnak, remélem továbbra is igénylik a közreműködésemet.

Biztos, mert Zoli bácsi „mindenes” volt a Ferencvárosban. Több mint másfél évtizede már, hogy ide jött dolgozni gépésznek, szerelőnek, technikusnak, egyszóval mindennek, ami műszaki munkával volt kapcsolatos. Javított munkagépet, gépkocsit, kazánt, autóbuszt, fűtőberendezést, — és méghozzá egyedül. Kezdetben ugyanis még nem volt segítője csak később, ahogy nőtt, szélesedett, terebélyesedett az FTC létesítményeinek száma, fokozódtak a feladatok. Két szakosztály pedig különösen közel-áll hozzá: a labdarúgó és a jégkorong. Hogy miért? — erre ezt mondta:

– Tavasztól—őszig sokszor segítettem a labdarúgásnál, például amikor a csavaros stoplikat vezették be, volt is elég gond vele. A telet viszont mindig a jégkorongozók körében töltöttem el, ma is féltő gonddal élesítem a korcsolyáikat, s büszke vagyok eredményeikre. Az idén sorrrendben kivívott tizedik, „jubileumi” bajnokságot talán nekem szánták ajándékul a búcsúhoz …

Szép emlékekről beszélgettünk, például arról, amikor 1968-ban a focisták a Fradi 21. bajnokságát nyerték ebben a sportágban, s egy porcelánból készült futballistát kapott emlékként. Aztán arról, hogy a szeme előtt alakult át az Üllői úti „fellegvár”, épült fel az ország egyik legszebb stadionja. De szomorúság is érte. Így a búcsú a régi pályától. „Rosszul esett hallani a strófákat, hogy: szerezze be tűzifáját, lebontják a Frad-pályát …” — emlékezett vissza. De hát az idő vasfogának nem lehetett ellenállni és a követelmények is ma már másak, mint például a harmincas években voltak, amikor a kis Hunyadváry Zoli kergette a labdát a zöld gyepen.

Már csak egyet kérdeztünk: a csaknem fé! évszázad alatt ki volt a Fradista-ideálja?

— Ezen nem kell gondolkodnom! — válaszolta. — Toldi Géza, akihez hasonló „csupaszív” sportemberrel se előtte, se utána nem találkoztam. Ezt az igazi Fradi-szívet hiányolom sok mai sportolónkban.

De Zoli bácsinak sem akármilyen a szíve!

K.M.
1980. április 19.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
OLDALAK
Ranglisták és statisztikák:
Következik: 10.20. 19:30 PAFC-FTC (TV:M4)
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
FOTELSZURKOLÓ
FACEBOOK:
Novák Dezső utánpótlás emléktornák
HOST