A Fradi naptára, október 22. – A 20. bajnoki cím

Közzétéve: 2023. október 22. vasárnap | Szerző: Szerkesztőség

Évfordulók:

89 éve született Friedmanszky Zoltán
23 éve született Pócsik Botond
93 éve született Veselinovic, Todor

Mérkőzéseink ezen a napon:

Összes díjmérkőzés: 14 mérkőzés, 11 győzelem, 3 vereség, 40-14 gólkülönbség

Ezen a napon játszotta utolsó díjmérkőzését a csapatunkban:

1916. Borbás Gáspár dr.
1922. Wilhelm II. Gyula

Ezen a napon játszotta utolsó válogatott mérkőzését az FTC csapatából:

1933. Takács II. József

“A mai napon nagy goalzáporra van kilátásunk. Az elsőosztály három vezető egylete mérkőzik a három utolsó helyezettel. A Magyar Testgyakorlók Köre a Magyar Úszó-Egylettel játszik a millenáris versenypályán, a Postások a „33“ F. C -al az amerikai-uti pályán s a Ferenczvárosi T. C. a Műegyetemi Football-Clubbal a soroksári-uti pályán. Az eredményeket nem nehéz megjósolni s meglepetések úgyszólván ki vannak zárva. Bajnoki mérkőzés helyett barátságos matchet játszott egymással a két csapat. A M. A. F. C. kifogásolta a pálya használhatóságát, a biró és a F. T. C. viszont alkalmasnak találta azt bajnoki match rendezésére. — Valószínűleg azonban nem a pálya viszonyok, hanem az a körülmény volt oka a bajnoki match elmaradásának, hogy a műegyetemiek nem tudtak komplett csapatot kiállítani. A barátságos mérkőzést azonban a megjelent nézőközönségre való tekintettel meg kellett tartani s igy a M A. F. C. kénytelen volt a Schöfferrel a M. A C. részére igazolt játékossal a hiányos csapatát kiegészíteni.” (1905 – MAFC)

“Váltakozó játék mellett mindkét csapat kapusa több ízben lép közbe, hogy csapatát a goaltól megmentse. A támadó fél inkább a BAK csapata volt és egy ilyen támadás után a 20-ik percben Fritz goaljából kifutva menteni akarja Késmárky lövését, de Payerrel összefut s Salamon megszerzi csapatának az első, de egyszersmind utolsó goalját is. A FTC a kapott goal dacára sem produkál valami lelkes játékot, bár a csatárok lövéseit vagy György védi, vagy messze elkerülik a kaput. A második félidőben megváltozott a helyzet, a FTC-t mintha kicserélték volna, olyan tempót diktált, hogy a BAK védelem tehetetlenül vergődött a gyönyörű összjáték következtében. A szép és erős iramú játéknak megvolt az eredménye.” (1911 – BAK)

“A zöld-fehérek erősen tartalékos csapata megérdemelten győzött a durvaságra ismét hajlamos Zugló fölött. Az FTC Achilles-sarka ezúttal a betegségből felépült Blum volt, aki Hungler II. helyén a balhátvéd szerepét töltötte be, s sokszor hozta veszélyes helyzetbe saját kapuját. Az FTC-ből csak Fuhrmann érdemel teljes elismerést, Takács a mérkőzés elején megsérült s ilyenformán elmaradtak nagy, felszabadító rúgásai. A csatársor tehetetlen volt a kapu előtt, egyedül Patakytól láttunk egy-két mesterre való akciót.” (1922 – Zugló)

“Nem vitás, hogy a zöld-fehérek megérdemlik a győzelmet, bár azt is el kell ismerni, hogy az Elektromos egy darabig kérdésessé tudta tenni ezt a győzelmet, majd később annak bekövetkezését megnehezítette. A zöld-fehérek játékáról azonban már lehet vitatkozni. A mi véleményünk az, hogy első helyen álló csapatnak sokkal jobb játékot kell nyújtania a közönségnek. Hiába voltak a zöld-fehérek különösen szünet után sokat fölényben, bizony hiányzott a csapatból a kombinatív készség, nem tudtak olyan helyzeteket kidolgozni, amelyeket után az ember azt érezte volna, hogy ebből gól kell, hogy legyen. Nem tudtak igazi gólhelyzeteket összehozni és elmaradtak azok a gólok, amelyeket a lelkes zöld-fehér szurkolók vártak.” (1936 – Elektromos)

“Fél 3 után öt perccel, annak ellenére, hogy zárt kapuk mellett kellett volna megtartani a mérkőzést, mintegy 100 főnyi lelkes szurkológárda türelmetlenül várja mérkőzés kezdetét. Az első félidő elején a kispestiek voltak veszélyesebbek, de Gyulai váratlan gólja után a Ferencváros vette a kezében a játék irányítását és a kezdeti gyenge játék után a félidő végén szebbnél szebb támadások gördültek a kispestiek kapuja felé. A vendégcsapat derekasan küzdött, de mintha a harcikedve egy kissé alábbhagyott volna a Ferencváros 2:0-ás vezetése után.” (1944 – Kispest)

“Pénteken fáztunk, sőt áztunk. Szombaton kora reggel azonban újra találkoztunk a napsugarakkal. És kora délután hosszú sorok várakoztak a Népstadion pénztárainál. – Ilyen remek időben biztosan nagy mérkőzést fogunk látni – így hangzott a közvélemény. A játék is így indult. A sáros, nehéz talajon azután másképpen folytatódott. Nem láttunk nagy mérkőzést. Mármint olyan igazi nagyot. Láttuk, hogy Mészöly már feljutott a válogatott színvonalra. Láttuk, amint Bundzsák angolos hidegvérrel tologatott és mexikói tűzzel kaszált, ezt is, azt is a 16-oson belül. És súlyosabb következmények nélkül. Mert sem az életveszélyes tologatásból, sem Albert felvágásáért megítélt 11-esből nem esett gól. A mérkőzés legszebb támadását Fenyvesi vezette a Rákositól kapott labdával, majd az utána kialakult szögletből született meg a mérkőzésen egyetlen találata. Szentmihályi rosszul mozdult előre, így aztán Orosz fejéről zavartalanul csusszanhatott a labda Albert fejére, onnan meg a kapuba. Egyébként mind a két csapat sokkal kevesebbet nyújtott a tényleges tudásánál.” (1960 – Vasas)

“Ritka bravúrt hajtott végre a Ferencváros csapata. Négy forduló még hátra van a bajnoki küzdelmek befejezéséig, de a zöld-fehérek csapata már bajnokként vonult le vasárnap a komlói stadion gyepszőnyegéről. Mégpedig azzal dicsekedhet, hogy 26 forduló alatt úgy szerezte meg a bajnoki címet, hogy minden alkalommal veretlenül hagyta el a játékteret. Számára most már mindegy, hogy a hátralévő mérkőzések milyen eredménnyel végződnek. Tavasszal imponáló lendülettel húzott el a bajnoki mezőnytől. A hatodik fordulóban már csak egyedül a Ferencváros maradt veretlen és két ponttal vezetett az Újpesti Dózsa előtt, a bajnok Vasas pedig már három ponttal lemaradt. A zöld-fehérek meggyőző biztonsággal növelték a pontelőnyüket, a tavaszi idényben egyetlen pontot vesztettek Dunaújvárosban. Az ősz első mérkőzésén kissé megbotlott a csapat, mert egy pontot Tatabányán hagyott. Utána azonban ment minden mint a karikacsapás. A vetélytársak még jobban leszakadtak. Elmondhatjuk, hogy ennek a bajnokságnak egyetlen olyan szakasza sem volt, amikor veszély fenyegette volna a zöld-fehérek bajnoki címét. Nem fér kétség hozzá, hogy megérdemelten érték el ezt a párját ritkító, nagyszerű sikert. Játéktudásban, csapatmunkában és akarásban a mezőny fölé nőttek. Gratulálunk!” (1967 – Komló)