EBEDLI-től – KVASZTA-ig
Kerekes Gyula: 70
Saját nevelésű, ifi-válogatott kapusunk az 1969-es bajnoki bronzérmes gárdában egy félidőt védett és két gólt kapott.
1970 tavaszán tagja volt a tartalék-bajnoki címet nyert ferencvárosi csapatnak. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Keller József: 55
Legendás balhátvédünk hosszú pályafutást tudhat maga mögött: első és utolsó bajnoki mérkőzése között egy hónap híján 21 év telt el.
A kiskanizsai grundokon kezdte rúgni a labdát, a nagykanizsai MÁV NTE csapatában lett igazolt játékos, majd pár hónap után átkerült az Olajbányászhoz. Innen igazolt az EB-győztes ifi-válogatott tagjaként az Üllői útra 1984 nyarán. Ugyanezen év augusztusában már behívót kapott az “A”-válogatott keretébe is. Egy év múlva alapembere volt a világbajnokságot veretlenül záró U20-as válogatott csapatnak. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Kecskó Pál
A VVK győzelem után New Yorkban túrázott a csapat, így a soros Magyar Kupa mérkőzésre a Zalaegerszegi Építők ellen a tartalékcsapatát játszatta a Ferencváros.
Kecskó Pál a védelem bal oldalán játszotta egyetlen ferencvárosi díjmérkőzését. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
dr. Juhász István: 75
Csakúgy, mint Géczi, a Jucinak becézett dr. Juhász István is háromszor szerepelt nemzetközi kupadöntőben (1965: VVK, 1968: VVK 1975: KEK), amit e kettősön kívül egyetlen más itthon játszó labdarúgónk sem mondhat el magáról.
Jó okkal írták róla 1969-ben, hogy „gólképes csatárból lett válogatott középpályás”, eleinte ugyanis Varga, Albert, Rákosi meg Fenyvesi társaként tűnt fel a támadóalakzatban (élete első NB I-es meccsén rögtön 4 gólt szerzett!), és csak utóbb húzódott hátrább, Orosz Pállal egy vonalba. Orosz után Szűcs Lajos, majd Bálint és Vépi lett a partnere a fedezet-, illetve középpályássorban, hogy aztán az újhullám (Nyilasi, Ebedli, Takács, Onhausz) feltűnésével – nemcsak a klubot, az országot is elhagyva – vegye a kalapját.
Az Alsónémediből induló Juhász az FTC egyik kölyöktoborzóján akadt fenn a rostán. Fénykorában elsősorban harcos felfogása és nagy munkabírása miatt szerették az edzők. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Kovács Elemér
Technikás, a hátvéd- és fedezetsorban egyaránt hasznos labdarúgónak bizonyult. Megbízható, szorgalmas játékával a legjobbak között is helytállt.
Először 1913. februárjában került közelebbi kapcsolatba az FTC-vel, pontosabban a klub játékosával, Bródy Sándorral. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Erdélyi Károly: 60
Egykori kapusunk Újpesten nevelkedett, ahol a serdülő öttől az NB I-es csapat kispadjáig jutott. Tétmeccsen azonban sohasem szerepelt lila-fehérben.
Pályafutását a Ganz MÁVAG csapatában folytatta, Kőbányáról igazolt az Üllői útra 1985 nyarán. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Fritz Alajos
Nem tartozott a kiváló képességű labdarúgók közé. Szorgalma és megbízhatósága révén azonban derék mestere lett a kapus szakmának.
A Rumbold-Payer Európa hírű hátvédpár alaposan megkönnyítette kapusteljesítményét. Két dolog volt, amit senki sem tudott utána csinálni, igaz, hogy azokat a bravúrokat a pályán kívül produkálta. A labdát olyan ügyesen forgatta az ujján, mint egy cirkuszi bűvész, a palacsintát, meg ha két méterről dobták a szájába, akkor is elkapta. Ilyen zsonglőr volt ez a „Bunkó”. A kapuhoz pályafutása vége felé hűtlen lett: a fogtechnikusoknál már jobbhalfot játszott.
(Nemzeti Sport)
Élete legnagyobb védéseit az 1910-es FTC – Barnsley mérkőzésen produkálta. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Gyulai László
A MÁVAG csapatából érkezett az Üllői útra és „karácsonyi ajándékként”, 18 évesen játszott először a Ferencvárosban.
1944 őszén már rendszeresen helyet kapott, mint jobbösszekötő és sorra lőtte is a „hadigólokat”.
1945 tavaszán pedig az ő nevéhez fűződik a zöld-fehérek első világháború utáni győztes gólja (FTC – UTE 1:0)!
A B-közép természetesen szívébe zárta az ifjú csatárt és csak a szeretet jeléül „Srác” néven becézték…
Zsonglőrszerű technikájával, nagy munkabírásával elkápráztatta a korabeli nézőket. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Forgács Ernő
A Ferencváros egykori védője így nyilatkozott pályafutásáról: Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Koszta Imre
Egykori csatárunk két évig szerepelt a Ferencváros csapatában. Már az első szezonja rendkívül pechesre sikerült. Az 1927/28-as idényben egyetlen bajnoki meccsen sem lépett pályára, sérülés vagy valami mindig közbejött, így elesett egy bajnoki aranyéremtől. Tagja volt viszont a magyar labdarúgás első KK-győztes csapatának az 1928-as Ferencvárosnak. A hat KK-meccsből ötször ő volt a jobbszélső. 1929 júniusában azért ment el a Fradiból, mert nem vitték ki a dél-amerikai turnéra.
Az egyetlen magyar labdarúgó, aki két KK-t is nyert (1928: Ferencváros, 1929: Újpest). Egy kattintás ide a folytatáshoz....