A Fradi naptára, november 28.

tempo-naptar

Évfordulók:

120 éve született Balassa Béla
94 éve született Bozsik József
64 éve hunyt el Ordódy Béla
42 éve hunyt el Pataky Mihály
5 éve hunyt el Sári Géza

Mérkőzéseink ezen a napon:

1909. FTC – I. Vienna FC: 4:0, nemzetközi barátságos
1915. FTC – KAOE: 2-0, Hadikupa
1920. FTC – UTE: 1-3, NB1
1926. Ferencváros – Sabaria: 2-0, NB1
1937. Ferencváros – Győri ETO: 5-1, NB1
1943. Szegedi VSE – Ferencváros: 1-0, NB1
1948. Ferencváros – Vasas: 4-2, NB1
1967. Ferencváros – Liverpool: 1-0, VVK
1970. DVTK – Ferencváros: 1-1, NB1
1971. MTK – Ferencváros: 2-2, NB1
1981. Ferencváros – Nyí­regyháza: 3-0, NB1
1982. Tatabánya – Ferencváros: 3-2, NB1
1984. BVSC – Ferencváros: 0-2, MK
1992. Ferencváros – Nyí­regyháza: 1-0, NB1
1998. Kispest – Ferencváros: 2-2, NB1
2004. Ferencváros – Bp. Honvéd: 4-0, NB1
2009. Ferencváros – MTK: 1-3, Ligakupa
2015. Ferencváros – DVSC: 3-0, NB1

Összes dí­jmérkőzés: 18 mérkőzés, 11 győzelem, 3 döntetlen, 4 vereség, 40-18 gólkülönbség

Ezen a napon játszotta első dí­jmérkőzését a csapatunkban:

1937. Sárosi III. Béla

“Sárosi III. bemutatkozását nagy érdeklődés előzte meg. Általában túl sokat vártak tőle. Végeredményben meg lehet állapí­tani, hogy Sárosi III. elég jól mutatkozott be. Volt néhány szép dolga, de ennek a nagy darab fiúnak idő kell ahhoz, hogy kicsiszolódjék, hogy ura legyen minden mozdulatának, hogy hozzászokjék az NB mérkőzések levegőjéhez. Egyenlőre még lassú, nem eléggé körültekintő, nehézkes. De rúgni máris tud: egy-két hatalmas erejű bombája, tért ölelő keresztpassza imponált. Idővel – beérik” – í­rták Sárosi György “kisöccséről”, aki 18 évesen mutatkozott be a Fradiban és aki nagyon hamar “beérett”: 326 mérkőzés és 93 gól zöld-fehérben, 3 bajnoki és 3 kupasiker fémjelzi nagyszerű pályafutását.

Ezen a napon játszotta utolsó dí­jmérkőzését a csapatunkban:

1915. Egyházi Ferenc
2009. Takács Renátó

Ezen a napon játszotta egyetlen mérkőzését a csapatunkban:

2009. Komora László

Ezen a napon ült utoljára az FTC kispadján dí­jmérkőzésen:

1998. Nyilasi Tibor

TFU_19940620_FU_Különkiadás -0003A mérkőzés előtt a Ferencváros szurkolói egy transzparenssel hí­vták fel az együttes szakmai csapatának figyelmét az utóbbi hetek eredménytelenségére: “Nyilasi és szakmai stáb! A múltból nem lehet megélni, itt az idő a változtatásra! Sajnáljuk!” – Mit és mennyit is jelentett a “múlt”? 254 mérkőzés a Fradi kispadján, bajnoki cí­m 1991/92-ben, három magyar kupa győzelem és két szuperkupa elsőség. A 90-es évek nem csak a rendszerváltásról szóltak, hanem a legendák “buktatásáról” is: Nyilasi Tibor, Novák Dezső, Varga Zoltán…Akkoriban a szurkolók senkivel sem bántak “kesztyűs” kézzel, melyhez a klub vezetése folyamatosan asszisztált is, miközben anyagi gondok is nehezí­tették az edzők dolgát. Ettől függetlenül voltak bajnoki cí­mek, kupagyőzelmek és BL csoportkör is…Mégis, néhány rosszabb mérkőzés és jöttek a drapériák, rajtuk a nem mindig kulturált üzenetekkel…

“A Vienna veresége teljesen bizonyos volt, de azt mégis kevesen remélték, hogy a Ferencvárosi Torna Klub olyan megsemmisí­tő felsőbbségben fogja legyőzni a hanyatlásnak indult bécsi csapatot. A Viennának ez idő szerint csak egyetlen nagystí­lű játékosa van: Lincsefszky. A derék centerfödözet el is kí­sérte csapatát — de csak az öltözőig. Beült egy páholyba és onnan nézte honfitársai vergődését. Azt beszélték, hogy Lincsefszky Budapesten fog megtelepedni és itt a mi labdarugó- sportunkat fogja boldogí­tani. Alig hihető, hogy az osztrák játékosok legkiválóbbja önzetlenségből, tisztán sportszeretetből, vagy a magyarok iránt való szimpátiából akarja képességét nálunk érvényesí­teni. Akár magyar, akár osztrák játékosról van szó, kedvezőtlen szí­nben tünteti föl annak a sportérzését, a ki régi csapatát — mert erőkben meggyöngült, képességben hanyatlott — cserben hagyja és ha máshol nem lehet, idegenben keresi a népszerűséget és esetleg játéktudása kamatát. Sportközönségünk bizonyára nem fogadja olyan örömmel labdarúgó-sportunk idegen erősí­tését, mint az az egyesület, a melynek tagjai sorába Lincsefszky belépni készül.” (1909 – Vienna FC)

“A Ferencváros csapata minden tekintetben felülmúlta ellenfelét. Éppen ezért győzelmét teljes mértékben megérdemelte s annak a realitáshoz szó sem férhet. Technikai felkészültség és kondí­ció dolgában az összehasonlí­tást sem bí­rja ki a Sabaria mai ellenfelével, mely amellett annyi akarással, szí­vós küzdeni tudással játszott, hogy szinte lehengerelte a kék-sárga csapatot. Az első gól, a győzelmet jelentő siker mégis nagyon nehezen született meg. Ennek pedig két oka van. Az egyik az, hogy a Sabaria védelem nagyszerű romboló védőjátékot mutatott, mí­g a Ferencváros csatársora nem bizonyult ma sem eléggé egységesnek, összeszokottnak.” (1926 – Sabaria)

“12 gólt rúghatott volna a Ferencváros. Hogy ez nem történt meg, annak több oka van: a) nagy volt a tömörülés az ETO kapuja előtt, b) a szél megzavarta a pontos összjátékot s inkább a rombolásnak kedvezett, mint az épí­tésnek, c) nem játszott szélekre a Ferencváros (ennek egyik oka az volt, hogy a győriek nagyon ráálltak a szélsőkre), d) a II. félidőben a KK győztes korántsem játszott olyan jól, mint az elsőben és végül: e) az ETO egész jó kis csapatnak bizonyult. Ezen a mérkőzésen kevesen figyelték a csapatmunkát, majdnem mindenki Sárosi III-ra és Polgárra volt kí­váncsi. A közönségnek különösen Polgár jobbösszekötő játéka tetszett. Joggal. Pompás technikája elől is nagyszerűen érvényesült, gyorsan, csaknem mindig kapásból játszik. A csatársor másik legjobb embere Toldi volt.” (1937 – ETO)

“Izgalmas, sőt helyenként túlságosan is izgalmas mérkőzés volt. Az első félidőben a játék teljesen kiegyenlí­tett volt és a 2:2-s fordulás meg is felelt a játék képének. Mindkét csapatnak voltak kihagyott helyzetei a gólokon kí­vül. A Vasas kétszeres vezetéssel bizonyí­totta be, hogy nagyon felkészült a mérkőzésre, a Ferencváros azonban kétszer is tudott egyenlí­teni és különösen a második gólja volt villámgyors válasz. Szünet után mindenki a Ferencváros lendületét várta, s ez be is következett. Ekkor a zöld-fehérek valósággal kapujuk elé szögezték a Vasast és a sok támadás gyümölcse volt a végső, biztos győzelem.” (1948 – Vasas)

vvk_6768_mini_gomb“A várakozásnak megfelelően hatalmas iramú, kemény, eseményekben gazdag, érdekes küzdelmet hozott a két neves csapat VVK mérkőzése. A Ferencváros esélyeit jelentősen csökkentette az a tény, hogy két legjobbja, a válogatott Albert és Mátrai nem lehetett ott a pályán. Éppen ezért elégedettséget kelthetett a szurkolókban, hogy a bajnokcsapat tartalékosan is nagyszerűen megállta a helyét. A ferencvárosiak nagy becsvággyal küzdöttek, végig kezükben tartották az irányí­tást, de csapatjátékuk csak szünet után volt elég folyamatos, támadójátékuk pedig gólveszélyes. Ebben az időszakban a sí­kos talajon meglepően magabiztosan játszottak a magyar fiúk, különösen a csatárok, azok közül is Varga. TFU_19750600_FH_0015-2-19671128Technikai fölényükkel, ügyes labdakezelésükkel, cseleikkel gyakran zavarba hozták az angol védőket, akik bizony sokat kapkodtak. A mérkőzés első percében már látni lehetett, hogy az angolok sokkal nagyobbra tartják a Ferencvárost, mint korábban a Honvédot, mert ezen a mérkőzésen közel sem játszottak olyan felfogásban, mint annak idején a Bp. Honvéd ellen. Tömör védekezéssel, saját térfelük megszállásával igyekeztek lassí­tani a ferencvárosi rohamokat. Érdekes volt megfigyelni, hogy a szünet után, az egygólos hátrányuk tudatában megpróbáltak támadóbb szellemben játszani, de törekvésüket nem koronázta siker, mert a a Ferencváros lendületes csapatjátékával védekezésre kényszerí­tette az angolokat. Sajnos az adódó gólhelyzeteket a magyar csatárok nem tudták megfelelően kihasználni, í­gy csak 1:0-ás győzelem született, amely azonban a tartalékos együttestől értékes eredménynek számí­t. A visszavágón persze már Alberttal és Mátraival kiegészülve is nehéz lesz, nagyon nehéz…A gól, mely eldöntötte a mérkőzést: A 44. perecben egy viharos erejű jobb oldali támadás végén Rákosi a 16-oson belül Katona elé tolta a labdát, a szélső nagy erővel, 8 méterről, bal külsővel lőtt, a magas labda a hálóba tartott, Bryrne megpróbált menteni, de fejéről a jobb felső sarokba vágódott a labda.” (1967 – Liverpool) | Tempó, Fradi!: Arról nem is tesz emlí­tést az újság, hogy a hatvanas évek legendás Fradijából nem csak Albert és Mátrai hiányzott, hanem Géczi István is, aki 1967 nyarán sérült meg és legközelebb csak 1968 tavaszán foglalhatta el a helyét. így nem csak néhány VVK mérkőzést hagyott ki, de sajnos lemaradt az 1968-s olimpiáról is. Ez idő alatt Takács Béla “helyettesí­tette” a legendás kapuvédőnket – kiválóan.

Katona gólja döntött

1967, Katona gólja döntött

1970/71: A képre kattintva elérhetőek a bajnoki idény eredményei

“Amolyan formaságnak foghatta fel ezt a bajnoki találkozót a két együttes. Ami a Ferencvárost illeti, korán megelégedett azzal, hogy gyorsan bebiztosí­totta a két pontot, a nyí­regyháziakról csak annyit, hogy nem ok nélkül állnak a tabella utolsó helyén…A lehető legjobban tette le névjegyét az Üllői úti bajnoki óévbúcsúztatón a hazai csapat, mert a 4. percben Szekeres pontos beadását Gregor négy lépésről könnyed mozdulattal passzolta a kapuba. Bí­ró kapus ugyan kicsit elkésett, a gólban talán ludas, de a továbbiakban ügyesen védett (1:0).” (1992 – Nyí­regyháza)

1992/93 (tartalékcsapat): A képre kattintva elérhetőek a bajnoki idény eredményei

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  • Van abban valami sorsszerű, hogy azon a a napon í­rok először az oldalra, amelyiken a bálványom: NYí­L, A PADON UTOLJÁRA ÜLT. Ha tehetném én bizony újra az Ö kezébe adnám az irányí­tást. Laci

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

OLDALAK
10.31. 19:30, m4sport
11.04. 21:00, m4sport
11.08. 17:00, m4sport
MK: 11.14.14:45, M4Sport
11.21.19:30, m4sport
11.24. 21:00, m4sport
Novák Dezső
Tárhelyszolgáltatónk
25 ÉVES A BL-SIKER
FOTELSZURKOLÓ