LABORCZFALVI-tól – RUTTKAY-ig
Lissauer Lipót
Az FTC tartalékcsapatából 1903-ban került fel a nagycsapathoz és két bajnoki címet is szerzett ferencvárosi pályafutása során valamint tagja volt két Ezüstlabda győztes zöld-fehér gárdának is. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Patkós Csaba: 55
Az Erdélyből igazolt középpályás két idényben szerepelt az első csapatban.
Az 1991/92 évi bajnokcsapatban 10, az 1990/91 évi kupagyőztes csapatban 2 mérkőzésen lépett pályára. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Nagy András
Andrej Prean Nagy néven látta meg a napvilágot Erdélyben.
A MÁVAG-tól 16 évesen került az FTC kölyökcsapatához, az amatőrök közt 1938 tavaszán mutatkozott be. 1939 őszén öltötte magára először a profi Ferencváros mezét, 1941 szeptemberétől kapott profi szerződést.
Öt éven át szerepelt a Ferencváros első csapatában, ahol két bajnok-, és három kupagyőztes csapatban is pályára lépett.
Az apró termetű balfedezetet kitűnő labdakezelés, taktikai érettség, bátorság, nagy munkabírás és ruganyosság jellemezte. Korszerű felfogásban játszott, a védekezésben és támadásban is kifogástalanul helytállt. Játéktudása méltóvá tette arra, hogy 1943-ban háromszor is bekerüljön a nemzeti tizenegybe.
1944 novemberében játszotta utolsó mérkőzését zöld-fehérben és még ugyanebben az évben megkapta katonai behívóját is.
1945 januárjában elhagyta Magyarországot… Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Eugene Neagoe: 55
Kétszer is leigazolta a Ferencváros a román csatárt.
Először 1992 februárjában a grazi Sturm ellen lépett pályára, de ekkor még nem kapott játékengedélyt.
1994 tavaszán mutatkozott be a magyar élvonalban a Vasas színeiben. Érdekesség, hogy egyetlen találatát egy olyan mérkőzésen szerezte, ahol két ferencvárosi kedvenc, Dzurják és Nyilas is a kapuba talált (Vasas – Vác: 2-2). Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Nagy Sándor: 55
1977-ben lett a Ferencváros játékosa, majd végigjárta a korosztályos csapatokat. 1987 tavaszán mutatkozott be az “egyben” Dalnoki Jenő kezei alatt, aki hamarosan szorgalmazta “átigazolását” a tartalékok közül az első csapat keretébe.
1988 májusában Tatabányán játszotta első bajnoki mérkőzését a szélsőhátvéd.
Élete második NB I-es meccsén már a Fradi ellen szerepelt, ugyanis időközben bevonult katonának. Katonaidejét a Bp. Honvédnál töltötte le, ahol kupagyőztes-, és bajnokcsapat tagja volt. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Mészöly Pál: 65
A labdarúgás nem állt távol a családtól, hiszen a papa, id. Mészöly József a BVSC kapusa (és a későbbi remek Fradi-hálóőr, Aczél vetélytársa) volt az ’50-es évek végén.
A bátyja, József ugyancsak a Fradi igazolt játékosa volt.
A kisebbik Mészöly-fiú, az ÉPGÉP csapatából került a Fradi serdülőbe. Tehetsége hamar megmutatkozott, így már ekkor is felfelé játszott. Az ifiben Rákosi Gyula volt az edzője, majd 19 esztendősen mutatkozott be a Fradi első csapatában Brnoban egy KK mérkőzésen. Aztán az angyalbőr (a Kossuth KFSE-ben Budai Laci bácsi volt az edzője, mint oly sok Fradistának) és egy súlyos sérülés hátráltatta pályafutásának mihamarabbi felívelését. Az 1978/79-es szezontól vált a csapat alapemberévé, két éven át meghatározó tagja volt a Ferencváros támadóalakzatának. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Pokorny József
Az FTC első gólkirályát a századfordulón, a Budatétényben nyaraló Békés testvérek “fedezték” fel. A szünidő végén elhívták őt az FTC-be.
Pokorny hátvédként kezdte 17 éves korában, majd a csatársor közepébe került, mint a legígéretesebb fiatal játékos.
Pusztai László
A sors örökké kiszámíthatatlan marad.
Soha nem tudhatjuk, miért sodort minket az áramlat éppen ahhoz a szigethez, ahová sodort, és miért nem ahhoz, ahova eredetileg el akartunk jutni. Pusztai László és felesége 1987. július 6-án, Polgárdi közelében biztosan nem arra gondolt, hogy egy szemközti sávban közlekedő autó defektje miatt egy olyan szigetre sodorja őket a sors, ahová még nem akartak megérkezni, hiszen az élet olyan feladatokkal ajándékozta meg őket, amit még teljesíteni akartak. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Polgár Gyula
A kitűnő alakú, erős fizikumú Polgár a legsokoldalúbb labdarúgóink közé tartozott. A válogatott csapatban hét szerepkörben is játszott. (A hátvédhármas mindhárom, a két szélsőfedezet, továbbá a középcsatár és balösszekötő helyén.) Tulajdonképpen csatárnak indult, de Korányi I emlékezetes lábtörése alkalmával (1933-ban az 1:0-s olasz—magyar mérkőzésen) kiderült, hogy a védelemben sokkal jobban érvényesülnek kitűnő adottságai. A roppant gyors „Drumi” mindkét lábbal nagyszerűen rúgott és pompásan fejelt. Kifogástalanul szerelt, jól indított és veszélyesen lőtt kapura is. A második világháború idején a korszerű labdarúgás útjára lépő magyar válogatott első nemzetközi színvonalú középhátvédje lett.
Opata Zoltán
Opata (Ormos, Patai) Zoltán (1900. szeptember 24., Budapest – 1982. május 19., Budapest) az MTK, a Hungária FC (1920-34: 144 bajnoki / 57 gól; hat bajnok-, és két kupagyőztes csapat tagja), közben a miskolci Attila FC (1929-30) csatára 1922 és 1930 között 17 válogatott mérkőzésen szerepelt és 6 gólt ért el. Tagja volt az 1924. évi olimpiai játékokon részt vett magyar együttesnek. A sokoldalú csatár a támadósor minden helyén szerepelt nemcsak az MTK-ban, hanem a válogatott csapatban is. Leggyakrabban középcsatárt játszott. Az MTK örökös tagja.
