“A FTC. a hátra levő serlegmérkőzéseit. a mint látszik arra használja fel, hogy csapatában uj erőket, különféle összeállításokban próbáljon ki. A múlt vasárnapi csatársorban uj játékos volt Braun II. középcsatár, ki azonban sehogy sem állotta meg helyét az első csapatban. Rendkívül lassú a labdára menésben, nem tud labdát osztogatni, a csapat támadását vezetni és irányítani pedig még kevésbé. Gorszky jobb összekötőt játszott. Neki igazán csak azt tanácsolhatjuk, hogy maradjon meg elsőrendű fedezetnek s ne igyekezzék rossz csatár lenni. Meglepő szépen játszott a kis Schlosser, aki idővel együk legjobb játékosunk lesz. A FTC. védelmében ismét Rumbold tűnt ki. A 33FC. igen gyönge csapattal állott ki s elfogadhatót egyedül Koch produkált, azonban ő sem tudott lelket önteni a csapatba. A játék igen egyhangú volt. A FTC. a gól aránynak megfelelően állandóan fölénynyel dolgozott.” (1906 – 33 FC)

“Régen látott hatalmas publikum gyönyörködött a magyar fiuk vasárnapi játékában. A mérkőzés megfelelt a várakozásnak. Pompás volt a magyar csapat, s nem sokkal maradt mögötte a cseh csapat sem.” (1917 – Cseh kombinált)

“A Ferencváros vasárnap délután az utolsó nehéz akadályhoz érkezett s – nem egészen könnyen -, de átugrotta ezt az akadályt is. Most már bajnoknak látszik. Győzelme nem volt imponáló, de nem lehet csodálkozni ha a ferencvárosi gárda nincs a legjobb testi állapotban. Hiszen április elseje óta jóformán pihenő nélkül most játszotta a gárda, vagy a gárda nagyobbik fele a hetedik nagy meccsét: húsvéti torna, Újpest, osztrák válogatott, Hungária, Csehszlovákia…ennyi megerőltetés nem múlhat el reakció nélkül. Akik azonban a Bocskai elleni harcát látták, nagyon vegyes érzelmekkel fogadták ezt a győzelmet. A vesztésre álló mérkőzést 11-essel egyenlítette ki a Ferencváros, amelynek jogosságát vitatni lehet jobbra vagy balra. A Ferencváros játékán valami érthetetlen bágyadtság, erőtlenség jelentkezett…Jánossy, a Bocskai edzője: — A magyar futball szégyene az ilyen bíráskodás. Hatalmi kérdést csinálnak a bajnokságból. Nem a számszerű eredmény fáj nekem…Alig tud magához térni a Fradi. A Ferencváros is még percekig hatása alatt van az óriási izgalomnak. Blum Zoltán még annyira ideges, hogy nemis tud nyilatkozni. Sárosi a padon fekszik, mozdulni sem tud, úgy kell levetkőztetni. Össze-vissza van rúgva.” (1934 – Bocskay)

1948

“A Ferencváros öt nap alatt három mérkőzést játszott és ez a körülmény alapos mentség. De mentségre szüksége is van! Az első félidőben fölényeskedve, lélek nélkül, másodikban nagy akarással, de szerencsétlenül is idegesen játszott. A Kerület viszont kézzel-lábbal, szívósan, nagy lelkesedéssel játszotta a szicíliai védelmet, és amellett, hogy minden ferencvárosi támadást megzavart, időnként négy csatárával veszélyes is tudott lenni. A győzelmet mindamellett megérdemelte a Ferencváros, bár ezért verejtékesen meg kellett harcolnia.” (1937 – III. ker. FC)

“Ez a mérkőzés egyike volt a bajnokság legkülönösebbjeinek. A Ferencváros hatalmas lendülettel kezdett, Ónody szerencsétlen sérülése után azonban ez a lendület ellangyult. A Kispest tervszerűen és szemre is mutatósabb támadásaival hamarosan felnyomult és az első félidőben jobb volt, mint a Ferencváros, több góllal is vezethetett volna ebben a játékrészben. Szünet után kiegyenlítettebbé vált a játék, sőt továbbra is egy fokkal a Kispest támadásai voltak veszélyesebbek. Egy perc alatt fordult meg a helyzet, dölt el a mérkőzés a Ferencváros javára. Ez a futball – állapíthatjuk meg ezután is. Nem csodálható, hogy ez a sorsfordulat szárnyakat adott a Ferencvárosnak és a játék hátralévő részében mezőnyjátékkal is kiérdemelte a győzelmet.” (1948 – Kispest)

1970

“A pályán kialakult döntetlen végül igazságos eredménynek mondható, bár a pécsiek játékában több tudatosságot lehetett felfedezni, mint a meglehetősen tartalékos ferencvárosiakéban. A vendégek kishíján három pontot szereztek, így méltán lehetnek elégedetlenek, hogy csak egyet sikerült hazavinniük…Nehéz dolga volt Rákosi Gyulának, a Ferencváros vezetőedzőjének a csapat összeállításánál. Fischert kiállítása miatt négy mérkőzéstől eltiltották, Kincses, Nagy Zsolt, Dzurják és Fonnyadt sérülés miatt nem jöhetett számításba. A találkozón Keresztúri András személyében újoncot is avattak a zöld-fehérek.” (1989 – PMSC)

“Közepes színvonalú, de jó iramú mérkőzésen nyert a szerencsésebb Ferencváros…25. percben jobboldali szöglet után a védők röviden szabadítottak fel, Bánki a jobb összekötő helyén, lesgyanús helyzetben Dzurják elé adott, aki 12 méterről a kapu jobb oldalába helyezett (1:0). Öt perc múlva Járfás, Kanyok, Szekeres volt a labda útja, amikor a balszélső a középcsatár helyéről bődületes gólt lőtt a bal alsó sarokba (1:1). A szünet utáni első percben viszont ujból rezdült a tatabányai háló: Kincses juttatta vezetéshez az FTC-t (1:2)” (1990 – Tatabánya)

“Horváth Péter parádézott” (2000 – Siófok)

“Garami József: — Természetesen nagyon boldog vagyok, megdolgoztunk a kupagyőzelemért. A debreceniek vezető gólja után a szünetben az egész csapat Szűcs Lajost biztatta, aki érthetően össze volt törve a balszerencsés gól miatt. A második játékrészben mindent megtettünk a fordításért és lelkesedésünknek, kitartásunknak köszönhetően sikerült a magunk javára fordítani a meccset. A látottak alapján úgy gondolom, megérdemelten nyertünk. A kupa átadásánál kicsit megijedtem, amikor leszakadt az állvány, de szerencsére a balesetnél senki nem sérült meg. | Tököli Attila: — Számomra minden lőtt gól értékes. A korábbi góljaink kellettek a döntőbe jutáshoz, így például Jovic találata Kaposvárott. Ma borzasztó jól esett a szurkolók szeretete, és elképesztő volt az az ünneplés, amiben részesítettek. A találkozó utáni sajtótájékoztatót is lekéstem, mert ameddig ki nem ürültek a Fradi-tábor szektorai osztottam az aláírásokat alsónadrágban. A többiek meg is itták előlem az összes pezsgőt mire beértem. Boldog vagyok, hiszen nehéz időszakon vagyok túl. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem hallottam a szurkolók egy részének elégedetlenségét az elmúlt hetekben. Néha fájt is egy kicsit a türelmetlenség, de megértettem, bár én akkor is ugyanúgy akarok, amikor a labda kifelé pattan és nem befelé. Ősszel, amikor nagyon ment a góllövés és ünnepeltek azt mondtam, hogy remélem kitart ez a szeretet a gyengébb időkre is. Most is ugyanezt mondhatom csak. Határtalanul boldog vagyok, soha nem felejtem el a szurkolóknak a mai csodálatos ünneplést, és remélem, hogy a csapattal együtt még sokszor okozunk majd örömet nekik.” (2003 – DVSC)