Bajnokok Ligájára hangolva – 2. rész: a BL időszaka

Ahogy a bajnokok európai versengésének első részében már írtuk, az UEFA az 1992/93-s szezontól tért át a BEK-ről (ahol csak a tényleges bajnokok indultak) a Bajnokok Ligájára, ahol már nem csak a nemzeti bajnokságok bajnokai szerepelnek, hanem az UEFA-együttható alapján felállított rangsortól is függ, hogy az adott ország hány csapatot, és azokat melyik fordulóban vagy éppen egyből a csoportkörbe „sorsolják”. Bevezették a selejtezőket, majd jött sokak álma (köztük a miénk is) a csoportkör, mely nem csak nagyobb hírnevet, de sokkal több pénzjutalmat is hozott magával. Számunkra egyrészt jókor alakították át, hiszen már az első évben bajnokként “selejtezhettünk”, másrészt meg a Slovan elleni pozsonyi kommandósok brutalitása miatt olyan mély nyomokat hagyott, hogy a mérkőzésre már nem is nagyon emlékszünk. Már órákkal a kitűzött kezdési időpont előtt tömött sorokban érkeztek zöld-fehérbe öltözött Fradi-hívek, s hiába voltak a maximális biztonsági intézkedések, nem maradtak el az összecsapások a drukkerek és a rendfenntartó erők között. Ennek pedig az lett az eredménye, hogy néhány ferencvárosi szurkolót már a délelőtt folyamán letartóztattak. Ezzel azonban még nem ért véget a rémálom, a zöld ruhába öltözött fekete álarcos kommandósok a stadionban ott folytatták, ahol kint, a kapukon kívül abbahagyták. Azonnal ütöttek gumibotjukkal, senkit sem kíméltek, többen is súlyosan megsérültek. A szurkolók a lelátón kaptak verést, a játékosok meg a pályán…pedig nem erre készültünk.

A rendszerváltás utáni időszak első bajnoki címe egy örökké felejthetetlen tavaszi menetelés eredménye. Tíz év után lettünk újra bajnokok, az 1980/81-es  idényben Nyilasi Tibor még játékosként, az 1991/92-es pontvadászatban már edzőként ért a csúcsra. Egy pont előnnyel nyertük a bajnokságot a Vác előtt. 1992 ősze nem indult túl fényesen, a Slovan elleni mérkőzés előtt 5 forduló ment le a bajnokságból, 3 győzelem, 1 döntetlen és 1 vereség volt a mérleg, és ami figyelmeztető volt, hogy a Pécs elleni vereségünk négy nappal a BL-selejtező előtt szenvedtük el az Üllői úton, közel teltház előtt. Ez persze nem kedvetlenítette el a szurkolókat, aki több ezres létszámmal szállták meg Pozsony utcáit. A “balhé” borítékolható volt, de ilyen kőkemény és brutális fellépésre senki sem számított. 1992. szeptember 16-án a pályán sem volt szinte semmi esélyünk. Középpályásaink gyenge napot fogtak ki, támadóink pedig erőtlenül, elképzelés nélkül lézengtek a pályán. A Slovan megérdemelt győzelmet aratott, így nem sok esélyünk maradt a szeptember 30-i visszavágóra. A szurkolók még reménykedtek, “még a csilláron” is ültek, zsúfolásig megtelt az Üllői úti aréna. Nem csak a remény vitt minket a stadionba, hanem a pozsonyi események még jobban összekovácsolták a Fradi-tábort. A visszavágón voltak helyzeteink, de kimaradtak, a 0-0-ra végződő találkozó után a csapat mestere, Nyilasi Tibor így foglalta össze a mérkőzést: “Remélem, vége ennek a kreált futballháborúnak. Én lennék a legboldogabb, ha helyreállna a rend, bár azt szeretném hozzátenni, hogy a két klub és a játékosok között nem is volt semmiféle nézeteltérés. Megpróbáltuk ledolgozni a háromgólos hátrányt, jobban is játszottunk, mint a bajnoki mérkőzéseken, de ez a teljesítmény a kupában csak egy gólnélküli döntetlenhez volt elegendő. Persze, szép számmal akadtak helyzeteink, ám a szerencsével hadilábon álltunk, ezúttal semmi sem jött be.”

1994 nyarán Novák Dezső vette át a Ferencváros irányítását. A Ferencvárosi labdarúgás legendás játékosa és edzője 10 év után tért haza és vette át a csapatot Nyilasi Tibortól. Edzőként már nyert bajnokságot (1980/81), ismerte az Üllői úti fák minden rezdülését és tudta is a receptet az újabb bajnoki cím megszerzéséhez. A csapat sokáig az UTE-val harcolt a bajnoki címért (ősszel még a lilák vezettek egy ponttal), de a remek tavaszi menetelésnek köszönhetően magabiztosan, 7 pont előnnyel nyertük meg a bajnokságot, ezzel újra nyitva állt a kapu a Bajnokok Ligájának csoportköre előtt.

Ehhez a sorsolás “szeszélye” folytán az Anderlechten keresztül vezetett az út 1995. augusztus 8-án Brüsszelben. Egyöntetű vélemény volt, hogy a belga csapat az esélyesebb, de a Fradi fegyelmezett játéka, a remek taktika és a nagyszerű egyéni teljesítmények győzelmet hoztak. Kuntics gólja (Lisztes pazar indítása után) a 57. percben az idők folyamán a legendás találatok listája is felkerült. Idegenben győztünk, ezzel óriási lépést tettünk a csoportkörbe való jutásra. A mindig is mértéktartó mester, Novák Dezső a győzelmi eufóriában is óvatosságra intett: “Csak egy csatát nyertünk meg…” A csata folytatása: 1995. augusztus 23., Üllői út. Nehéz, sőt lehetetlen vállalkozás túlzások nélkül emlékezni a visszavágó 90 percére. Egy gombostűt sem lehetett volna leejteni a lelátón (kivéve a vendégszektorban), a “feketepiacon” 10 ezer forint környékén lehetett jegyhez jutni, olyan felfokozott érdeklődés volt a meccs iránt, mintha BL-döntőt játszottak volna az Üllői úton. Számunkra az is volt! A mérkőzésről többet nem is írunk (betelne vele néhány oldal), nincs olyan Fradi-szurkoló, aki, még ha nem is látta, ne lenne emléke az 1-1-re végződő visszavágóról, mely után az Üllői úti fák az égig nőttek!

Csatlakoztunk Európához és részesei lehettünk 1995 őszén annak a mámornak és fociőrületnek mely a csoportkör mérkőzéseit kísérte Magyarországon. Real Madrid, Ajax, Grasshoppers – gyilkos csoport, a mester így értékelte a sorsolást: “ Egyrészt örülnünk kell, hogy két ilyen patinás csapat, mint az Ajax és a Real Madrid lesz az ellenfelünk. Másrészt, kicsit pechesek vagyunk, hogy a jók közül is a legjobbakat fogtuk ki. Persze, el kell ismerni, most már akkor sem kaphattunk volna könnyű csapatot, ha válogathattunk volna. Remélem, az Anderlecht elleni továbbjutás egészséges önbizalmat adott a fiúknak, s erőnkhöz képest helyt tudunk állni. Úgy érzem, az Ajax és a Real játéktudását tekintve kiemelkedik a csoportból, s mi a svájciakkal körülbelül egy szinten vagyunk. Azt hiszem, az Üllői úton még az Ajaxnak is meg kell majd izzadnia, és sok függ a csapatok idegenbeli szereplésétől is.”

Novák Dezsőnek újfent igaza volt. Nem volt látnok, a több évtizedes szakmai tapasztalata és tudása igazolta a várakozásokat. Parádés győzelem Svájcban (1995.09.13, 3-0), majd a sérülésektől sújtott csapat két nagy arányú veresége, először 1995.09.27-én az Ajax ellen az Üllői úton, majd 1995.10.18-án Madridban a Realtól. Aztán jött 1995.11.01, a Real elleni “visszavágó” az Üllői úton ahol bizonyította a csapat, hogy van tartása és egy olyan emlékezetes estével ajándékozta meg a szurkolókat, amit soha nem feledhetünk. A 74. percig Albert csodaszép góljával vezettünk, amit Raul egalizált, mégis mámoros volt a hangulat, az Üllői úti fák még magasabbra nőttek. 1995.11.22-én a harmadik hely volt a cél a Grasshoppers ellen, ahhoz legalább 1 pontot kellett szereznünk a svájci bajnok ellen. Egy esetleges győzelem még a továbbjutást is életben tartotta, bár azt senki sem gondolhatta komolyan, hogy a csoport záró mérkőzésén győzni tudnánk Amszterdamban. Nem is sikerült, de meglett a harmadik hely, mely a jelenben Európa Liga egyenes kiesési szakaszába való jutást jelentené!

A BL csoportkör mellé a bajnoki címet is behúztuk, mely ismételten BL indulást jelentett az 1996/97-s sorozatban. 1996 őszén már más szelek fújdogáltak az Üllői út környékén. A BL-ben szerzett pénz váratlanul “elfogyott”, ahogy a csapat is. Albert, Kecskés, Keller, Fatusi, Kuntics, Kopunovics, Vincze, Lisztes…tekintélyes névsor. Jöttek újak is, de egy ütőképes csapat kialakításához nagyon kevés ideje volt Novák Dezsőnek. 1996.08.07-én ez meg is látszott a Göteborg elleni selejtező mérkőzésen. Pedig nem kezdtünk rosszul, mintegy 20 percen keresztül egyenrangú ellenfelek voltunk, ám később érthetetlenül megtorpant a csapat, teljesen átengedtük a játék irányítását a göteborgiaknak, akik éltek is a lehetőséggel, s a második félidő elejére megnyugtató előnyt szereztek. Innentől nagyot esett a játék színvonala, nem tudtunk újítani, a svédek pedig megelégedtek a háromgólos különbséggel. A visszavágó már csak formalitás volt, 1996.08.21-én meglepően kevesen is ültünk a lelátón, talán a szurkolók is érezték, elvesztek az álmok. A vége 1-1 és kiesés a BL-ből, de a nemzetközi szereplésünknek még nem lett vége, hiszen ebben az évben a kiesett csapat már bekapcsolódhatott az Európa Liga küzdelmeibe. Azt már nem Novák Dezsővel. A mestert felőrölte a körülette a klub körül zajló “események”, a szurkolói reakciók. Pillanatok alatt elillantak a sikerek és helyébe lépett a bizonytalanság.

A XXI. századot bajnoki címmel kezdtük. A 2000/01-es bajnoki címünk az, melyre valószínűleg a legkevésbé emlékezünk. Ez persze semmit sem von le az értékéből, de ha feltennénk a kérdést, hogy jó diákhoz méltóan mondjátok fel az akkori csapat összeállítását, valószínűleg sokan gondban lennénk. Már a lebonyolítási rendszer egy agyszülemény volt (egyike a magyar focit átreformálni próbálkozó sületlenségnek), 16 csapat két csoportra bontva, majd alsó és felházi rájátszás. Csank János csapata majdnem a csoportküzdelmek során fennakadt a rostán (volt időszak, amikor nem sok esély látszott a felsőházi tagságra), de az utolsó fordulóban sikerült legyőzni a tabellát vezető Lombardot, így csoport harmadikként végül is a felsőházba kerültünk. A rájátszásban 2001 tavaszán összeállt a csapat, plusz az ellenfelek is besegítettek, így az utolsó fordulóban dőlt el a bajnoki cím. Ha pontot szerzünk Debrecenben, miénk az elsőség, ha vesztünk, akkor a Dunaferr a bajnok. Győztünk, ezzel jogot is szereztünk a BL indulásra.

A horvát Hajduk Split ellen 2001.07.25-én az Üllői úton, majd 2001.08.01-én Splitben is gól nélküli döntetlen játszottunk. Mindkét mérkőzésen a hazai csapat győzhetett volna, de a csatárok mindkét oldalon képtelenek voltak a kapuba találni. Jöttek a büntetők, az utolsónál Dragóner hibázott, így a horvátok jutottak tovább. Büntetőkkel kiesni mindig is fájdalmas, de ha a csatárok az Üllői úton jobban “céloznak”, tovább lehetett volna jutni. A horvátok semmivel sem voltak jobbak, talán egy kicsit szerencsésebbek.

Ahogy teltek a kétezredes évek, úgy vált egyre bizonytalanabbá a Fradi működése. Állandó pénzhiány, és klubvezetési malőrök jellemezték az éveket. Ettől függetlenül a 2003/04-s bajnoki évben újra bajnokok lettünk. A szezont még Garami Józseffel kezdte a csapat, mely az év végén vezette is a tabellát, majd az átalakult igazgatótanács 2003 decemberében leváltotta a mestert és Pintér Attilát nevezte ki vezetőedzőnek. Garami mester hozzá méltóan vett búcsút a Fradinak: “Bár voltak sikertelenségek is, összességében sikeresnek ítélem meg az elmúlt két évet, hiszen két ezüstérmet szereztünk a bajnokságban, megnyertük a Magyar Kupát, és szerintem a csapatnak jó esélye van arra, hogy idén megszerezze a bajnoki címet. Külön köszönöm a ferencvárosi szurkolóknak azt a sok biztatást és szeretetet, amit itt kaptam, és amelynek köszönhetően engem is megérintett az a légkör, amely a legnépszerűbb klubot, Ferencvárost mindig is jellemezte. A továbbiakban is sok sikert kívánok ennek a klubnak!”

A bajnoki címünk az utolsó fordulóban dőlt el. Nem csak a Debrecen legyőzése kellett hozzá, hanem az Újpest is, aki ha győz az MTK ellen, akkor bajnok. Végül is óriási izgalmak közepette 1-1 lett a vége (az Üllői úton a szurkolók 3-1 után már csak az érkező híreket figyelték). Megszereztük a 28. bajnoki címünket, vártuk a BL sorsolást, de azt már nem Pintér Attilával, hanem László Csabával. Az majd talán egyszer kiderül, hogy miért kellett távozni Pintérnek (pletykák voltak és vannak bőven), de a szurkolók hamar túltették magukat a váltáson és izgatottan vártuk az FK Tirana elleni selejtezőt. Sima továbbjutás volt a cél, szenvedés lett a vége. Főleg annak fényében, hogy az első mérkőzésen, 2004.07.27-én Tiranában győzni tudtunk 3-2-re. Majd egy hétre rá az Üllői úton nagyon rezgett a léc. Ha Szűcs Lajos nem védi ki az albánok büntetőjét 0-1-nél, akkor bizony nagy gondban lettünk volna. Fortuna mellénk állt, de a BL selejtező második körében, a Sparta Praha ellen már nem volt szerencsénk.

2004.08.11-én az Üllői úton 1-0-ra nyerni tudtunk a cseh bajnok ellen, nagyobb is lehetett volna a különbség, de kimaradtak a helyzetek, a Nemzeti Sport megfogalmazása szerint: “ezen a meccsen a Fradi volt a jobb, és tett egy lépést a BL-főtábla felé. Persze a prágai visszavágó még hátravan…” A prágai mérkőzésen, 2004.08.25-én a hosszabbításig jobban is játszottunk, gólt mégis a Sparta szerzett az első félidő utolsó percében. A hosszabbítást már a csehek bírták jobban, igaz a Fradi kényszerű cseréi már nem tudták felvenni a ritmust. A továbbjutás a 112. percben dőlt, a csehet mehettek tovább a BL-ben, nekünk az Európa Liga maradt, abból is csoportkör a Millwall legyőzése után (egyben az utolsó európai csoportkörünk).

Az utolsó BL fellépésünk (a szerdai még hátra van) a 2016/17-es sorozathoz kapcsolódik. Thomas Doll irányítása alatt a 2015/16-os bajnokságot tetemes előnnyel, 19 pontos különbséggel nyertük meg. Ahhoz túl közeli az “élmény”, hogy részletesen ecsetelni kelljen a történéseket. Újra egy albán csapatot sodort felénk a szél és bár 12 éve is nehezen jutottunk tovább az akkori albán bajnok ellen, de arra nem számítottunk, hogy a Partizani Tirana a végállomást fogja jelenteni 2016 nyarán. Július 13-án a csereként beálló Böde Dani mentette döntetlenre az első találkozót, mely a játék képétől függetlenül (elég gyengén játszottunk), továbbjutást ígért. Arra azonban ami a visszavágón, 2016.07.20-án történt, kevesen gondoltak. Talán még rémálmukban sem. Pedig Gera Zoli már az első negyedóra végén betalált büntetőből, de ez nem törte meg az albán bajnokot. Az egyenlítéshez Hüsing “parádés” öngólja kellett az első félidő végén, de még akkor sem gondoltuk, hogy a második félidőben nem húzzuk be a győzelmet. Helyzeteink voltak, az albánok meg úgy húzták az időt, ahogy a bíró csak engedte (és engedte!), a vége 1-1, jöhetett a hosszabbítás…majd a büntetőpárbaj. Ami ott történt, szintén “történelem”: Gera, Sesták és Ramírez is rontott, az albán kapus meg “panyenkázott” egyet, utána meg le is pacsizott Dibusszal…

Ezzel el is érkeztünk a Bajnokok Ligájának 2019/20-as kiírásához és szerdai Ludogorec elleni selejtező első mérkőzéséhez. Milyen lapokkal fog bővülni a BEK/BL történelem könyvünk? Esélyt latolgatni és tippelni is tudnánk, de ennek most nincs itt a helye. Elvárások és remények vannak, de a múlt azért óvatosságra int. Mégis bízunk, és mégis reménykedünk. 24 éve voltunk utoljára BL-csoportkörben, igaz akkor “csak” egy fordulót kellett teljesíteni…de azt egy Anderlechttel szemben. A bolgár bajnok sem lebecsülendő ellenfél, sőt papíron talán még esélyesebbek is (az elmúlt években BL- és EL-csoportkörben is szerepeltek), de ahogy 2500 éve Ceasernak volt bátorsága és ereje átlépve a Rubicont meghódítani Rómát, talán bennünk is lesz erő és bátorság ahhoz, hogy szerdán megtegyük az első lépést.

Európa kapuja újra nyitva áll, vajon be tudunk lépni rajta?

5 hozzászólás a(z) Bajnokok Ligájára hangolva – 2. rész: a BL időszaka bejegyzéshez

  • Hát, ahogy ifj. Knézy mondta: félig tele a pohár … a szivem azt mondja, hogy lehet ebből egy 1-1 a visszavágón … a lényeg a győzelem, 1 hétig még él a remény … képzeljünk el egy 2-3-at …
    HAJRÁ FRADI!!!

  • Egyébként meg holnap, ami a csövön kifér!!! 2-0 talán elég lenne, bár a Balkánon sosem lehet tudni …
    Mit nem adnék egy továbbjutásért … utána meg átélni azt, amit ’95-ben átéltünk … ha akkor a Népstadionban rendezzük a neccseket, az 3x 60.000 néző lett volna … de egyesek “szívósan” saját zsebre dolgoztak … az Ajax-meccsre alig 6-7 ezer zsugát adtak el (voltak, akik az egész éjszakát a Szentély előtt töltötték), de 11-12 ezer jegyet a vezetők, a játékosok és a “szponzorok” értékesítettek …
    Ceterum censeo: újra átélni azt a 95 őszi hangulatot, még egyszer az életben!

  • Bocsi, szuper a cikk, de 2004-ben nem a Slavia, hanem a Sparta vert ki bennünket, miután Gera Zolit a visszavágó előtt pár nappal eladtuk (Danke, Herr Furulyás!).
    Csak azért jelzem, mert nekünk sem esne jól, ha egy cseh szurkolói honlap (bár ilyen nincs még egy a világon, mint a Tempófradi!!), szóval, nem esne jól, ha az MTK-t vagy az ÚTE-t összetévesztené az FTC-vel!!!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
OLDALAK
Ranglisták és statisztikák:
Következik: 10.24.18:55 EL csoportkör CSZKA Moszkva-FTC (TV:Sport1)
Következik: 10.27.17:15 MOL Fehérvár-FTC (TV:M4sport)
Következik: MK 10.30. 12:30 BKV Előre-FTC (TV: -)
Következik: 11.02.17:00 FTC-Mezőkövesd (stream:M4sport.hu)
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
FOTELSZURKOLÓ
Novák Dezső Utánpótlás Emléktornák
FACEBOOK:
HOST